V. A Tisza-vidék fejlesztésének általános kérdései, tényezői

Az előbbi fejezetben taglalt kulcsterületek helyzetének és fejlesztési szükségleteinek, lehetőségeinek áttekintése után megállapítható, hogy a Tisza és a hozzá kapcsolódó tájak, térségek jövője, új szemléletű fejlesztésük megalapozott kidolgozása az egész Alföld fenntartható regionális és vidékfejlesztésének kulcsproblémája.

Ebből kiindulva a Tisza-vidék fejlesztésének az alábbi általános feladatok meghatározására és megoldására van szükség:

Majd ezekkel párhuzamosan:

Ezekből kiindulva a következő általános fejlesztési területek, ajánlások fogalmazhatók meg.

1. A Tisza, az Alföld ökológiai tengelye

Minden lehetséges fejlesztést és beavatkozást alapvetően alá kell rendelni a modern fenntartható fejlesztés elveinek. Átgondolva a folyónak az Alföld egésze fejlődésében betöltött és várható új, növekvő szerepét, megállapítható, hogy a jövőben a Tisza, mint természeti-táji ökológiai érték lesz a legfontosabb.

2. A Tisza, mint havaria tényező

A szélsőségessé váló alföldi klimatikus és lefolyásviszonyok miatt, valamint a Tisza menti térségek települései társadalmának fokozódó veszélyeztetettsége okán, javítani szükséges az árvízvédelmi létesítmények állapotát, s a folyó és közvetlen környezete tájrehabilitációját is elősegítendő növelhető a szétvezetett víz mennyisége.

A havaria tényezők másik csoportját a hazai és a nemzetközi környezetvédelmi veszélyeztetettség jelenti. Ezek felszámolása rendkívül sürgető teendő. Elmaradásuk számottevően korlátozhatja a többi fejlesztés lehetőségét.

3. A Tisza, mint vízrendszer és vízgazdálkodási tényező

Az előbbiekhez hasonlóan meg kell oldani a szűkebb és a tágabb Tisza-menti agrártájak öntözési, belvíz-mentesítési, csatornázási feladatait, illetve a települések vízigényére is tekintettel a szennyvíztisztító kapacitások kiépítésének feladatait.

4. A Tisza, mint különlegesen kezelendő, sajátos, fenntartható agártér

A Tisza menti térségek 3/4-e hagyományosan vidéki, alacsony népsűrűségű, részben elöregedő és fogyó népességű, viszonylag magas agrár-foglalkoztatottságú, a jellemzően nem nagyvárosias térségeket (Szolnok, Szeged) kivéve tartós munkanélküliséggel is sújtott, halmozottan hátrányos helyzetű, a (belső) perifériákra jellemző tünetekkel rendelkező kistérség. Elhúzódó válságuk, alkalmazkodási kényszerük a többször változó gazdálkodási körülmények miatt is lényegében a folyószabályozások óta tart. Az érintett térségek mezőgazdaságának fejlesztése terén kiemelt szerepet kellene kapnia a kétarcú mezőgazdasági fejlesztésnek. Az integrált, termékpályás és piacképes termelés mellett a hagyományos ártéri gazdálkodás sokoldalú rehabilitációjának, az okszerű erdősítésnek, a természet- és vízvédelmi szempontok által meghatározott és szükséges Tisza-menti zöldfolyosó- illetve ökológiai-hálórendszer kiépítésének.

5. A Tisza, mint gazdaságfejlesztési tér

A Tisza-menti kistérségek számára felzárkózást biztosító gazdaságfejlesztésnek gondoskodnia szükséges a mezőgazdaságból felszabaduló munkaerőről és munkanélküliség csökkentéséről. Amennyiben a markánsan megjelenő alföldi Tisza-tengely elsősorban a természeti-táji rehabilitációt, a környezet- és természetvédelmet kell, hogy szolgálja, akkor e munkahelyteremtő, kisvállalkozói, beszállítói típusú fejlesztéseknek - két nagyváros kivételével - elsősorban a Tisza menti kisvárosok támogatott gazdaságfejlesztésére kell irányulnia, megfelelően szigorú környezeti kritériumok alapján.

Ehhez minimálisan szükséges a Tisza menti kistérségeken belüli közlekedésfejlesztés, az elérhetőség lényeges javítása, illetve a lehetséges - környezetbarát - gazdaságfejlesztési ágazatok meghatározása (pl. kiemelten a tiszai ártéri gazdálkodás és a piacképes mezőgazdaság egyediséget is felmutató termékfeldolgozása és az idegenforgalom tudatosan összehangolt fejlesztése).

6. A Tisza, a természetközeli turizmus paradicsoma

A Tisza-vidék fejlesztés kiemelt és a térségek eltartóképességét fokozó feladata lehet az idegenforgalom sajátos zöld, vízi, ökológiai, lágy formáinak a tudatosan összehangolt fejlesztése. Ennek egyik alapfeltétele a forgalmi terhelhetőség pontos kritériumrendszerének a kidolgozása és térségenként is eltérő meghatározása. Az egyes térségek eltérő adottságaiból kiinduló turizmusfejlesztési programoknak ki kell terjednie a tágabb terek kínálatával való (pl. gyógy- és városi-kulturális idegenforgalom) tudatos összehangolására, illetve a belföldi kereslet növekedésére, sőt a térségben kialakuló második otthonok és üdülők tulajdonosainak igényeire, "fejlesztő" energiáira is.

7. Tisza, mint táji - szellemi, kulturális örökség

A Tisza-menti alföldi társadalom viszonya a folyóhoz ellentmondásos. Veszélyezteti, gyakran félelmet ébreszt benne, ugyanakkor szereti, és sajátosan kötődik is hozzá. Mint felméréseink igazolták, csak nagyon kevesen ismerik ma úgy a folyót, környezetét és helyzetét, hogy kellő tudatossággal, vagy akár fejlesztési elképzelésekkel "kapcsolódjanak" hozzá. A leszakadó, perspektíváját és részben cselekvő és kreatív értelmiségét elvesztő térségekben komoly, alulról építkező, tudatos, lokális társadalom- és humán erőforrás fejlesztési programok szükségesek egy új alapokon nyugvó, reménykeltőbb közösségi fejlesztési perspektíva kidolgozására. Ugyanakkor az arra alkalmas városias központokban egyfajta sajátos Tisza kultusz és szellemi-kulturális propaganda tudatos megvalósítására és területi marketingjére is szükség lehet.

8. A Tisza, mint hajózó út

Végül, de nem utolsó sorban - a fentiekhez viszonyítva - nagyobb távlatban szólni szükséges a tiszai hajózásról, a Duna-Tisza csatorna esetleges megépítésével az európai belvízi hajózó utakhoz való kapcsolódásáról, ami elsősorban a Szolnok és Szeged országhatár közötti szakaszokon nyithat új közlekedési, szállítási, logisztikai távlatokat.

 


kapcsolódó ábrák előző fejezet vissza a tartalomjegyzékhez következő fejezet