IV. 6. Térszerkezet - kistérségek

Helyzetértékelés

A vizsgált terület a Tisza mente 25 kistérségének 441 települését öleli fel. Legnagyobb települése Szeged, mintegy 166 ezer lakossal, míg a legkisebb a zempléni Sima község mindössze 20 fő lakónépességgel. E 441 települést 1 561 ezer lakos tekinti otthonának. Közel egyharmaduk az 5 megyei jogú városban él (Szeged, Kecskemét, Nyíregyháza, Szolnok, Hódmezővásárhely), további 27 % a térség többi 34 városi jogú településén. A 402 község már „csupán” a népesség 40%-ának nyújt lakhelyet.

A 25 ezer főnél népesebb, komplex, sokszínű városi funkciókat tömörítő városok egyértelműen a vizsgált terület déli harmadában helyezkednek el. Közvetlenül a folyó partján csupán Szeged és Szolnok települ. Hódmezővásárhely és Szentes közigazgatási határa ugyan érintkezik a Tiszával, azonban maguk a városok ma már a folyótól távolabb találhatók. Kecskemétnek és Kiskunfélegyházának pedig csak mint térségi központnak van kevés köze a “szőke folyó”-hoz, éppúgy, mint a vizsgált terület északi, nagyobbik fele egyetlen nagyvárosának, Nyíregyházának.

Az 5000 - 25000 lakosú településkategória alapvetően a kisvárosokat foglalja magába. Összesen 39 ilyen település található a kistérségek területén, közülük 18 sorolható a Tisza menti településsávba. Jelentőségük igen fontos lehet a jövőbeli térszerkezeti alapú fejlesztéseknél. Sajátos, hogy döntő többségük a folyó bal partját szegélyezi, sőt mi több, a Szolnok feletti Tisza jobb partján - a még negyven éves múltra sem visszatekintő Tiszaújváros kivételével - egyetlen 5000 főnél népesebb település sem található. Ennek alapján kijelenthető, hogy a Tiszántúlon a nagyobb, kisvárosias települések kialakulása jobban kötődött a folyóhoz, mint a szemközti területeken, ahol a két tradicionális átkelőhelyen (Szeged, Szolnok) kívül csupán Csongrád, Tiszakécske, és Tiszaalpár, valamint a vízparthoz kevésbé kötődő, Szeged melletti Sándorfalva képviseli az 5000 főnél népesebb településkategóriát.

A falusi településeket illetően már sokkal differenciáltabb a kép. Míg a vizsgált terület déli felén mozaikosan váltakoznak a különféle településkategóriák, addig északi részén jóval homogénebb területegységek határolhatók le. A Beregi és a Szatmári-síkságot alapvetően az 1000 fő alatti kisfalvak jellemzik. Ezzel szemben a szomszédos Szabolcsi területeken és Szerencs környékén kisfalvat már nem is találni, viszont szép számmal akadnak 2500-5000 fő közötti lakosságot tömörítő községek. Alapvetően ez utóbbi megállapítással jellemezhető a Tisza mente déli kistérségei is, azonban a nagyobb települések elhelyezkedése kevésbé szórt, rendezett eloszlású, illetve a kisebb települések előfordulása is változatosabb területi mintát mutat. Környezetüknél kisebb településekkel jellemezhető, összefüggő területet alkot a Tiszazug, a Kiskunfélegyháza–Csongrád–Kistelek “háromszög”, illetve az alföldi viszonylatban “belső perifériáknak” tekinthető vidékek felé mutató kistérség-peremek (pl. a tiszántúli tradicionális mezővárosi „településhálójának” közeibe eső térközök).

További elkülöníthető egységet képvisel a Dél-Borsodi és a Hevesi kistérség, ahol jól megfigyelhető a döntően kisebb lakosságú községek között a hegységperem déli előterét kísérő, népesebb települések alkotta sáv: Mezőkeresztes, Mezőkövesd, Füzesabony, Kál, amelyek csak a kistérségeik révén tekinthetők a Tiszához kapcsolódónak.

A Tisza-vidék Fejlesztési Program vizsgálati területéhez tartozó kistérségek már az alapmutatók (terület, népességszám, településszám) alapján is nagyfokú különbségeket mutatnak. A legnagyobb területű a kecskeméti és nyíregyházi kistérség, míg a legkisebb a csongrádi kistérség, melynek területe negyedakkora, mint az előzőeknek. Ha a népességszámot vizsgáljuk, akkor ennél még nagyobb eltéréseket tapasztalhatunk, hiszen a legkisebb (polgári) és a legnépesebb (nyíregyházi) kistérség majdnem 15-szörös eltérést mutat. Hasonlóan nagy különbségeket találunk a kistérségeket alkotó települések száma alapján is. Míg a csongrádi, hódmezővásárhelyi és balmazújvárosi kistérséget 4 település, addig a fehérgyarmatit 49 település alkotja. Külön számításaink szerint a területüket tekintve 6 a népességüket tekintve is 6 kistérség tekinthető erőteljesen Tisza mentinek, amelyekre külön figyelmet is érdemes fordítani a Tisza program beindításakor.

A kistérségeket vizsgálva demográfiai-társadalmi szempontból is nagyon heterogén képet kapunk. Hiszen a kistérség-központok között szerepel a regionális szerepkörű Szeged, a maga 172000 lakosával, valamint a tipikus kisvárosnak nevezhető Kistelek (7200 lakos) is.

A vándorlási különbözet alapján a Felső-Tisza vidéken, illetve a balmazújvárositól a kunszentmártoni kistérségig tartó összefüggő, igen jelentős vándorlási veszteséggel jellemezhető zóna figyelhető meg. Ezzel szemben a nagyvárosok térségeiben vándorlási nyereséget tapasztalhatunk még az 1990-es évek végén is.

A térségek vitalitását a 60 éven felüliek aránya mutatja az össznépességen belül. Kedvező vitalitási helyzetet találunk a nagyvárosokban (hiszen az előbb bemutatott vándorlási nyereség főleg fiatal bevándorlókat takar), a sajátos helyzetű tiszaújvárosi kistérségben és a Felső-Tisza vidék hagyományosan nagy születésszámmal jellemezhető, fiatalos kistérségeiben. Ezzel szemben elöregedett a népesség a déli, valamint a középső területeken.

Igen jelentős észak-dél ellentétet figyelhetünk meg a munkanélküliségi adatoknál. Szolnoktól Szegedig a Tisza jobb partján egy, az átlagosnál jobb helyzetű térséget találunk, mely területhez a bal parti hódmezővásárhelyi térség is csatlakozik. Ezzel szemben a folyó felső szakaszán az átlagot jóval meghaladó munkanélküliségű térségeket találunk. Igen rossz helyzet a polgári, a szerencsi és a tiszafüredi kistérségekben.

Az infrastrukturális helyzet értékelésekor a vezetékes vízzel és villannyal ellátott lakások aránya már nem mutat számottevő különbségeket. Ezzel szemben igen komoly regionális különbségeket találunk a vezetékes gázfogyasztók arányának vizsgálatakor. Kimagasló értékeket találunk a dél-alföldi kistérségekben, de ezek közül is kiemelkedik a szegedi kistérség, ahol a lakások több mint 90%-ában már bevezették a vezetékes gázt. Ezzel szemben összefüggő, alacsony kiépítettségű zóna található a Felső-Tisza vidéken, valamint a már sokszor kiemelt tiszafüredi, törökszentmiklósi, kunszentmártoni kistérségben is.

A telefonellátottságot vizsgálva a területen nagyfokú heterogenitást tapasztalhatunk. A nagyvárosokat sűrű telefonhálózat jellemzi. Kimagasló értékeket találunk ezen kívül még a tiszaújvárosi és mezőkövesdi kistérségekben. Ezzel szemben a leginkább periférikus és elmaradott kistérségeket jóval alacsony telefonellátottság jellemzi.

Az 1990 óta épült lakások arányát elemezve azt figyelhetjük meg, hogy egyrészt kiemelkedik magas arányával a Felső-Tisza vidék, valamint a nagyvárosok (Szolnok, Kecskemét Szeged, valamint főként Nyíregyháza) kistérségei, másrészt a tiszafüredi kistérségtől a hódmezővásárhelyi kistérségig egy egységes alacsony építési kedvvel jellemezhető zóna található, amihez csatlakozik a Tisza jobb partján lévő csongrádi és kisteleki mikrorégió is. A Felső-Tisza vidék magas új építésű lakásainak arányát a térség igen kedvezőtlen örökölt lakáshelyzetével, illetve az ott élő cigány etnikum magas építési hajlandóságával magyarázhatjuk (un. szocpol-os házak). A nagyvárosok környékének kedvező helyzetét pedig a szuburbanizációs folyamatok eredményeként értelmezhetjük.

Ha az elérhetőség pontszámait vizsgáljuk meg, mely pontszámok számításánál figyelembe vették Budapest, a regionális központok, a megyeszékhely és saját kistérségi központjának közúton való elérhetőségi idejét is, mozaikszerű képet kapunk. A Szolnoktól délre eső területek a Tisza mindkét partján kimagasló elérhetőségű pontszámokkal karakterizálhatók. Egyedüli kivétel az egyik legrosszabb pontszámmal jellemezhető és a már sokszor kiemelt kunszentmártoni, tiszazugi terület, amelynek gyenge mutatóit és alacsony prosperitását éppen az elérhetőségében rejlő nehézségek egyik eredményeként értelmezhetjük. A szolnokitól északra lévő térségben jobb pontszámokat csak a tiszaújvárosi, a tiszavasvári és a nyíregyházi kistérség mutat. A felsorolt kistérségeken kívül a többi kistérség elérhetősége igen rossznak mondható, ami legtöbb esetben periférikus helyzetet és gyenge gazdasági és infrastrukturális helyzetet eredményez.

Az egyéni vállalkozások 1000 lakosra jutó számát vizsgálva szintén nagy eltéréseket tapasztalhatunk a vizsgálati területen. Általánosságban azt mondhatjuk, hogy a dél-alföldi kistérségek, valamint a nagyvárosok kistérségeiben jelentős az egyéni vállalkozók száma. Emellett ez a térség hagyományosan magasabb vállalkozási kedvvel jellemezhető, ahogy ezt a mezőgazdasági vállalkozók magas aránya is mutatja.

Térszerkezeti típusok

Mint az világosan látható, igen változatos területi sajátosságok rajzolódnak ki az egyes mutatók alapján a vizsgálatba vont területen belül. E sokarcúság következtében Tiszabecs és Szeged között (a folyó teljes magyarországi hosszára vonatkozóan) nem mutatható ki egy sajátos jegyekkel jellemezhető, közel egységes Tisza menti településsáv, de még a három nagy Tisza-szakaszra sem rajzolható meg egy-egy az összekapcsoltságot mutató területi arculat.

Az országba belépő Tiszát közrefogó aprófalvas beregi és szabolcsi területek minden szempontból hátrányos jellemzőkkel írhatók körül. Városi központjaik (Vásárosnamény és Fehérgyarmat) magas értékszámaik révén ugyan karakteresen kiemelkednek a környező települési térből, de 9000 fős népességük korlátozta szűkös funkcióköreikkel képtelenek a környék kis és aprófalvai felé is közvetítőként, megfelelő ellátó-központként fellépni.

A folyót északi irányba kényszerítő Tiszahát nemcsak a térképen szemlélve kelt „félszigetszerű” hatást, hanem több vizsgált vonatkozásban is (népsűrűség, vitalitási index, munkanélküliség, jövedelem, lakáskomfort) környezeténél relatíve kedvezőbb értékeket mutató településcsoportot képez. Mindez elsősorban a 18000 lakost számláló Kisvárda és részben Záhony környékére igaz.

A Záhony–Tokaj közti folyószakasz, bár természetföldrajzilag hasonló területeket választ el (Bodrogköz és Rétköz), társadalmi – gazdasági vonatkozásban mégis különböző jellemzőkkel bír a két oldal. Bodrogköz egy leszakadó, hátrányos helyzetű perifériát jelenít meg, amely városi központjaihoz (Sátoraljaújhely, Sárospatak) csak nehezen kapcsolódik. A Rétköz szintén periférikus helyzetű, hisz a főbb közlekedési pályák elkerülik, továbbá a magas roma arány is negatív irányba mozdítja, azonban a progresszivitást képviselő városok (mindenekelőtt Nyíregyháza, de részben Kisvárda is), valamint a közlekedési pályák, és az általuk felfűzött népesebb, kedvezőbb mutatókkal rendelkező községek elhelyezkedése területileg kedvezőbb helyzetet teremt. Ennek köszönhetően térszerkezetileg kevésbé elzárt, sőt – e mellett – a differenciáltabb településállománya is kedvezőbb fejlődési, felzárkózási alapot jelenthet.

Tokaj – Rakamaz településpár, – bár lakosságuk alig tesz ki 5000 főt – mint jelentős közúti és vasúti átkelőhely, legtöbb mutató tekintetében kitűnik környezetéből. Azonban az átkelőhely hatása éppúgy pusztán pontszerű, mint ahogy a Tokaji-hegy magányosan beékelődik a Bodrogköz és a Taktaköz gyéren lakott, egykor vízjárta területei közé.

A következő Tisza-híd a Szabolcsi térség és Budapest között teremti meg a közúti kapcsolatot. Tiszaújváros a maga 18000 fős lakosságával, és jelentős ipari potenciáljával, a Szolnok feletti Tisza szakasz legnagyobb és egyben leginkább prosperáló városa. Ennek ellenére a vonzáskörébe tartozó – döntően kisméretű – települések igen ellentmondásos jellemzőkkel rendelkeznek. Jól elhatárolható egy, a várossal szervesen együtt élő, szűk településgyűrű, valamint a város előnyeit passzív módon kihasználni igyekvő tágabb településcsoport. (E két településcsoport a roma lakosság számaránya tekintetében karakteresen válik el egymástól.)

A fenti két átkelő közti folyószakasz a relatíve kedvezőbb térszerkezeti helyzete (Miskolc – Nyíregyháza, Tokaj – Tiszaújváros közötti fekvés) ellenére is a legtöbb mutató tekintetében csak gyenge értékekkel rendelkezik. Különösen igaz ez a Tisza jobb partját kísérő kisfalvakra, de a bal part népesebb községei esetében sem változik alapvetően a helyzet, bár ott a településcsoport központját képező 14000 fős Tiszavasvári ezt indokolhatná. Azonban a folyóparti községektől nemcsak közlekedésileg független, de az adatok szerint tágabb értelemben is „önálló életet él”. Ez a megállapítás igen sok Tisza-menti, relatíve fejlettebb, fejlődőképesebb kisvárosra fennáll.

Tiszaújvárostól majdnem Szolnokig húzódó terület ismét eltérő egységet képez. Szinte a teljes Közép-Tisza vidékét átfogja, és nem csupán a folyó menti településsort foglalja magába. Északi felében a Borsodi-mezőség és a Hortobágy nagy kiterjedésű lakatlan területei még viszonylag keskenyebb sávra szorítják, viszont Dél-Heves, illetve Jász-Nagykun-Szolnok megye területén már szélesebb településsávot foglal magába.

Forgalmi feltártsága területnek igen gyenge. Egyetlen főút, amely a területet átszeli, Debrecen és Füzesabony között teremt kapcsolatot, és a mintegy 30 térségbeli település körül mindössze kettőt érint (Tiszafüred, Poroszló). A folyóval párhuzamos közlekedési lehetőségeket jól jellemzi, hogy például a jobb parton még mellékúton sem lehet a folyóparti településeket végigkövetni. Ugyancsak beszédes az a tény, hogy a 14000 lakosú Tiszafüred képviseli a Közép-Tisza vidék több mint150 km-es folyószakaszának egyetlen városát.

Már e két megfigyelés is jól reprezentálja a terület belső periféria jellegét. A vizsgálat során használt mutatók csaknem mindegyike összefüggő depressziós terület létére utal. Különösen a gyér népsűrűség, a tetemes elvándorlási arány, a magas munkanélküliség, az alacsony személygépkocsi-ellátottság, de az egy főre jutó alacsony nettó jövedelem éréke, illetve a lakásállomány alacsony komfortossága alapján is jól körülhatárolható a terület.

Meglepő, hogy a Tisza-tó komoly idegenforgalmi potenciálja ellenére sem képes befolyásolni a terület periféria jellegét.

Feltűnő az az erős kontraszt, amelyet a Közép-Tisza mente és a középhegység előterében húzódó hordalékkúp-perem településsora között a legtöbb mutató tekintetében fennáll.

Az imént megállapítottakhoz hasonlóan hirtelen váltanak kedvezőbbre a településeket jellemző értékek Szolnok vonzáskörzetében. Jól érzékelhető az a pozitív kisugárzó hatás, amelyet egy 77000 lakosú, kedvező fekvésű, széles funkciókörrel rendelkező város kifejthet a vele szorosan együtt élő településcsoportra. A vizsgálatba vont terület északi felében ilyen típusú agglomerációs hatás Nyíregyháza esetében is csupán csak korlátozottan volt kimutatható. Az Újszász / Besenyőszög – Rákóczifalva, illetve a Fegyvernek – Tószeg településátló falvai és városai különösen a népsűrűség, a munkanélküliség, az egy főre jutó nettó jövedelem, a lakásállomány komfortossága és a hálózati gázellátás tekintetében alkotnak – a tágabb környezettől elváló – kedvező értékekkel jellemzett, és e tekintetben közel homogén területet.

Szolnok és Csongrád között sok tekintetben felemás jellegzetességeket felvonultató Tisza-mente figyelhető meg. Különösen karakteresen nyilvánul meg ez a kettősség a Tiszazug (kis falvak alkotta klasszikus belső periféria) és a szemközti Bács-Kiskun megyei területek (prosperáló kisváros és városias községek) között. Mindazonáltal nem pusztán a településméretekre jellemző a jelentős eltérést. Az egyes területeket jellemző mutatók a települések társadalmára, gazdaságára, infrastruktúrájára vonatkozóan is szembeötlő különbségekre utalnak. A tágabb térségre tekintve, Jász-Nagykun-Szolnok megye déli területe, a Délalföldhöz viszonyítva gyengébb értékeivel, és ezen értékek mozaikos területi szerkezetével összességében a Közép-Tisza mentével hozható rokonságba.

Csongrád és Bács-Kiskun megye vizsgált térségeiben tapasztalható jellegzetességek – az Alföld más tájaihoz képest – alapvetően más karakterű vidéket sejtetnek. Összességében népességét megtartani képes, alacsony munkanélküliséggel, magas vállalkozási készséggel rendelkező (azaz társadalmilag progresszív), ugyanakkor az életminőségi, infrastrukturális mutatók ellentmondásos képével jellemezhető területet rajzolódott ki a vizsgálat alapján.

Az alapjában kedvező összkép ellenére a folyó Csongrád és Szeged között ismét (mint már oly sokszor) kívül esik a terület életét meghatározó fő erővonalakon. Igaz ez annak ellenére, hogy a bal parton városias jellegzetességekkel bíró települések sorakoznak (a városi jogállású Mindszent, az 5000 fős Szegvár; de ide sorolható Hódmezővásárhelyhez való kötődése folytán Mártély is), sőt mi több, két középváros is a folyómenti településsávba tartozik (Szentes és Hódmezővásárhely), azonban mind közül a Tiszával csupán Mindszent van közvetlen kapcsolatban. A szemközti jobb part esetében még kifogásokat sem kell keresni, hiszen az közvetlenül csatlakozik a Kistelek központtal kijelölhető délalföldi belső periféria települései teréhez.

Ugyanakkor az öt 30000 főnél népesebb város (Szeged, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Kiskunfélegyháza, Szentes) a statisztikai mutatók tükrében nemcsak a szűkebb terület vonatkozásában, de a teljes Tisza mentére nézve is kiemelkedik.

Szeged rangját és súlyát egyértelműen és világosan jelzi az a tény, hogy a várost körülvevő településgyűrű szinte minden mutatóban az átlagnál kedvezőbb értéket képvisel. Azonban a térségen belüli peremhelyzete következtében nem igazán képes – kedvező belső adottságaihoz mérten – egy nagyobb kiterjedésű településcsoporton belül katalizálni a felzárkózást és fejlődést, mint ahogy ennek kezdeményei láthatók Szolnok környékén és Kecskemét vonzáskörzetében.

Prioritások

A Tisza-menti térségek igen heterogén településállomány-összetétele miatt nehéz egységes célrendszert megfogalmazni. A legfontosabbaknak a következők jelölhetők meg:

Jövőkép

A hálózati infrastruktúra fejlesztése - az autópályák és gyorsforgalmi utak kiépítése, s a Tisza menti közutak építése és a meglévők karbantartása, a hiányzó hidak megépítése, a közműhálózat jelentős fejlesztése, stb. - jelentősen növelheti a térség vonzerejét, kedvezőbb körülményeket teremthet újabb vállalkozások megtelepedéséhez, a meglévők fejlődéséhez. Ez jelentősen növelné a térség népességmegtartó képességét is.

A lakosság képzettségének javítása, az át- és továbbképzések hozzájárulhatnának a munkanélküliség mérsékléséhez, a vállalkozások számára szükséges képzett munkaerő alkalmazásához, ezáltal a jövedelmi szint emeléséhez, az életkörülmények javulásához. Ez további vonzerőt jelenthet a vállalkozások számára.

A települések közötti kapcsolatok szorosabbá válása, a városok és különösen a kisvárosok térszervező erejének növelése a hátrányos települések számára nyújthatna kedvező lehetőséget, az összefogás eredményeként olyan forrásokat lehet bevonni a fejlesztésekbe, amelyek tovább erősítik az egyes térségek népességmegtartó képességét, térségi szinten.

A térszerkezet alapján is eltérő fejlesztési beavatkozások és metódusok szükségesek. A Tiszához közvetlenül népességük és területük aránya alapján kötődő térségekben - lásd a fejezet utáni ábrák – kellene elindítani azokat a komplex fejlesztési programokat, amelyek lehetőség szerint valamennyi (1.-6.) fejlesztési kulcsterületet átfognák.

Külön gondot és figyelmet kellene fordítani a Tisza menti kisvárosok tudatos és célirányos fejlesztésére, mert valószínűsíthetően ezen fejlesztések mérsékelhetik leginkább perifériák és a kisebb települések további leszakadását.

 


kapcsolódó ábrák előző fejezet vissza a tartalomjegyzékhez következő fejezet