IV. 3. Környezetvédelem

Helyzetértékelés

Az ember és a környezete egy. Az egyik pusztulása a másik vesztét hozza magával. Amikor ezt gazdasági szempontok alapján megértjük, hibáinkat, mulasztásainkat felismerjük, megeshet, hogy már késő lesz.

A Tisza-völgy környezeti viszonyai - a hazai környezetvédelmi stratégiák hiányosságából, valamint a határon túli szennyezések drasztikus megnövekedéséből fakadóan - rossznak tekinthetők. A folyó-menti települések környezeti infrastruktúrája sok esetben korszerűtlen, a prominens személyek ismerete gyakran hiányos, a lakosság környezeti érzékenysége csupán eseti.

A térségben jelentős ipari szennyező-források találhatók, melyek a bevezetett, már szigorítottnak tekinthető intézkedések és szabályozók ellenére még mindig nagyban hozzájárulnak a Tisza szennyezettségéhez, a folyó vízminőségének romlásához, a légszennyezéshez. A kisebb települések zöme több-kevesebb sikerrel küzd a hulladékkezelés, a szennyvizek és a nem megfelelően kialakított térhasználat problémáival, mely a mezőgazdasági területek degradációját, a talajok romlását és az erdőgazdálkodási gondokat eredményezte. Pótolhatatlan természeti értékek, nemzeti kincsek kerülnek veszélybe, a Tisza mentén élők sorsa pedig sokszor kilátástalannak tűnik.

A környezeti elemek állapota az ember és a környezet egységének hiányában erősen eltérő.

• A levegő háttérszennyezettsége országos összehasonlításban csekély, a településeken a lélekszámmal arányosan egyre szennyezettebb.
• A Tisza vizének szennyezettsége a rendszerváltás után csökkent, általában közepes vízminőség jellemző rá, de a mikroszennyezők tekintetében rosszabb a helyzet. A vízminőségi monitoring a szerves és szervetlen mikroszennyezők terén fejlesztésre szorul. A rendkívüli vízszennyezések gyakorisága csökkent, de még így is évente 10 esetnél több szennyezéssel kell számolnunk. Ezek kb. 60 %-a hazai, 40 %-a külföldi eredetű. A határon túlról érkező rendkívüli szennyezések többnyire súlyosabbak, mint a hazaiak. A felszín alatti vizek közül a talajvíz elszennyeződött, ivóvíz nyerésére nagyrészt nem használható. A távlati felszín alatti ivóvízbázisok többféle hatás által veszélyeztetettek.
• A talaj diffúz (mezőgazdasági eredetű) szennyezése csökkent, a lokális szennyeződések az alábbi főbb forrásokból származnak: élelmiszer- és vegyipar, vegyianyag-átfejtés, üzemanyagtartályok hibái, tökéletlen szennyvíztisztítás. A Tisza-menti talajok összterületének 74 %-a a szennyezések terjedésére érzékeny, 70 %-a pedig savanyú környezeti hatásokra (pl. savanyúan ható műtrágyákra) érzékeny. A cink, az ólom és a réz mennyiségének növekedése az ártér öntéstalajaiban kimutatható.
• A tájban bekövetkezett változások közül kedvezőtlen az erdők több területen megfigyelhető tarvágása, a szántóterületek egy részének parlaggá válása (allergén gyomnövények elszaporodása), az illegális hulladéklerakások szaporodása, a felhagyott kavics- és/vagy homokhányók rendezetlensége.
• A települések alapvető környezeti gondjai közül ki kell emelnünk a csatornázottság és a szennyvíztisztítás elmaradottságát. (A települések mindössze 10 %-a tekinthető teljes körűen csatornázottnak, 70 %-án pedig nincs szennyvíztisztítás. Ez utóbbiak kivétel nélkül falvak.) A települési szennyvíztisztítók a leggyakoribb felszínivíz-szennyezők.

Felmérésünk szerint közel négyezer épület van a Tisza gátjain belül, s ezek több, mint 90 %-a építési engedéllyel épült! A települési önkormányzatok több településen további építési engedélyek kiadását tervezik a hullámtérre. A gátakon belüli épületekben keletkező szennyvíz nagy része normál vízállások esetén is a Tiszát terheli, s árvíz alkalmával az emésztőkből kikerülő szennyvíz komoly fertőzésveszélyt jelent.

A települési hulladékok környezetkímélő lerakásának megoldatlansága ugyancsak a legsúlyosabb környezeti gondok közé tartozik. Az üzemelő hulladéklerakók 60 %-a működik engedéllyel, 40 %-a engedély nélkül. Az engedéllyel működők többsége sem felel meg a környezetvédelmi előírásoknak. A hulladéklerakók mindössze 6,6 %-a felel meg minden szempontból a műszaki és üzemelési követelményeknek.

A települési környezetvédelem alacsony hatékonyságának egyik kiinduló oka az önkormányzati tisztségviselők környezetvédelmi felkészületlensége, a települési környezetpolitika elmaradottsága. Ezt tükrözi az a tény, hogy a településeknek 90 %-án nem készült helyi környezetvédelmi program.

Főbb folyamatok, problémák

A helyzetértékelés alapján – a problémák, hiányosságok súlyosságát figyelembe véve - az alábbi gondokat, folyamatokat emelhetjük ki.

• Az önkormányzati környezetpolitika elmaradott, nincsenek települési környezetvédelmi programok és átgondolt környezeti tervezés. Az e feladatokra szervezhető humán erőforrás gyenge.
• A települési hulladékok mennyisége nő, elhelyezésük túlnyomórészt megoldatlan. A legsúlyosabb problémák ezen a téren:

• a hulladéklerakók 31,5%-a vízjárta területen fekszik,
• a hulladéklerakók 67%-a gödörfeltöltéses technológiával üzemel,
• a hulladéklerakók 17%-a homokra került,
• a hulladéklerakók 6,7%-a természetvédelmi területen helyezkedik el,
• a hulladéklerakók 11%-a humánegészségügyi szempontból igen kedvezőtlen helyen fekszik (nem megfelelő védőtávolság, kedvezőtlen szélviszonyok),
• a hulladéklerakók 60%-ánál elmarad a rendszeres tömörítés, vagy a földtakarás,
• a hulladéklerakók 33%-ánál az üzemeltető égetéses megsemmisítést alkalmaz.

• A települések csatornázottsága, különösen pedig a szennyvíztisztítás elégtelen. A műszakilag, technológiailag elmaradott szennyvíztisztítók a felszíni vízfolyások, morotvatavak és a talaj legsúlyosabb szennyezői közé tartoznak.

• A Tisza és mellékfolyóinak rendkívüli szennyezései évtizedek óta évi 10-20-szor terheli a folyók vizét. A szennyezések okozója mintegy 50 %-ban felderítetlen marad. A rendkívüli vízszennyezések mind a folyóvizek élővilágában, mind gazdasági téren súlyos károkat okozhatnak.

• A Tisza-menti településeken számos illegálisan működő fúrt kút van. Ezek összességükben komoly veszélyt jelentenek a regionális felszín alatti ivóvízbázisokra, mivel a vízzáró rétegeket is átütik. Sok esetben a felhagyott kutakat felszín alatti szennyvízelhelyezésre használják, s ez tovább növeli a vízbázisok elszennyeződésének veszélyét.
• A mezőgazdasági eredetű talaj- és vízszennyeződések a rendszerváltás után csökkentek. Mindezek ellenére az élővizek (különösen a holtágak és morotvák) eutrofizációs veszélyeknek vannak kitéve, ha közvetlen környezetükben szántóföldi művelést végeznek. A talaj – jelentős pufferkapacitása révén – sokáig képes kivédeni a szennyező anyagok ártalmas hatásait. Hosszú idő után azonban a talajbeli szennyeződések "időzített kémiai bombaként” robbanhatnak: a termesztett növényeken keresztül az emberi egészséget is veszélyeztethetik, vagy a talajvíz elszennyezése révén a vízhasználatot korlátozhatják. Komoly probléma, hogy a talaj diffúz szennyezettsége gyakorlatilag nem ismert.

• A települési önkormányzatok eddigi gyakorlata és a kérdőíves felmérésünk alapján ismert jövőbeli szándékai szerint a hullámtéren sok település határában nem szüntetik be az építkezéseket. Ezzel veszélybe sodorják az épületeket (lakóházak esetén a lakókat is), és komoly szennyező forrásokat hoznak létre. (A szennyvíz és a fekália elhelyezésének megoldatlansága.)

• A roncsolt és/vagy egyéb tevékenységekkel átalakított tájrészletek kiterjedése tovább nő. Az építkezések (beleértve az autópálya- és útépítési programokat is) fokozott kavics- és homokigénye várhatóan fokozni fogja a tájrombolás mértékét, ezen belül nőhet az illegális kitermelések száma is.

Fejlesztési prioritások

• A települési önkormányzatok (polgármesteri hivatalok) környezetvédelmi tudatosságának és feladatmegoldó képességének kiemelt fejlesztése.

• A helyi környezetvédelmi problémák feltárása, szakszerű értékelése, a megoldások főbb alternatíváinak elemzése, szakszerű települési környezetvédelmi program készítése felkészült szakembereket igényel. Ilyenekkel a Tisza menti települések túlnyomó többsége nem rendelkezik, holott nélkülük eredményes környezetpolitika nem folytatható.

• A lakosság környezeti tudatának fejlesztése. A lakosság együttműködését a környezeti problémák megoldásában csak úgy lehet megnyerni, ha tisztában vannak lakóhelyük gondjaival, a megoldások módjaival és a várható kedvező következményekkel, illetve a megoldások elmaradása esetén a kedvezőtlen hatásokkal.

• A vízminőségi monitoring fejlesztése – különös tekintettel a szerves és szervetlen mikroszennyezők folyamatos mérésére, a biológiai vízminősítés fejlesztése.

• Komplex vízgazdálkodási-vízvédelmi programok kidolgozása. A települési önkormányzatok, a vízügyi igazgatóságok és a környezetvédelmi felügyelőségek közösen dolgozzanak ki regionális, hosszú távú vízgazdálkodási és vízvédelmi cselekvési programot, beleértve a tényleges és potenciális szennyezők feltérképezésén alapuló stratégiai jelentőségű vízvédelmi intézkedéseket, tevékenységeket is, különös tekintettel a távlati regionális vízbázisokra.

• A Tisza menti árvízvédelmi vonalon belüli építkezések rendezése, újabb építkezési engedélyek kiadásának megszüntetése, ill. erős korlátozása, szigorú műszaki feltételekhez kötése.

• A városi ivóvíz minőségének javítása – különös tekintettel a szerves mikroszennyezők eltávolítására. Ez a kérdőíves felmérés alapján lakossági elvárás a vízművekkel szemben.

• Környezetkímélő, a termőhelyi feltételekhez alkalmazkodó földhasználat és mezőgazdasági technológia megvalósítása. Ennek stratégiai jelentőségű elemeit az alábbiakban foglalhatjuk össze.

• A települési hulladékok gyűjtésének, szállításának, ártalmatlanításának szakszerű elhelyezésnek és/vagy újrafeldolgozásának megvalósítása.

• A roncsolt (bányagödrök) vagy egyéb emberi tevékenységgel átalakított (pl. kubikgödrök) tájrészletek természetközeli állapotának visszaállítása, a táj rendezése, s ahol lehet, a környezetkímélő tájhasznosítás megvalósítása.

Jövőkép környezetvédelmi szempontból

Fejlett, túlnyomórészt automatizált vízminőségi monitoring-rendszer kialakítása és működtetése révén a rendkívüli vízszennyezések megszüntetése, a Tisza tartósan II. osztályú vízminőségének elérése a távlati cél. Ennek eléréséhez szükséges a nemzetközi egyezményekben rögzítendő garanciák megalkotása, a vízgyűjtő potenciális veszélyforrásainak fokozatos felszámolása.

Meg kell valósítani a termőhelyi viszonyokhoz jobban alkalmazkodó, a biotermékek és az ellenálló ősi fajták termesztését/termelését/tenyésztését fokozatosan előtérbe helyező, kevés vegyszert használó mezőgazdálkodást.

Olyan önkormányzati működés szükséges, mely előtérbe helyezi a Tisza vízminőségének védelmét (csatornázás, szennyvíztisztítás), a lakosság egészséges települési életkörülményeit.

Továbbá, lehetőséget kell teremteni a települési hulladék-elhelyezés teljes körű megoldására szakszerűen kiépített regionális lerakók vagy plazmaégető technológia alkalmazásával, a szelektív hulladékgyűjtés fokozatos bevezetésével, a visszaforgatott hulladék arányának jelentős növelésével.