IV. A Tisza-vidék fejlesztésének kulcsterületei

IV. 1. Természetvédelem – ökológia

Helyzetértékelés

A Tisza folyó, valamint annak hullámtere és mentett ártere, a számos, kedvezőtlen, antropogén változás (szabályozás, töltések emelése, a természetközeli erdők jelentős részének kiirtása, szennyezések stb.) után is kiemelkedő természeti értéket képvisel. Az eredeti állapotok lehetőségek szerinti visszaállítása, az ökológiai stabilitás növelése nemcsak hosszú távú érdekünk, hanem nemzeti kincseink megtartása és méltó kezelése kapcsán kötelességünk is.

A szabályozás utáni Tisza árteret az árvízvédelmi töltések egy keskeny, hullámtéri és egy egészen más hidrológiai sajátságokkal rendelkező mentett ártéri területre osztják. A táj jellege és adottságai jelentősen megváltoztak, a folyó már nem változtatja medrét, nem vágja le túlfejlett kanyarulatait, holtágak már nem képződnek többé. A Tisza jelenlegi hullámtere, illetve egyes mentett oldali területei, elsősorban a Felső-Tisza-vidéken az egykori Tisza ártér változatos természeti rendszereinek kiemelkedő gazdagságát őrizték meg. A folyó és mellékfolyói változatosságukkal, valamint a még ma is élő terresztris kapcsolatok sokszínűségével, és az egykori ártéri természeti rendszerek folyótól elszakadt maradványaival különleges ökológiai és természetvédelmi jelentőséget biztosítanak ennek a tájnak.

A Tisza-mente ökológiai szempontból jelentősen károsodott. A területre egykoron jellemző kis- és nagyléptékű tájképi változatosság csökkent, s egyes területeken a “tájképi homogenitás” vált meghatározóvá.

A Tisza jelenlegi hullámterének legnagyobb része erdő művelési ágként szerepel a nyilvántartásban. A jelenleg meglévő, természetvédelmi szempontból értékes erdők a parti zónában lévő hazai fűz és nyárfajokból álló ligetek, valamint a töltések mentén megmaradt kubikerdők. Igazi, természetes keményfaliget a vizsgált szakaszokon nem fordul elő, de a mentett oldalon több természetközeli - bár telepített - kocsányos tölgyes található. Sajnos a tájidegen fafajokból álló, természetvédelmi szempontból értéktelen erdők aránya jelentős és az erdők korosztályeloszlása is rendkívül kedvezőtlen, természetellenes.

A gyepek területaránya nagyon kicsi. Területük növelése szükséges ahhoz, hogy megőrizhessük a gyephez kötődő fajokat és életközösségeket, táji értékeket. Természetvédelmi jelentősége van a töltések telepített gyepének is, mert vadon élő növény és állatfajok számára nyújthat megfelelő élőhelyet, és így természetközelivé alakulhat.

A legutolsó, ismert természetes Tisza-menti táj, a XVIII. sz. végi állapot legjellemzőbb élőhely-típusa a mocsár. A hullámtéri vizenyős lapályok, sekélyebb kubikgödrök, feltöltődött holtág részek jellemző élőhelye. Területarányuk ma nagyon csekély, szigetszerű, erősen fragmentált előfordulásúak. Ha sekély, nyílt vízi részek is vannak bennük, különösen értékes táplálkozóhelyet jelentenek a madarak számára, de kétéltű faunájuk is gazdag.

A holtágak természetvédelmi jelentősége igen nagy, de az emberi hasznosításból eredő terhelésük is jelentős. A Tisza holtágainak állapota nagyon különböző. Egy részük erősen beépített, szennyezett, partig szántott, öntözőművekkel, üdülőterületekkel terhelt, de vannak kivételek is. A hullámtériek jobb állapotúak, a rendszeres elöntés elősegíti fennmaradásukat.

Főbb folyamatok, összefüggések

A Tisza völgye összefüggő sávot képez, melyben adott élőhelyek és társulások (pl. vízparti bokorfűzesek, fűz-nyár ligeterdők, ártéri rétek, gátoldali gyepek stb.) longitudinális zónái helyezkednek el. Nagyon fontos része az alföldi természetközeli területek hálózatának (ún. “ökológiai hálózat”, “econet” vagy “neconet”) biztosítva a biota tagjainak vándorlását (pl. madarak tavaszi—őszi migrációját) és terjedését (pl. déli fajok Észak felé nyomulását, és fordítva). Erre, az ún. “ökológiai folyosó” funkcióra a Tisza kutatói már számos esetben felhívták a figyelmet. A területfejlesztés során ügyelni kell arra, hogy ez a funkció érvényesülhessen, tehát maradjanak összefüggő élőhely-sávok, amelyek lehetővé teszik a migrációt.

Másrészt – éppen a “ökológiai hálózat” jellegéből eredően – a Tisza-mente fontos szerepet tölt be a fokozottan veszélyeztetett vizes élőhelyek megőrzésében és a biodiverzitás minél teljesebb fennmaradásában, hiszen a Tisza-hullámtér egyes szakaszai a hullámterek víztér-típusait zömmel természetközeli állapotban őrizték meg. A valamikori ártéren található élőhelyek egy része – különösen igaz ez a “szentély” területekre – nagyfokú térbeli heterogenitással és nagy biodiverzitással jellemezhetők. Fokozottan veszélyeztetettek a vizes élőhelyek, illetve a víz által erősen befolyásolt rendszerek. Megóvásuk nemcsak magyarországi, de európai szinten is kiemelt jelentőségű.

A folyóvölgyek mint ökológiai folyosók és a természetvédelmi törzsterületek kiemelt helyen szerepelnek a nemzetközi természetvédelmi programokban, például a Pán-Európai Biológiai és Tájdiverzitási Stratégiában, a Természetvédelmi Világszövetség “River Corridors” programjában. Így Magyarországon - a területfejlesztés területén is - kiemelkedő szerepe lehet egy Tisza Programnak.

A mai korszerű természetvédelem feladata

Az utóbbi feladat a modern természetvédelmi szemléletet tükrözi, amely az un. folyamat elvre épül. Ennek megfelelően nem elegendő pl. a szép, idős, természetes fűz-nyár ligeterdők megőrzése, hanem biztosítani kell olyan területeket, ahol ezek felújulhatnak, és meg kell őrizni fejlődésük valamennyi stádiumát. Továbbá biztosítani kell a fajok vándorlásának lehetőségét, azt, hogy eljuthassanak az újonnan keletkezett élőhelyekre. Élőhely-hálózatokat, ökológiai folyosókkal összekötött törzsterületeket kell fenntartani. E feladat teljesítéséhez és a biodiverzitás jelenlegi szintjének megőrzéséhez a természetközeli területek (fűz-nyár ligeterdők, természetközeli gyepek, mocsarak, vizes élőhelyek) arányának növelése szükséges a Tisza mentén.

A korábbi korokra jellemző Tisza menti területhasználat (kaszálás, legeltetés, halászat, pákászat, “dzsungelgyümölcsösök”) nem, vagy alig veszélyeztette a természeti értékek fennmaradását, ezért a tradicionális gazdálkodási formák rehabilitációjára lehetőséget kell teremteni.

A nagy területeken folytatott intenzív, folyamat-koordináció nélküli szántóföldi mezőgazdaság, a tájidegen faültetvények, a motorizált turizmus, a természeti értékek megsemmisüléséhez vezethetnek. A legújabb nemzetközi tendenciák a fenntartható mezőgazdaság és ökoturizmus együttes térhódítását jelzik. Ennek mind anyagi, mind tudati, társadalmi feltételei egyelőre még nagyrészt hiányoznak, megteremtésük alapvető fontosságú a Tisza-vidék fejlesztés során.

Fejlesztési prioritások

Ahhoz, hogy a Tisza-menti területek alapvető ökológiai jellegzetességeikkel együtt hosszabb távon fennmaradhassanak, szükség van egy olyan szemléletváltásra, mely egyes problémakörökben messzemenően figyelembe veszi a modern természetvédelmi követelményeket

Az ökológiai, természetvédelmi tennivalókat három alapcél határozza meg:

1. A folyó csak a teljes vízgyűjtő védelme, a hozzá kapcsolódó ökológiai hálózat kiépítése esetén őrizhető meg.

Az ökológiai hálózat szükséges szerkezeti elemei:

A teljes vízgyűjtő védelméhez megfelelő és szigorúan betartott nemzetközi szerződésekre van szükség.

2. Az ökológiai hálózatban kulcsfontosságúak a mellékfolyók völgyei. Kiemelt szerepe van a felső-tiszai mellékfolyó rendszernek és a Kőrösök vízrendszerének, hiszen ezek a Magyarországról kilépő Tisza víz mintegy 75–80 % - át adják!

3. A jelenlegi hullámtér a vízgyűjtőhöz, illetve a maximális vízszinthez képest keskeny, a (túl) gyors vízlevezetést célozza. Ezért kulcsfontosságú – ahol lehet – a hullámtér kiszélesítése, öblözetek kialakítása, a hullámtéren kívül rekedt vizes élőhelyek és a folyó közötti kapcsolat biztosítása.

Az alapcélok megvalósítását a vizsgált területen a következő fejlesztési prioritások érvényesítése segítheti:

A természetes medervándorlások során képződött övzátonyok, illetve a folyószabályozással kialakított holtmedrek ökológiai folyamatainak biztosítása nélkül a folyó és az ahhoz kapcsolódó térségek biológiai változatossága nem őrizhető meg.

Célszerűnek tartjuk – az árvízvédelem biztonságának javítása, valamint a táj biológiai “átjárhatósága” érdekében – a mentett oldalon integrált hasznosítású, holtmedreket is magukba foglaló szükségtározó rendszerek létrehozását. Ezek a tározók átvehetik a múltszázad ár- és belvíz mentesítési munkálatai során megszűnt szemisztatikus vízforgalmú mocsaraink ökológiai szerepét, s részeivé válhatnak a folyókra épülő ökológiai hálózatnak.

Mindenütt ajánlatos lenne, ha a Tisza árvízvédelmi töltését gyep és/vagy erdősáv kísérné, és az intenzíven művelt szántók a töltéstől távolabb kezdődnének. Ez lenne az elsődleges pufferzóna. Ahol a mentett oldalon, nem messze a töltéstől természetvédelmileg értékes terület van, ott a pufferzóna azt is magába foglalja, következésképpen hosszú távon az értékes terülteket és a töltés közötti területeket természetközelivé kellene alakítani. Számos nem természetvédelmi szempontú érvet is fel lehet hozni a pufferzónában történő gyep- és erdőtelepítés mellett. Az egyik legnyomósabb az EU csatlakozáskor esedékes szántóterület csökkentési kötelezettség. A Tisza mentén számos belvízveszélyes terület is van, ahol az intenzív szántóföldi művelés nem biztonságos, ezeket lehetne felszámolni.

A pufferzóna fejlesztését jelentené az is, hogy a Tisza-völgybe irányuló idegenforgalom, vagy a kiépítendő hagyományos gazdálkodáshoz szükséges infrastruktúra egy részét itt lehetne kialakítani, természetesen az elsődleges pufferzóna fenntartása mellett, és gondos hatásbecslés alapján.

További fejlesztési javaslatok:

Jövőkép a természetvédelem szempontjából

A Tisza-vidék fenntartható fejlődésében és az új szemléletű terület- és vidékfejlesztésben alapvetővé kell válnia az ökológiai és más környezeti rendszerek összehangolásának!

A hagyományos gazdálkodási formák felélesztésével - az erdő- és gyepgazdálkodás, fokgazdálkodás, extenzív állattartás, hullámtéri gyümölcsösök, halászat stb. fejlesztésével és modernizálásával -, valamint az idegenforgalmi infrastruktúra kiépítésével, védett területek hálózatának kialakításával, a gyepes-erdős pufferzóna, valamint a transzverzális ökológiai folyosók létrehozásával kialakítható hazánk és Európa egyik legszebb folyómenti folyosója.

 


kapcsolódó ábrák előző fejezet vissza a tartalomjegyzékhez következő fejezet