III. A vizsgált kulcsterületek adatai, tényei

• A Tisza vízgyűjtőjén eredő folyók vízszállításának köszönhetően évente összesen mintegy 114 km³-nyi víz érkezik a medence belsejébe. Ez évszakonként eltérő mennyiséget jelent, amelynek következtében másfél-két évente a folyó kilép medréből.

Öt-hat évenként nagyobb árvíz tapasztalható, amelynek időtartama a középső és az alsó szakaszon 15-120 napot is elérhet. A Felső-Tisza és a Körösök térségében - jelentős csapadékot követően - 28-36 órán belül akár 8-10 métert is emelkedhet a vízszint. Az árhullámok tetőző vízszintje emelkedő tendenciát mutat, ez a szint pl. a Felső-Tiszán 1970 és 1998 között 99 cm-t nőtt.

Az állandóan visszatérő árvíz miatt jelentős szabályozásokra került sor. Jelenleg 2944 km hosszú védvonal húzódik a Tisza mentén, ennek kb. 55 %-a felel meg az árvízvédelmi előírásoknak. Hatalmas lezúduló vízmennyiség esetén - mint ahogy az elmúlt két évben tapasztalhattuk - ez kevésnek bizonyul és komoly károk keletkeznek mind az épületekben, mind a mezőgazdasági területeken.

Árvízi elöntés esetén kockáztatott települési és mezőgazdasági károk
(milliárd Ft, 1996. évi áron)
(Halcrow 1999)

A folyó áradása mellett a belvíz jelent komoly gondot. A belvízi kockázat az utóbbi években jelentősen megnőtt, mert a víz-elvezető rendszerek teljesítő képessége - állapotuk nagyfokú romlása miatt - az eredeti értéknek csupán 10-50 %-a. A belvízzel veszélyeztetett összes terület mintegy 1,8 millió hektár, ami az Alföld mezőgazdaságilag művelt területének közel 60 %-a.

Az árvízvédelem a belvízvédelemmel együtt biztonsági és gazdasági kérdés, mely nem csupán önmagáért fontos, de az aszályelhárítással együttműködve alapvetően meghatározza a „Tisza-folyosó” ökológiai, környezetvédelmi struktúrájának szabályozhatóságát, az idegenforgalom és a hajózás optimális működtetését, valamint az esetleges energetikai fejlesztéseket. A vizsgált vízrajzi térdimenziók funkcionális összetevőinek harmóniája, az árvízvédelmi rendszerek és víztározási lehetőségek felülvizsgálatával képzelhető el.

Gondot okoz azonban, hogy a vízügyi igazgatóságok működésének és feladatellátásának finanszírozása nem biztosított megfelelően, a költségvetés évek óta a minimálisan szükséges forrásoknak alig felét szolgáltatja, s e munkák pénzügyi fedezete minden erre fordítható forrást figyelembe véve sem éri el a műszaki normatívák alapján meghatározott értéket.

• A Tisza-folyó a jövőben - megítélésünk szerint - nem tekinthető a továbbiakban az árvíz levezetésére szolgáló vízi létesítménynek, illetve a hullámtér üzemi területének.

A Tisza-völgy olyan egységes ökológiai rendszer, amely eltérő élőhely típusokban, illetve táj sorozatokban jelenik meg. Az ökológiai hálózatban egyaránt betölt forrás, menedék és folyosó szerepet. A Tisza, mint ökológiai folyosó - fő irányultsága (É-D) - révén európai jelentőséggel bír. Mai teljes, 966 km hosszával szemben, migrációs pályájának hossza közel 2000 km-re tehető. A Kárpát medence mai élővilágának kialakulása szempontjából e tény jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni.

Természetvédelmi értékkategóriák a Tisza Kiskörétől délre eső szakaszán

• A Tiszán a rendkívüli vízszennyezések gyakorisága csökkent, de még így is évente 10 esetnél több szennyezéssel kell számolnunk. Ezek kb. 60 %-a hazai, 40 %-a külföldi eredetű.

A határon túlról érkező rendkívüli szennyezések többnyire súlyosabbak, mint a hazaiak. A felszín alatti vizek közül a talajvíz elszennyeződött, ivóvíz nyerésére nagyrészt nem használható. A távlati felszín alatti ivóvízbázisok többféle hatás által veszélyeztetettek. A Tisza-menti talajok összterületének 74 %-a a szennyezések terjedésére érzékeny, 70 %-a pedig savanyú környezeti hatásokra (pl. savanyúan ható műtrágyákra) érzékeny.

A települések alapvető környezeti gondjai közül ki kell emelnünk a csatornázottság és a szennyvíztisztítás elmaradottságát. A települések mindössze 10 %-a tekinthető teljes körűen csatornázottnak, 70 %-án pedig nincs szennyvíztisztítás. A tisztító létesítmények hiányából, illetve hiányosságaiból adódóan pl. a 10.000 főnél alacsonyabb lélekszámú települések 70%-án nem, vagy csak részlegesen megoldott a szennyvíztisztítás.

A települési hulladékok környezetkímélő lerakásának megoldatlansága ugyancsak a legsúlyosabb környezeti gondok közé tartozik. A Tisza menti településeken évente 800.000 m³, 160.000 tonna kommunális szilárd hulladék keletkezik, melyet helyi lerakókban helyeznek el. Mindössze két hulladéklerakó üzemel kistérségi jelleggel, de mindkettő alkalmatlan további települési hulladék befogadására. Az üzemelő hulladéklerakók 60 %-a működik engedéllyel, 40 %-a engedély nélkül. Az engedéllyel működők többsége sem felel meg a környezetvédelmi előírásoknak. A hulladéklerakók mindössze 6,6 %-a felel meg minden szempontból a műszaki és üzemelési követelményeknek.

A környezetvédelem problémáit és hiányosságait az önkormányzatok és a lakosság is érzékeli.

A környezetvédelem szempontjából fontos tényezők megítélése
a vizsgált önkormányzatok és a lakosság szerint /100 fokozatú skálán/

A települési környezetvédelem alacsony hatékonyságának egyik kiinduló oka az önkormányzati tisztségviselők környezetvédelmi felkészületlensége, a települési környezetpolitika elmaradottsága. Ezt tükrözi az a tény, hogy a településeknek 90 %-án nem készült helyi környezetvédelmi program.

• A Tisza-vidék talajtípusainak a mezőgazdasági hasznosítás szempontjából történő értékelése alapján az 1447 ezer hektáros összterületnek több mint egynegyede (382 ezer ha) nem alkalmas mezőgazdasági művelésre.

További 193 ezer hektár csak meliorációs beavatkozásokkal, kedvező piaci helyzet esetén hasznosítható gazdaságosan. A Tisza mentén 355 ezer ha magas, illetve viszonylag magas termékenységű termőföld található. Összességében a teljes területnek csak mintegy fele tekinthető mezőgazdasági szempontból igazán értékesnek, e terület kb. fele-fele arányban van a Tiszához közeli, illetve a távolabbi településeken.

A talajok kémhatásának és mészállapotának vizsgálata szerint a talaj kb. 70 %-án nincs ilyen korlátozó tényező a gazdálkodással szemben.

A vízgazdálkodási jellemzők szerint a Tisza-vidék talajainak közel fele gyenge vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkezik, különösen az Alsó-Tiszavidéken okoz ez gondot.

A térség művelési ágak szerinti megoszlása a szántóterület jelentős súlyát mutatja, az összterületen belüli 58 %-os részesedés az országos átlagot is 7 %-kal meghaladja. A terület 16 %-án gyep van, ami szintén nagyobb az országos részesedésnél. A terület 8 %-án található erdő, ami szerény erdősültségnek nevezhető, alatta marad az országos átlagnak is. A terület 15 %-a termelésből kivett, ami 1 %-kal magasabb az országos mutatónál.

A Tisza-vidék vetésterületének több mint felén (59 %) gabona termett, ennek többsége a búza. A vetésterület egyötödén ipari növényeket - elsősorban napraforgót - termesztettek, nagy arányt képviselt (14 %) a szálastakarmány is.

• A Tisza menti 441 település közül az 1990-es évtized elején mindössze 56, az évtized közepén 79, míg 1998-ban 98 település kereskedelmi szálláshelyein jártak turisták.

Az országban megszállt vendégeknek mindössze 8,8 - a külföldiek 5,5 - %-a vette igénybe a Tisza menti szálláshelyeket, az eltöltött vendégéjszakák 6,8 - külföldiek esetében 4 - %-a jutott erre a térségre. Ezek a részesedések csökkentek is az évtized elejéhez képest. A forgalom csökkenése annak ellenére következett be, hogy a kereskedelmi szálláshelyek száma bővült.

• A Tisza 579 km hosszú magyarországi szakasza mentén 25 kistérség található. Ezen kistérségek 441 településének összesen 1561997 lakosa van. A folyó által közvetlenül érintett települések száma 141, lakosságuk meghaladja a 700 ezer főt.

A teljes vizsgálati terület lakosságának közel egyharmada (32,6 %) az 5 megyei jogú városban él (Szeged, Kecskemét, Nyíregyháza, Szolnok, Hódmezővásárhely), további 27,2 % a térség többi 34 városi jogú településén. A 402 község már „csupán” a népesség 40,2 %-ának nyújt lakhelyet.

A 25 ezer főnél népesebb, komplex, sokszínű városi funkciókat tömörítő városok egyértelműen a Tisza déli harmadában helyezkednek el. Az 5000 - 25000 lakosszámú kisvárosokból 39 található a 25 Tiszával érintkező kistérség területén, közülük 18 sorolható a Tisza menti településsávba. Jelentőségük a környezetük falusi településeinek ellátásában és a Tisza-vidékfejlesztési programokban igen fontos lehet.

1990 óta a kistérségek többségében csökkent a lakónépesség - Vásárosnamény körzetében pl. 10 %-kal -, mindössze négy térségben volt kismértékű emelkedés. A 3,6 %-os átlagos, kistérségi népességfogyás nagyobb volt az országos átlagnál. Ebben szerepet játszott a növekvő vándorlási veszteség is, amely hét év alatt -4,5% az országos -1,4-hez képest.

A népsűrűség adatait nézve mindenek előtt kitűnik a szabolcsi aprófalvas térség átlag feletti népsűrűsége: jószerével nem találunk 50 fő/km²-nél alacsonyabb értéket mutató települést, sőt számos falu népsűrűsége meghaladja a 120 fő/km²-t. Miközben a folyóval érintkező további kistérségek Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun és Csongrád megyei területein – Rákóczifalva és Sándorfalva agglomerációs községek kivételével – egyetlen ilyen falusi települést sem találni. A nagy változatosságot mutató település- és népsűrűségre tekintettel kell lenni a beavatkozásokkor.

A két déli megye területén jól megfigyelhető a városi települések szigetszerű kiemelkedése a jóval alacsonyabb népsűrűségű környezetükből. Csupán Szeged körül és kisebb mértékben Kecskemét nyugati előterében határolható le összefüggő, környezeténél magasabb népsűrűségi értékkel jellemezhető településcsoport, de jól kivehető a Tiszakécske – Csongrád közötti településív is.

A népesség vitalitását a fiatalok, illetve az idősek arányával jellemezhetjük. A Tisza menti kistérségekben a lakosság közel 20 %-a 60 év feletti (ez közel azonos az országos átlaggal), egyes térségekben viszont ennél jóval magasabb mutatókat találhatunk, pl. Csongrád, Kistelek térségében 24 %, Mezőkövesd, Füzesabony térségében 23 %. Ugyanakkor pl. Tiszaújváros, Kisvárda körzetében 15 % ez az arány.

A munkanélküliség az országos átlagnál magasabb arányú, a Tisza mentén átlagosan 6,5 %, míg országosan 5,5 %. A tartós munkanélküliek aránya is meghaladja az országost. Egyes körzetekben pedig még magasabb munkanélküliséggel küszködnek.

A vizsgált Tisza–vidék tehát sok tekintetben igen tagolt, sokszínű. A legkülönbözőbb mutatók alapján meghatározható térbeli tagoltság és az eltérő folyamatok fontos kereteket és irányokat jelölnek ki a tervezés és a fejlesztés számára is.