5. Kecskemét várható városfejlődésének felvethető dilemmái

 

5.1. A várostest térbeli-szerkezeti konfliktusai

A várostest további (eddig alig korlátozott) növelése és a mai belterület minőségi fejlesztése között komoly ellentmondás feszül, melynek feloldása szükséges. A lakosság és a szakemberek véleménye is elég egyöntetű abban a tekintetben, hogy a város új és a lakófunkciók tekintetében mindenképpen meghatározó fontosságú szerkezeti egységei, alközpontjai (pl. Petőfiváros, Vacsi-köz,) illetve a zárt beépítésű lakóegységek, csatolt településrészek (Katonatelep, Hetényegyháza) jelenleg még nem tudnak lakóik számára kielégítő színvonalú szolgáltatásokat nyújtani. Ehhez szorgalmazni kellene alközpontjaik kiépülését.

Külön komoly térbeli és szerkezeti problémát vetnek fel, ugyanakkor meglehetősen nagy fejlesztési tartalékot is jelentenek a volt laktanyák – sokak szerint nem eléggé összehangolt hasznosítású – területei. A Rudolf laktanya műemlékileg is védett területeinek fejlesztését mindenképpen összhangba kellene hozni az integrálódó Kecskeméti Főiskola várhatóan tovább bővülő igényeivel, a volt üzemanyag tároló területét a (gyógy)turizmus fejlesztésével, s a Homokbánya teljes területének további sorsa is koncepcionális újragondolást igényel.

Jelentősen befolyásolhatja (korlátozhatja) Kecskemét város fejlődésének jövőjét a katonai repülőtér megújuló gépparkja. A város – ennek alapján – mindenképpen jogos igényekkel léphetne fel a város a svéd beruházások illetve fejlesztések befogadását illetően.

A város zártkerti és tanyás területei a rendszerváltás után mind tulajdonosi szerkezetében, mind hasznosításában, mind szabályozási minőségében, mind az e területeket érintő lakossági igényeket illetően alapvetően megváltoztak.

Igaz, hogy a tanyásodott nagyvárosok közül egyedül Kecskemétnek készült külterületi rendezési terve, de az idő ezt is részben már „túlhaladta”. A legsúlyosabb konfliktusok a zártkertekben tapasztalhatók, ahol több ezer részben állandó, részben időszakos lakos él. A telkek mérete kicsi, a dűlők több esetben szabálytalan vonalvezetésűek, keskenyek. Az „ott éléshez” szükséges infrastrukturális feltételek hiányosak, számottevően nő a környezeti terhelés. Ezek a területek tehát igen ellentmondásosan fejlődnek, s velük szemben „támasztott” igények is igen differenciáltak. Használatuk az olcsó (és részben kényszer) lakás lehetőségétől az elegáns pihenő – üdülő második otthonokon át a mezőgazdasági termelésig terjed. A város új rendezési tervében mindenképpen újra kellene szabályozni e területek sorsát. A Nyíri erdő – Arborétum között húzódó zöld sáv illetve szektor szigorú védelme mellett a központi belterülethez közvetlenül csatlakozó Alsó – és Felső Széktói, Úri-, Mária-, Budai, Vacsi - és Kőrösi hegyi területek arra alkalmas részeit – esetleg a megépülő elkerülő úttal is szabályozott távolságban – laza beépítésű családi házas övezetekké kellene alakítani, úgy, hogy a modern igényű közművesítés lehetőségeit mindenképpen meg kellene osztani az ottani építtetőkkel.

A távolabbi tanyás területek szabályozását illetően fontos lenne a tájvédelem, a tájesztétika, a tájfenntartó gazdálkodás kritériumainak meghatározása, s az új funkciókhoz igazodó, de a hagyományos alföldi illetve kecskeméti tanyai építkezési és gazdálkodási struktúra tovább-örökítése.

 

5.2. A harmonikus, a város térbeli egyenlőtlenségeit szintre hozó városfejlesztés igényei

Részben az előbbiekből is következik, hogy a különböző városrészek, várostervezési egységek, azok életminősége, ellátottsága, lakókörnyezeti színvonala, infrastrukturális fejlettsége között jelentős különbségek vannak. Fokozatos felszámolásuk, a felmerülő igények szerinti „szintre hozásuk” hosszú távú feladat. E folyamat első állomása az alapinfrastruktúra (útburkolás, csatornázás) teljes kiépítése kell, hogy legyen, figyelembe véve az adott területen élők igényét és teherbíró képességét is. A következő lépés lehet, szintén az ott élők társadalmi vagy civil összefogásával, a különböző városrészek – korösszetételétől, jövedelemviszonyaitól és igényszintjétől is függően – a jelentősen különböző mindennapi életszükségleteik kielégítése szempontjából fontos alközponti fejlesztések számbavétele és beindítása. Ez a város szempontjából az egyes ellátó intézmények (pl. egészségügy, iskola, szociális egységek) telepítését ill. bővítését követeli meg, vagy az elérhetőség jobb biztosítását a tömegközlekedési vonalak átszervezésével, sőt újak indításával. Kezdeményezőként léphet fel a város kisvállalkozások, kereskedelmi, szolgáltató egységek odatelepítésének szorgalmazásával.

A legsúlyosabb feladatnak e téren a Széchenyi város majd az Árpádváros rekonstrukciójának a feladata tűnik.

Az ezekhez szükséges fejlesztési filozófiák, az ottani lakókörnyezet minőségi javításának programjai csak jelzésszerűen jelenhetnek meg e koncepcióban. Több éves – netán évtizedes – programnak alapozni kell a meglévő civil szervezet segítségével a társadalmi támogatottságra, s olyan központi – állami vagy EU városfejlesztési pályázati forrásokkal, amelyek érdemben járulhatnak hozzá a folyamat beindításához.

 

5.3. A „minőség”, mint a kecskeméti jövő városfejlődés meghatározó tényezője

Kecskemét sajátos fejlődésének a korábbi történelmi időszakokban is alapvető vezérelve volt a minőség, amely sokféle módon nyilvánult meg. Ez nemcsak a középületek időtálló minőségében, de a növekedő város szerkezetének gondos kezelésében, a lakosság munkakultúrájában, környezeti igényességében, az iskolai nevelésben, a helyi kultúrában, mentalitásban és az erős lokális identitásokban, kötődésekben is megnyilvánult. A minőség a város nyitott szellemiségének alapját, bázisát jelentette. Lakosság és a notabilitások véleménye szerint is egyértelmű, hogy az igényesség és a minőség a jövő fejlődésének kulcseleme, vezérelve kell, hogy legyen. E tekintetben, mintegy általános koncepcionális tényezőkként ajánljuk ezt figyelembe venni az alábbnakat:

Az igényesség és minőség általános városfejlesztési elvként való alkalmazása nagyon fontos konkrét fejlesztések felvetését is lehetővé teszi, s alapját képezi olyan tervezett városfejlesztési irányoknak, mint a diákváros, idegenforgalmi, szellemi központ, vagy a regionális funkciók bővülése. Néhány elem ezek közül, amelyek ma a város „minőségét” számottevően rontják.

A nagyállomás, amely a vasúton érkezők számára „igen elkeserítő” fogadtatást biztosít. Még mindig adott lenne a lehetőség a város eredeti, „minőségi terve” alapján, a Rákóczi út tengelyének a végén – egy új, akár modern nyugati középvárosok mintájára oda tervezett bevásárlóközponttal kombinálva – megépíteni egy új és korszerű állomást. Ilyen „minőségrontó” tényező, – talán a portékákat és a közhangulatot kivéve – a hajdani mezővárosi piac hagyományait elvesztő, zsúfoltságban és sajnos igénytelenségében is elkeserítő piac helyzete. Megoldása sürgető, s nem könnyű feladat. Joggal általános „minőségrontó” vélemény alakul ki sokakban a város közlekedéséről, zsúfoltságról, benzinkutakról, a parkolási problémákról, Az eddigi kísérletek részben kudarcot vallottak, részben „csonkán” vagy megoldatlanul maradtak. Ez olyan akut élet- és idegenforgalmi minőségrontó tényezőnek tűnik, amelynek megoldását mindenképpen fel kellene gyorsítani. Ugyancsak lényeges minőségi fejlesztést jelenthetne a város olyan kiemelt szépségű és értékű köz- és műemlék-épületeinek a felújítása, mint a Cifra palota, vagy az Úri kaszinó. A főtér felújításnak befejezése ezek nélkül nem érhet el igazán „minőséget”. Hasonlóan sokan és joggal, okkal vetik fel a Vízmű domb, azaz a város rekreációs övezetének minőségi továbbfejlesztési igényét is, kilátó étteremmel, állandó élelmiszergazdasági kiállító területtel. Változatlanul szükség lenne – a tervezett villamosítás előtt – a lajosmizsei vasúti pálya át- ill. kihelyezésére.

Az egész város továbbfejlődésének igen fontos lehetősége lenne a város kiemelkedően fontos közlekedés-földrajzi helyzetéből következő konfliktusok „minőségi” feloldása. A generálisan fontos külső elkerülő utak nélkül, azaz egy teljes – a veszprémihez hasonló – körgyűrű nélkül a városközlekedési zsúfoltsága nem fog csökkeni, s ez visszahat számos belső szerkezeti probléma megoldhatatlanságára is. (pl. a nagykörútig történő további négysávosítások szükségtelenné válthatnak, akár a Nagy Lajos király és Mátyás király körutat összekötő felüljáró.). Valószínű, hogy alapvető változást hozhat ebben a stratégiában az M8-as gyorsforgalmi út megépülése is.

Ugyancsak minőségi fejlődést hozhatna – a város szerkezete alapján erre egyértelmű lehetősége adódna – a kiskörúton és hozzá kapcsolódóan Kecskemét kelet-nyugat irányú közlekedési-szerkezeti tengelyen kismérető, sűrűn közlekedő, elektromos meghajtású buszok bevezetése. A korszerű, sűrű járatok nemcsak a városbelső szennyezettségét mérsékelnék, de több helyi és a belvárosban lakó kecskeméti hagyná otthon autóját, csökkentve ezzel belváros zsúfoltságát és parkolási gondjait is.

Ezek a „minőség” jegyében megfogalmazható fejlesztési harmónia-igények megítélésünk szerint nagyon fontos és a város egészét előre vivő megoldások lennének, a közvetve vagy közvetlenül áthathatnák az igényes városfejlesztéssel szembeni többi követelményt is.

 

5.4. A város „valódi” regionális szerepkörei

Kecskemét a Duna–Tisza köze meghatározó városi központja. Így tudatosan kell terveznie, szerveznie (bizonyos ésszerű funkciómegosztással is) várható térszervező, ellátó, logisztikai, központi funkcióit. Ennek a város jövőjét megalapozó távlatai részben a közlekedés földrajzi helyzet további módosulásából, felértékelődéséből következnek. A fentebb említett M8-as tranzitút és a dunaújvárosi híd megépülése, a Szegedi MÁV vonal kétvágányosítása, a Bécs -– Budapest – Belgrád gyorsvasúthoz való szárnyvonali csatlakozás lehetőségének a megteremtése, a repülőtér részben polgári hasznosítása nagyléptékű innovációs és logisztikai fejlesztéseknek nyithat teret.

Ezekhez szervesen társulhatnak azok központi – szervezési – ellátási funkció-fejlesztések, amelyek az egész Duna - Tisza közére kihathatnak (pl. agrár-vidékfejlesztési központ, távoktatási és átképzési központ, stb.). Kecskemét e tekintetben, mint szűkebb térségéért felelősséget viselő város kezdeményezően léphetne fel a Dél-Pest megyei városok felé. Nagykőrös, Cegléd, Dabas is azon a távolságon belül fekszik, amely alkalmas lehet e téren közösen fejlesztett vagy működetett megoldásokra.

A Dél-Alföld régión belül csak lassan formálódik az az úgynevezett policentrikus város-együttműködési és integrációs modell, amelyet a régió koncepciójában elfogadott. A Kecskemét számára eddig adódott ifjúsági és környezetvédelmi koordinációs funkciók egybeesnek a város lehetőségeivel, s jól fejleszthetők. Az ún. pénzügyi központi szerepkör már nehezebben értelmezhető, hiszen a valóban számos bankfiók mindegyike erőteljesen centralizált módon működik, területileg önálló pénzügyi, döntési potenciáljuk minimális. Összefogásukkal, szakosodásukkal azonban befektetői – ingatlanforgalmi szerepkörök megtelepedéséhez hozzájárulhatnának.

A város területi szerepköreiben változatlanul kiemelkedő jelentőségű a megyeközponti funkció. Némileg ellentmondásos, hogy a város „nem része” a megyének, ugyanakkor megyei önkormányzatnak számos városi polgárunk tagja, s az is, hogy viszonylag kevés a valóban közös együttműködés, fejlesztés a két önkormányzat között. Hasonlóan ítélhető meg a megyei közigazgatási hivatalok és intézmények „jól vagy kevésbé jól beágyazott” működése városunkban. E téren pusztán az összehangolt koordináció vagy a közös fejlesztés és működtetés is sokat jelenthetne a város területi szerepköreinek érdemi és hatásos bővülésében.

A város szűkebb vonzáskörzetével, kistérségével való kapcsolata kiegyensúlyozott és fejlődőképes.

 


előző fejezet vissza a tartalomjegyzékhez következő fejezet