3. Kecskemét város történelmi fejlődésének néhány tanulsága

Minden város, így Kecskemét is, sikeresen csak a történelmi örökségére alapozva fejlődhet tovább. A gyakran igen gyorsan lejátszódó gazdasági és társadalmi változásokhoz képest, a település, a város, mint a fejlődés kereteit biztosító különleges létesítmény, képződmény sokkal lassabban, – igazán csak hosszabb időtávokban értékelhetően – változik.

Napjaink kecskeméti városfejlődéséhez figyelembe vehető történelmi örökségek számosak. A még ma is példaadóan fontos, figyelemre érdemes gyökerek részben a török időkre, az egyházak várostörténeti jelentőségű fejlődésére, iskolaalapításaira, illetve a XIX. század második felére, a XX. század elejére nyúlnak vissza. Ennek az örökségnek meghatározó elemei és eredményei a belváros és a körútrendszer, a városszerkezet nagy ívű és tervszerű kialakítása, a távlatokat nyitó iskolai és kulturális alap-intézményrendszer megteremtése, az árutermelő mezőgazdaság – nemesítő kutatásokkal is megalapozott, piaci központi szerepkört is magával hozó – fejlődése, s a környezetét is különös gonddal óvó, fejlesztő tanyarendszer megszületése.

Ezt a páratlan alföldi, ún. mezővárosias fejlődést egy gazdaságilag is erőteljesen autonóm, társadalmát, helyi politikáját és civil közösségeit tekintve is igen fejlett, szellemiségében nyitott és toleráns, erős önkormányzati hagyományokat teremtő város érte el. Ezen fejlesztési örökségek nagy értékek, megőrzésük azért is fontos, mert ma is példaként szolgálhatnak a jövő tudatos építésében.

Kecskemét város fejlődése is a helyzeti és helyi energiák kihasználásával zajlott, és jól meghatározható városfejlődési hullámokat formált. A mindenkori fejlődési kihívásokra, innovációkra adott sikeres és eredményes válaszok formálták olyanná, amilyenné napjainkra vált. A nagy pusztákat birtokló állattartó Kecskemét első nagy fejlődési hulláma az intenzív kertkultúrás mezőgazdaságra való áttéréskor zajlott le, sikeres és virágzó mezővárost, élelmiszeripart, kereskedelmet – jelentős regionális hatású piaci központot – teremtve. Az élénkülő gazdasághoz és javuló jövedelmi viszonyokhoz élénk, s kora színvonalát elérő városias intézmény- és társadalomfejlődés is társult. Sajátos fejlesztési „energiákat” biztosítottak a laktanya fejlesztések, a kialakuló „garnizon” város funkciók is.

A következő különleges fejlődési hullámot a volt nagyhatárú város tanyaközséginek közigazgatási leválasztása, majd kiépülésük és a megyeszékhely funkció elnyerése váltotta ki. Kecskemét fokozatosan, funkcionális és térbeli-hálózati értelemben is valódi várossá, irányító –szervező központtá vált.

Ezen új funkciók révén is alapvetően megváltozott a város társadalmi-foglalkozási szerkezete. E fejlődési hullámban indult meg a város esetenként erőszakos iparosítása, s ellentmondásoktól sem mentes gyors urbanizációja, növekedése. Az elsősorban mennyiségi mutatókkal mérhető, de hatalmas erejű és dinamikájú változások szinte szétfeszítették a korábbi városfejlődési kereteket. Ennek az esetenként nem mindig átgondoltan és tervszerűen történt nagyvárosias fejlődésnek a kedvezőtlen hatásai, ellentmondásai napjaink és a közeljövő városfejlődésére is hatással vannak (lakótelepek rekonstrukciója, a zsúfolt közlekedés, stb. ).

A harmadik markáns hullámot, a kecskeméti városfejlődés újabb szakaszát a hetvenes évek elejétől, közepétől mérhetjük. Az előző hullám mennyiségi növekedése ugyan folytatódik, de megkezdődik a belváros rekonstrukciója, átalakul a főtér, s a minőségi fejlődés jegyében főiskolák létesülnek, egyedi művészeti, kulturális és múzeumi intézmények sora települ városba.

Megindul a város térbeli növekedése, szuburbanizációja. Jellegzetes kertvárosi kerületek létesülnek, jelentősen átalakul a külterület is. Erősödik a város térbeli gazdasági hatása, és funkcionális szerepköre is (új megyei kórház).

A százezres népességű Kecskemét megyei város lesz. Jelentős a közvetlen vidékéről naponta bejárok száma. Körülbelül 150 – 200 ezres, a vonzáskörzetében élő népesség számára válik igen fontos – naponta/hetente felkeresett – városi központtá, s mint megyeszékhely csaknem félmilliós lakos igazgatási központja. A korábban is fontos kereskedelmi, piaci, szállítási és szolgáltatási funkciói gyorsan – s sok esetben már részben vállalkozási alapon is, – fejlődtek. Bővült az idegenforgalom. E hullámmal sem mindig tudott lépést tartani a műszaki infrastruktúra és részben az intézményrendszer fejlődése. Növekedtek a belső feszültségek a felmerülő igények és a megvalósítható lehetőségek között.

Az évszázad utolsó évtizede hozza meg a demokratikus változásokat.

A rendszerváltás szinte teljes gazdasági, tulajdoni, szervezeti, társadalmi és politikai átalakulása nagyrészt felszínre hozta mindezeket a korábbi fejlődésbeli és működési ellentmondásokat. A gazdaság termelő szektora átalakult, megszerveződött az új önkormányzat, jelentős régi-új vállalkozói réteg formálódik, stabilizálódik az intézményrendszer. Több száz szakmai és civil szervezet alakult újjá. Az új kihívásokra adandó válaszoknak, megoldásoknak egyszerre kell, biztosítani az új alapokra helyeződő kecskeméti városfejlődés megújuló kereteit, szabályait, ugyanakkor felszámolni a közelmúltból örökölt, s azt akadályozó tényezőket is.

Az 1990-es években végbemenő gazdasági, szerkezeti és tulajdoni változások, a fokozatosan javuló jövedelemtermelő képesség, az élénk vállalkozói szellem, az innovatív fejlődőképesség ellenére a város egésze csak fokozatosan lesz képes felszámolni – a jórészt belső – problémáit.

Kecskemét térbeli szervező ellátó funkciói ugyanakkor tovább bővülnek, közlekedési helyzete is javul. A bekövetkezett pozitív és negatív folyamatok, tendenciák mérlege alapvetően kedvező. Bár egyelőre még nem tapinthatók ki markánsan és világosan egy új városfejlődési hullámnak a mozgatóerői és tényezői.

Kevés még a helyi erőforrás és gyengék a költségvetési pozíciók ahhoz, hogy érzékelhetően új, s olyan jellegű és léptékű fejlődési pályára álljon Kecskemét, amelyekről fentebb –a történelmi távlatoknál – beszélhettünk.

A városi környezet, a gazdaság és jövedelem, a műszaki és intézményi infrastruktúra valamint a helyi társadalom és politika összehangoltan fejlesztett, sajátos (belső) városi egysége, kulturáltsága, harmóniája és a város regionális szerepköre jelölheti ki ennek az új kecskeméti fejlődési hullámnak a kereteit és lehetőségeit. Ennek alapja a tágabb értelemben vett gazdaság, a termelő – szolgáltató rendszerek olyan fejlesztése, amelyek nemcsak új források bevonását jelentik, hanem képessé tehetik a várost a megtermelt haszon „visszaforgatására” (a jelenlegi elosztási rendszerek erre egyelőre igen kevés lehetőséget adnak.)

A város belső és külső (regionális hatású) fejlődése között is ellentmondások feszülnek. Ezek feloldásához a város határain túltekintő innovatív, a piaci és településhálózati versenyképességi feltételeket megteremtő szemléletre van szükség. Példaadó lehet a vonzáskörzetével, annak adottságaival erőforrásaival is számoló gazdasági fejlődése (a Kecskemét és kistérsége elfogadott komplex fejlesztési és SAPARD programjának megvalósítása). Ezt egészítheti ki szervesen a városi (és a városban található megyei és regionális hatású) intézményrendszer fenntartása, fejlesztése.

A közelmúlt változásai veszélyeztethetik a környezetet. Kevés a zöldterület, a park, a tervezett erdőtelepítések elmaradása miatt is szennyezett a levegő, zsúfolt a közlekedés, s még mindig jelentős lemaradás a csatornázottságban. Erőteljes a külterületi átépülés, a város tágabb éltető zöldövezeti rendszere is fejlesztésre szorul. Jó alapot ad a további teendők meghatározásához a város elkészült környezetvédelmi programjának megvalósítása.

A város átépülése erőteljes, folyamatosan nő az építési kedv, s az igények gyakran szétfeszítik a megőrzendő hagyományok szabta kereteket.

A helyi társadalom jövedelemviszonyai is alapvetően megváltoztak, s e folyamattal párhuzamosan az egyes városrészek közötti életminőség-különbségek is fokozódtak. A civil társadalmi aktivitás sokszor esetleges, s városi szinten nem eléggé koordinált.

A város helyi társadalmának érzékelhető a megújuló és megtartó képessége. Ennek tudatos fejlesztéséhez, – amely egyaránt számol a társadalmi szolidaritással, a szociális gondoskodással éppúgy, mint az újítások és vállalkozások tudatos támogatásával, a színvonalas és tartalmas demokratikus helyi–civil közélet szükséges mértékű összehangolásával, a kultúrával, a kecskemétiség, a lokális identitás új tényezőinek a kifejlesztésével is – adottak a lehetőségek.

Kecskemét a rendszerváltás közismert sokkjait nagyjából kiheverte. Olyan új – bár más tartalmú – fejlődési hullám előtt állhat, amelyekről fentebb már szóltunk.

· Kecskemét remélt töretlen ívű fejlődésének első kulcsa tehát részben saját múltja. Ma is használható példái lehetővé (és szükségessé teszik) a kontinuitás elvének alkalmazását.

· Kecskemét sajátos a történelmi fejlődése révén sokoldalú, sokszínű, funkcionálisan kompakt várossá vált. Ez is kiváló alap lehet a továbblépéshez.

· Kecskemét társadalma mindig nyitott, befogadó, vállalkozó, leleményes, újító szellemű volt. Ezek ma is jelentős tartalékot képeznek, s energiákat szabadíthatnak fel egy jól szervezett városi közösségi és társadalmi közélet számára.

A koncepcióalkotás tekintetében a vázolt múlt, az átalakuló jelen és a jól tervezett jövő szerves egysége alapvető fontosságú lehet.