Lakitelek Népfőiskola
Lakitelek
MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete
Kecskemét
Szent István Egyetem
Gödöllő
Tanyakollégium
2002–2003
A tanyai átalakulás főbb jellegzetességei a Kiskunság felmért településein
(Első összefoglaló vázlat)
Készítették:
Szent István Egyetem tanyakollégiumi hallgatóinak és tanárainak
kérdőíves felmérése alapján
Dr. Csatári Bálint és Kiss Attila,
az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetének kutatói
Az adatokat gondozta és a kérdőívek információit számítógépre
vitte:
Temesvári Péter
geográfus
A táblázatokat és az ábrákat szerkesztette:
Salánki Szilárd
informatikus
A kiadvány a Lakiteleki Népfőiskola és az MTA Regionális Kutatások
Központja
Alföldi Tudományos Intézete között kötött kutatási megbízás keretében
készült,
a Tanyakollégium 2003 őszi szemeszterének tanyalátogatásához.
Kecskemét
2003
Tartalom
2. A tanyák mai helyzetéről (általában)
3. A tanyák és a tanyán élők (a felmérésünk néhány jellemző eredménye)
4. Tanulságok…..és a munka folytatása
1. Bevezető gondolatok
A korábbi évek Tisza-kollégiumának sikerére alapozva, Lezsák Sándor országgyűlési képviselőnek, a Lakiteleki Népfőiskola igazgatójának kezdeményezésére, a munkálatoknak otthont is adva, számos helyi önkormányzati vezető nagylelkű segítségével került sor 2002. szeptember végén a Tanyakollégium megszervezésére, és első gyűjtőmunkájára.
A Szent István Egyetem 40 tanára és 120 hallgatója 24 kiskunsági tanyás település több mint 800 tanyán élő családját kereste fel – az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete által készített kérdőívekkel – egy kutató-betekintő tanyalátogatásra, beszélgetésre, adatgyűjtésre. Utoljára csaknem 30 éve volt ilyen nagy léptékű, helyszíni kérdőíves tanyafelmérés.
A kutatás alapvető célja az volt, hogy e sajátosan magyar és alföldi, illetve kiskunsági tanyavilágban – a környezetben, a mezőgazdálkodásban, s hozzá kapcsolódva a tanyai épületállományban illetve társadalomban, annak életkörülményeiben – a bekövetkezett változásokat pontos, új adatok gyűjtésével, szabályos területi mintavétellel feltárja és értékelje.
Célunk volt az is, hogy – ma már tudománytörténeti távlatokkal mérhetően – kövessük a hajdani szegedi fiatalok és a népi írók köreinek eszmeiségét, s a vidék jövőjéért elkötelezett fiatal értelmiségi-jelöltek személyesen találkozzanak a „puszták népével”, a tanyán élő, szívós szorgalmú és szabadságszerető emberekkel.
A magyar tanyák több évszázados történelme során mindig voltak felívelő és hanyatló, sőt e településformát egyértelműen tiltó és ritkán, – s akkor is csak részben – támogató időszakok. A klasszikus, – térségünkben is főleg mezővárosi eredetű, – tanyarendszer lényegében az államszocializmus kezdete óta hanyatlik, s eredeti formájában, hagyományos tartalmában talán már meg is szűnt.
A tanyák gazdasági szerepe a szocialista kollektivizálással lecsökkent, majd alapvetően átalakult. Egészen 1986-ig a külterületek általános építési tilalom alatt álltak. Az 1950-es évek elején alakított új tanyaközségeknek és a volt nagy tanyás városoknak már lassan három évtizede alig jut pénzforrása következetesen végigvitt, tervszerű és távlatos tanyafejlesztésre.
Sok az elhagyatott, elöregedő népességű tanya. Ugyanakkor megjelentek fontos új tanyai funkciók is: a csak lakás céljára vagy üdülésre használt, felújított vagy új építésű tanyák. Egyes, jelentős táji értékekkel rendelkező térségekben jellemzővé vált a tanyai idegenforgalom és vendéglátás. Ha a tanyarendszert sajátos egységnek tekintjük, komplex szemléletű történeti modellje a következő lehet:
Az utóbbi évtized változásait illetően: megszűnt az építési tilalom, a kárpótlással remény mutatkozott a tanyák gazdálkodási funkcióinak részbeni helyreállítására, megújulására. Miközben az európai csatlakozás során is egyre többször merül fel a tájkímélő, a természet-közeli, hagyományos gazdálkodás fontossága, a fenntartható vidékfejlesztés igénye, aminek akár a klasszikus, akár a megújuló-képes alföldi tanya egyaránt nélkülözhetetlenül fontos településformája lehet. Sőt nélkülük alig képzelhető el a táj érdemi megújulása, a jövő generációk számára való megőrizhetősége.
2. A tanyák mai helyzetéről (általában)
A mai tanyán élők helyzete az utóbbi fél évszázadban mindig sajátosan hátrányos volt. Korlátozottan gazdálkodhattak, nem építkezhettek, fokozatosan megszüntették a tanyai iskoláikat, lassan haladt a tanyáik villamosítása, alig épült korszerű feltáró külterületi út az érdekükben, s a korábban működő mozgó boltok és más tanyai ellátó egységek is megszűntek, bezártak. Sőt, az 1980-as évek eleje óta nagymértékben csökkent a létezésükhöz oly fontos talajvíz szintje is.
A rendszerváltás után, a kislistás választások miatt alig kerültek be tanyán élők az önkormányzati testületekbe. Így egyre mérsékeltebb lett a tanyán élők érdekérvényesítési képessége. Sajátos konfliktusok sora keletkezett természetvédelmi területekhez közel eső tanyákon. A nagyüzemek szétesésével a tanyai (háztáji) gazdaságokat integráló szervezetek is jórészt hiányoznak. Nagyon kevés a tanyán élőknek a fejlesztéshez szükséges tőkéje, friss tudása és a piaci elérhetősége ahhoz, hogy modernizálhassák gazdaságukat.
Mérsékeltnek mondható a szórványban élők önszerveződő képessége is. A szerény megélhetés lehetősége miatt számosan e térségekbe költözők miatt is, romlott a külterületek közbiztonsága. A tanyák és a tanyán élők helyzete tehát ma is a legtöbb tekintetben halmozottan hátrányos, periférikus.
Mégis, a felmért településeken csaknem 20 000 fő él tanyán. Számuk az utóbbi évtizedben sokkal kevésbé csökkent, mint korábban. A tanyai épületek száma még kevésbé mérséklődött, sőt a városok külterületén még nőtt is. Úgy tűnik, hogy a tanyás térségekben megjelenő új lakosok, új igények és új funkciók (lakó-, pihenő-, üdülő-, idegenforgalmi- hobbi-, stb.) is segíthetnek, sőt hozzájárulhatnak a tanyavilág általános és tudatos modernizációjához.
Megfelelően szervezett vidékfejlesztési programok segítségével megerősödhetnek a farmtanyák, a biogazdálkodás révén a korábbi tradicionális – fenntartható – tanyai gazdálkodási modellek éledhetnek újra, megfelelő infrastrukturális fejlesztésekkel (pl. mezőgazdasági úthálózat, mozgó szolgáltatások stb.), összehangolt, céltudatos, éveken át biztonságot is adóan támogatott ún. tanyás-kistérségi programok segítségével a tanyák jó része „helyzetbe” lenne hozható.
Ehhez az alapot a tanyai társadalom élni akarása, a jó példával elől járók megújuló-képessége, a tanyás térségbe újonnan betelepülők értékőrző szemlélete, s a tanyás települési önkormányzatok erős térség- és vidékfejlesztési összefogása, tudatos és nagyléptékű programokra történő összefogása adhatja.
A vizsgálatba bevont települések térkapcsolatai
3. A tanyák és a tanyán élők (a felmérésünk néhány jellemző eredménye)
Az egész Alföldön a Kiskunság vizsgált településein maradt meg a legsűrűbb tanyavilág. A hajdan e térség tanyásodásában alapvető szerepet játszó két város, Kecskemét és Kiskunfélegyháza külterületét most nem vizsgálva, ahol további 18 173 fő él külterületen, a mi felmérésünk az alábbi ábrán látható 24 település 825 tanyájára terjedt ki.
A beérkezett és feldolgozott kérdőívek telelpülési
megoszlása
(Forrás: Tanyakollégium kérdőíves felmérése, 2002. szeptember)
A 2001. évi hivatalos népszámlálás szerint az összes alföldi megye összes külterületi népességének kerek 11 %-a él a vizsgálatba bevont – a hajdani mezővárosok, Kecskemét és Kiskunfélegyháza körüli – 24 településének tanyáin.
Az elmúlt 30 évben – mint a következő ábrán látható – e 24 település teljes lakosságszáma alig változott. Az összes, azaz 7,8 %-os lakosságcsökkenéshez mérve, három évtized alatt a külterületi népesség kevesebb, mint a felére esett vissza (ez 57,5 %-os csökkenés három évtized alatt). Míg 1970-ben a 24 település összes lakosságának még 61 %-a élt tanyán, ma már csak 28 % ez az arány, de még ez a tanyai laksűrűség így is négy és félszer több, mint az alföldi átlag.
A korábbi és a legújabb népszámlálási adatok szerint – különösen a hetvenes és a nyolcvanas években csökkent igen intenzíven a tanyai népesség: mindkét évtizedben körülbelül harmadával. Ugyanakkor a kilencvenes években kimutatható – 7.2 %-os fogyás az előbbiekhez képest már sokkal kisebb. Úgy tűnhet tehát, hogy a vizsgált térségben a tanyavilág évtizedes és gyorsuló pusztulása, felszámolódása után egy lassú, fokozatos stabilizáció tanúi lehetünk.
A vizsgált térség települési- és azok külterületi
népességének évtizedenkénti vátozásai (1970-2001)
(Forrás: KSH 2001. évi népszámlálás)
Ez a látszólagos tanyai stabilizáció azonban eléggé viszonylagos, hiszen az ősszel, a Tanyakollégium résztvevői által lekérdezett 825 darab kérdőív elsődleges feldolgozása igen sok ellentmondást, a tanyák jövőjét illetőn pedig bonyolult összefüggésekre utaló eredményeket mutat.
3.1. A tanyán élők
A kérdőívezésbe bevont tanyák alig valamivel több, mint felében élnek gyerekes családok. A háztartások mintegy 35 %-a tekinthető megszokott értelemben „családnak” (két szülő és gyerek(ek)). Mintegy 8 %-ban találkoztak a kérdezők csonka családokkal, és viszonylag magas arányban (10 %) többgenerációs családokkal. Ez utóbbi a tanyai hagyományos „családmodell” továbbélését is jelzi.
Minden hatodik tanyán idős, egyedülálló emberek élnek, és minden negyedikben olyan középkorú vagy idősebb házaspárok, ahol a gyerekek már önálló életet élnek valamely városban, vagy falun. A tanyai lakosság elöregedését világosan jelzi, hogy a házaspárok majd kétötöde 60 évnél idősebb. Ha ehhez még hozzászámítjuk a 60 év feletti egyedülállók arányát, kiderül, hogy a tanyák másik nagy csoportjában 60 év feletti emberek élnek.
Ezek a felmért adatok sajátos „kettősségre” utalnak. A térség elkövetkező tanyapolitikájában tehát egyszerre kell törekedni a fiatalabb családok számára a javuló élet- és gazdálkodási feltételek megteremtéséről, másrészt az idősgondozásról, a tanyai öregek szociális támogatásról.
1. táblázat: A kérdőíves felmérés tanyai családjai és a felmért népesség kormegoszlása
| A tanyai háztartások típusai: | tanya |
százalék |
| gyerekes család (2 szülő + gyerek) | 279 |
34,8% |
| gyerek nélküli család (férj + feleség) | 242 |
30,1% |
| csonka család (1 szülő + gyerek) | 70 |
8,7% |
| többgenerációs család | 79 |
9,8% |
| egyedülállók | 133 |
16,6% |
| összes válasz: | 803 |
100,0% |
| A házaspárok életkor szerinti megoszlása: | tanya |
százalék |
| 30 év alatti | 27 |
5,2% |
| 30-40 év közötti | 84 |
16,1% |
| 40-50 év közötti | 114 |
21,9% |
| 50-60 év közötti | 101 |
19,4% |
| 60 év feletti | 195 |
37,4% |
| Összes: | 521 |
100,0% |
(Forrás: Tanyakollégium kérdőíves felmérése, 2002. szeptember)
3.2. A tanyai lakóépületek
A tanyai lakóépületek nagyobbik fele még a második világháború előtt épült. Sőt szép számmal akadnak olyanok is, amelyek több mint 100 évesek. Az adatok jól mutatják, hogy a második világháborút követő jelentősebb tanyaépítési hullám után a hatvanas évekre milyen drasztikusan estek vissza a külterületi építkezések. Mégis, a tanyaépítési tilalmak és korlátozások ellenére, még a hatvanas-hetvenes-nyolcvanas években is épültek (vagy épületek át) tanyák, amelyek ma a tanyai épületállomány legkorszerűbb, a modernizációra legalkalmasabb részét alkotják. 1990 után valamivel növekedett ugyan a tanyaépítési kedv, azonban az új építkezések száma még így is csak töredéke annak, ami a tanyavilág megújulásához szükséges lenne.
Bár a tanyák döntő többsége kétszobás, azonban a felkeresett tanyák közül minden negyedikben csak egyetlen lakószoba található. Országos viszonylatban ma egy 3-4 szobás lakóépület egyáltalán nem számít luxusigénynek, sőt természetes elvárása egy családnak. A felmért tanyák közül csupán mintegy 30 %-a elégíti ki ezt az elvárást. Ezeket viszont azok a fiatal családok lakják, akik a legfontosabb szerepet játszhatják a tanyavilág megújulásában.
A tanyai lakóépületek komfortosságát leginkább a fürdőszobával, illetve vízöblítéses WC-vel való ellátottság fejezi ki. Mindkét szempont teljesen magától értetődő tartozéka egy átlagos mai vidéki lakóépületnek. Ehhez képest a kérdőívek tanulsága szerint tanyák 37 %-ban nincsen fürdőszoba és felében csak az udvaron található WC.
A jelentős technikai és komfortbeli elmaradás ellenére a tanyán élők háromnegyede nem tervezi a lakóépület korszerűsítését. Az, hogy a lakók nem kívánnak nagyobb összeget „beleölni” a tanyába, részben a lakók idős korával, illetve az anyagi források hiányával magyarázható, részben pedig azzal, hogy egy 50-100 éves, alap nélküli, szoba-konyhás vályogtanyába nem érdemes invesztálni.
2. táblázat: A tanyai épületek jellemző adatai
| A tanyai lakóépületek életkora: | tanya |
Százalék |
| 1900 előtt épült | 91 |
12.4 % |
| 1900-1940 között épült | 281 |
38.1 % |
| 1940-1950 között épült | 92 |
12.5 % |
| 1950-1960 között épült | 101 |
13.7 % |
| 1960-1970 között épült | 41 |
6.0 % |
| 1970-1980 között épült | 54 |
7.3 % |
| 1980-1990 között épült | 25 |
3.4 % |
| 1990 után épült | 49 |
6.6 % |
| összes válasz: | 737 |
100.0 % |
| A tanyai lakóépület szobáinak száma: | tanya |
százalék |
| 1 szoba | 198 |
24.2 % |
| 2 szoba | 378 |
46.3 % |
| 3 szoba | 195 |
23.9 % |
| 4 vagy több szoba | 46 |
5.6 % |
| összes válasz: | 817 |
100.0 % |
(Forrás: Tanyakollégium kérdőíves felmérése, 2002. szeptember)
A vizsgált „tanyavilág” épületállományának korszerűsítése nyilván attól is függ majd, hogy milyen lesz a tanya elérhetősége, megközelíthetősége, a gazdálkodási lehetőségek esetleg kedvező irányú változása, sőt attól is, hogy a tanyás „anyatelepülések” nagyobb térségi, kiskunsági összefogása milyen lesz egy nagyobb léptékű tanya-fejlesztési program feltételeinek a megteremtéséhez.
Ennek a környezeti feltételei (víznyerés, öntözés, szennyvíz és hígtrágya-kezelés, stb.) is fontossá válthatnak, különösen a Kiskunsági Nemzeti Park területével érintkező tanyás településeken.
3.3. A tanyai életkörülmények néhány jellemező tényezője:
Ma már városban, vagy falun is egyre nélkülözhetetlenebb egy család számára az autó. Tanyán ez fokozottan igaz. A felkeresett tanyai háztartások 55 %-a rendelkezik gépkocsival. Ez az arány kevésnek tekinthető abban az esetben, ha belegondolunk, hogy minden második tanya esetén az ott lakók csupán gyalog, illetve kerékpárral (esetleg motorkerékpárral) tudják tartani a kapcsolatot a külvilággal, az anyatelepüléssel, vagy a várossal. Másrészről ez a gépkocsi-ellátottság viszonylag jónak mondható, hiszen ha az idős, nyugdíjas emberek lakta tanyákat leszámítjuk, akkor tulajdonképpen a maradék tanyák majd mindegyikére jut egy személyautó.
A telefonellátottság terén is viszonylagos a helyzet. Kedvező, hogy a felkeresett tanyák több mint felében található telefonkészülék, s ahol nincs, ott is többségében rendelkeznek mobiltelefonnal. Ennek ellenére soknak tűnik az a 16 % (minden hatodik tanya), ahol semmiféle telefonos kommunikációs lehetőség nincs.
3. táblázat: A tanyák telefonellátottsága
| A felmért tanyák telefonnal való ellátottsága: | tanya |
százalék |
| vezetékes telefon | 225 |
27,9% |
| fix telepítésű rádiótelefon | 210 |
26,1% |
| mobiltelefon | 238 |
29,5% |
| nincs telefon | 133 |
16,5% |
| összes válasz: | 806 |
100,0% |
(Forrás: Tanyakollégium kérdőíves felmérése, 2002. szeptember)
A tanyáknak az „anyatelepüléshez” fűződő kapcsolataik, viszonyuk szorosnak mondható, hiszen a kérdezettek 40 %-a naponta, 25 %-a pedig hetente többször megfordul valamilyen okból a közigazgatási értelemben vett központi településen. Ugyanakkor nagy számban találhatók olyan tanyák is (21 %), ahol úgy nyilatkoztak, hogy csak elvétve járnak be oda. Ezeken a helyeken döntően idős emberek élnek, de akad példa olyan családokra is, akik a közeli városban dolgoznak, s szinte minden ügyüket elsősorban ott intézik.
A tanyavilág mai helyzetének és jövőjének is sarkalatos kérdése a közbiztonság. A felmért több mint nyolcszáz tanya közül csak minden másodikban nyilatkoztak úgy, hogy sem ott, sem a szomszédságban nem kíséreltek meg betörést. Ugyanakkor majd minden ötödik kérdőívben számoltak be arról, hogy sértettjei voltak betörésnek vagy betörési kísérletnek. Ez utóbbi tény ismeretében érdekes, hogy a tanyasiak legnagyobb része szerint nem a közbiztonság javulásán fog múlni a tanyavilág jövője. A legtöbben tehát úgy látják, hogy a közbiztonság következmény jellegű tényező, azaz önmagában nem oldhatja meg a tanyavilág fejlődését.
A korszerűtlen lakásállomány és a tanyai élet számos nehézsége ellenére a megkérdezettek csaknem háromnegyede nem szándékozik elköltözni a tanyájáról, még akkor sem, ha azt az anyagi helyzete a mostaninál jobban lehetővé tenné. A tanyai életforma sajátosságai, s azok az erős kötődések a tájhoz, a földhöz, a hagyományokhoz, amelyek évszázadok során alakultak ki, ma is hatnak, s befolyásolják az életstratégiákat.
4. táblázat: A felmért tanyákon élők elkötözési szándéka
| A tanyasiak elköltözési szándéka: | tanya |
százalék |
| nem szándékozik elköltözni | 577 |
73,6% |
| elköltözne, ha anyagi lehetősége megengedné | 129 |
16,5% |
| mindenképpen szándékában áll elköltözni | 78 |
9,9 % |
| összes válasz: | 784 |
100,0% |
(Forrás: Tanyakollégium kérdőíves felmérése, 2002. szeptember)
Csak minden tizedik tanyán nyilatkoztak úgy, hogy mindenképpen szándékukban áll elköltözni, s a tanyai életet ma már inkább csak ideiglenesnek tekintik. Ezen felül mintegy 17 % az „elvágyódók aránya”, akik szeretnének ugyan elköltözni, de nem látnak rá reális esélyt. Ha e „maradási szándékot” a minta alapján kivetítjük, akkor a 24 vizsgált településen következő évtizedben mintegy 15-16 ezer tanyai lakos számára kellene biztosítani a tanyáikhoz szorosan kapcsolódó infrastruktúra fejlesztését.
3.4. A tanyán folytatott gazdálkodás
A közvéleményben a tanyát hagyományosan összekapcsolják a mezőgazdálkodással, az agrártermeléssel. Ez természetes is, hiszen a tanya évszázadokon keresztül elsődlegesen olyan „mezőgazdasági központ” vagy „termelőhely” volt, amely a tanyatulajdonos vagy bérlő család megélhetését volt hivatott biztosítani, függetlenül attól, hogy ott lakott-e vagy nem. Ezt a régi közfelfogást e felmérésünk eredményei részben „átértelmezik”.
Ma már a felkeresett tanyák mintegy felében csak ház körüli, nagyrészt csak önellátást szolgáló mezőgazdasági termelés folyik. Az ott élők megélhetési forrása már elsősorban nem a tanyai gazdálkodás jövedelme. Csak mintegy 10 %-ban jelölték meg azt a választ, amely szerint az illető tanyán a saját szükségleteken túl a „tágabb család” (pl. az elköltözött, családot alapított gyerekek) alapvető élelmiszer-szükségleteit is kielégítik. Esetükben is csupán kiegészítő tevékenységnek tekinthető a gazdálkodás.
A felmért tanyák 13 %-ában már érzékelhető kiegészítő jövedelmet jelent a rendszeres piacozás, de a kint élő családok megélhetéséhez csupán a tanyák 18 %-ában járul hozzá dominánsan a tanyai gazdálkodás. Ők azok, akik árutermelő termelést folytatnak. (Ez az arány – a nagyobb városok és az autópálya közelsége miatt – még így is lényegesen magasabb, mint a Bács-Kiskun megyei átlag!)
A felmért tanyák 10 %-ában pedig ma már egyáltalán nincs mezőgazdasági termelés, még házkörüli kertészkedés sem.
A gazdálkodás különféle szervezeti formájának az áttekintése is a fenti megállapításokat támasztja alá. „Valamilyen” vállalkozás keretei között csupán a tanyák elenyésző töredéke folytat gazdálkodást, viszont a megkeresetteknek csaknem kétötöde rendelkezik őstermelői igazolvánnyal, ami arról tanúskodik, hogy a mezőgazdasági tevékenység itt még szervesen hozzá tartozik a tanyai élethez és járul hozzá a megélhetéshez.
A tanyák felében azonban semmiféle jogi-vállalkozási kerete nincs a termelésnek, ami arra utal, hogy ebben az esetben az agrártevékenység már csak a saját vagy a családi élelmiszerszükségletet biztosítja, s maga a tanya körüli termelés csak kiegészítő szerepet játszik.
Traktorral, amely ma már a komolyabb gazdálkodásban nélkülözhetetlennek tekinthető, a felkeresett tanyák 24 %-a rendelkezik. Ez az arány első látásra még soknak is tűnhet, azonban a traktorok életkorát tekintve már korántsem ilyen bíztató a kép.
Nemzetközi tapasztalatok alapján sokkal biztosabb azoknak az árutermelő gazdaságoknak a jövője, amelyek a beszerzés, a termelés, vagy az értékesítés terén, illetve a jobb érdekérvényesítés érdekében összefognak. A 24 településről begyűjtött kérdőívek tanulsága szerint mindössze a tanyák 13 %-a esetében tagja a tanyás gazda valamilyen termelőket összefogó szövetkezetnek, társulásnak. Mindezek fényében nem meglepő tehát, hogy a 825 tanyát tekintve a megkérdezetteknek csak kereken 20 %-a kíván a jövőben a külterületi gazdaságába beruházni, a tanyai mezőgazdasági termelő tevékenységét fejleszteni.
Viszonylag kevés azonban azoknak a tanyáknak az aránya is (10 %), ahol a közeljövőben a tanya körüli gazdálkodás szűkítését, leépítését tervezik. A legtöbben a jelenlegi színvonalon szeretnék megőrizni a termelést, azaz a továbbra is család ellátását, illetve kis kiegészítő jövedelem szerzését tűzik ki célul.
Annak ellenére tehát, hogy a kérdőívek többségénél a jelenlegi termelés szinten tartását jelölték meg, a tanyák nagyobbik felében egyelőre még nem látnak perspektívát a gazdálkodás távlati jövőjét illetően, miután nincs olyan családtag, aki átvenné a gazdálkodást. Csak a 825 tanya harmadában nyilatkoztak úgy, hogy biztosan lesz olyan családtag, aki a tanyán marad és tovább viszi majd a termelést és a tanyasi életforma tradícióit.
5. táblázat: A felmért tanyák néhány gazdálkodási adatának százalékos megoszlása
| A tanyán folytatott mezőgazdasági tevékenység jellege: | tanya |
százalék |
| önellátásra termel | 368 |
48,3% |
| önellátáson túl a tágabb család igényeit is kielégíti | 82 |
10,8% |
| önellátáson túl néhány termékkel rendszeresen piacozik | 100 |
13,1% |
| több terméket, nagyobb tételben, értékesítés céljából termel | 140 |
18,4% |
| nem folytat a tanyán mezőgazdasági tevékenységet | 72 |
9,4% |
| összes válasz: | 762 |
100,0% |
| A gazdálkodás formája: | tanya |
százalék |
| egyéni- vagy mezőgazdasági vállalkozó | 44 |
5,4% |
| őstermelő | 313 |
38,1% |
| mezőgazdasági kistermelő | 14 |
1,7% |
| egyéb | 25 |
3,0% |
| nem jelölt meg egyetlen gazdálkodási formát sem | 425 |
51,8% |
| összes válasz: | 821 |
100,0% |
| Tag valamely egyéni termelőket összefogó társulásban: | tanya |
százalék |
| igen | 104 |
12,7% |
| nem | 717 |
87,3% |
| összes válasz: | 821 |
100,0% |
| Rendelkezik-e a tanyai gazdaság traktorral? | tanya |
százalék |
| igen | 197 |
24,0% |
| nem | 624 |
76,0% |
| összes válasz: | 821 |
100,0% |
| A kérdezett jövőbeli terve a tanyai gazdasággal: | tanya |
százalék |
| leépíti | 82 |
12,0% |
| szinten tartja | 437 |
63,9% |
| fejleszti | 164 |
24,0% |
| összes válasz: | 684 |
100,0% |
| Van-e olyan családtag, aki folytatja a gazdálkodást: | tanya |
százalék |
| van | 278 |
40,8% |
| nincs | 404 |
59,2% |
| összes válasz: | 682 |
100,0% |
(Forrás: Tanyakollégium kérdőíves felmérése, 2002. szeptember)
4. Tanulságok…..és a munka folytatása
A vizsgálatba vont településeink tanyavilága tehát – a 2002 őszén elvégzett felmérésünk alapján, s ezen első felmérési értékelést tekintve – összességében ellentmondásos képet mutat. Az évtizedekig szinte teljes pusztulásra ítélt, de itt-ott azért tűrt, vagy mérsékelten támogatott településforma él, létezik. Nagy költőnket is idézve szinte szó szerint igaz a felmért tanyákra is: „Megfogyva bár, de törve nem”….
A tanyán élők kevésbé „panaszkodó” emberek. Hihetetlen életerővel, a tanya és a táj iránti ragaszkodással, a gyakran igen szűkre szabott keretek és lehetőségek között, a szívós élni akarás tradícióra is építkezve élnek és dolgoznak. A hagyományos agrártermelésre alapozó egykori tanyarendszer, amelynek a XIX: századi kirajzását elindító gyújtópontjai a hajdani mezővárosok voltak mára megszűnt, vagy teljesen átalakult. Ma élesen különböznek egymástól az erőteljesen átalakuló a nagyobb városokhoz tartozó, szinte városiasodó tanyavidékek és a kisvárosok és a tanyaközségek részben eredeti, mezőgazdasági funkcióiban megújuló, részben szintén átalakuló (lakó, idegenforgalmi, üdülő) tanyái.
Mindezek szerint ma az Alföldön mintegy 180 ezer lakos él külterületen, s a városokban (pl. Kecskeméten) még nőtt is a számuk az utóbbi évtizedben. (Lásd 6. és 7. táblázat.)
A legsűrűbben lakott kiskunsági tanyavilágban, ahol felmérésünk történt, mindenképpen szükséges és érdemes volna komolyan foglakozni a tanyavilág megújításával. A két város külterületi lakosait is beszámítva itt csaknem 40 000 lakos él még külterületen. Ragaszkodik e településformához, s ha lehetőségeket kapna, bizonyára sokuk, az ott élők mintegy harmada-fele képes lenne aktívan részt venni különböző tanya-vidék megújító programokban. A kiskunsági tanya ugyanis nemcsak az ott élők számára, hanem a megőrzendő kultúrtáj, az egész sajátos alföldi vidék fenntartható fejlődésnek is a kulcstelepülés-formájává kellene válnia.
Az Európai Unió kétféle mezőgazdaság-, ill. vidékfejlesztési programot támogat. A rendszer egyik ága a piacképes, korszerű modern farmgazdaságokat támogatja, amelyek egy jó része a tanyákhoz köthető. Az eredetien finom tanyai táj-termékek, élelmiszerek révén, – tekintettel itt lévő tanyáink termelési kultúrájára, tapasztalataira, megfelelő támogatás esetén, s a felmérésünk során visszaigazolt megújuló képességére is, – belekerülhet ebbe a csoportba. Tudatosan és pontosan fel kellene mérni, hogy hol és milyen feltételekkel lesz erre lehetőség. (Ez a következő tanyalátogatásunk egyik fő célja).
A rendszer másik ága az ún. szociális agrár- és a biotermelést vagyis a fenntartható mezőgazdaságot támogatja, amely irányban szintén nagy számban adódnak megfelelő tanyai gazdaságok vidékünkön. Ha az elöregedő, kihaló tanyákon e modern és nagyon tudatos gazdálkodásra képes korosztályok megjelennének, akkor a tanyai megújulás új perspektívái is kinyílnának.
6. táblázat: A lakó és a külterületi népesség változása az alföldi megyékben
lakónépesség |
lakónépesség |
külterületi népesség |
külterületi népesség |
külter-i nép aránya |
||||||
1990 |
2001 |
1990 |
1990 |
1990 |
2001 |
|||||
fő |
fő |
fő |
% |
fő |
fő |
fő |
% |
% |
% |
|
| Bács-Kiskun | 544748 |
546517 |
1769 |
0.3 |
68017 |
66007 |
-2010 |
-3.0 |
12.5 |
12.1 |
| Békés | 411887 |
397791 |
-14096 |
-3.4 |
22310 |
19712 |
-2598 |
-11.6 |
5.4 |
5.0 |
| Csongrád | 438842 |
433344 |
-5498 |
-1.3 |
37414 |
39125 |
1711 |
4.6 |
8.5 |
9.0 |
| Hajdú-Bihar | 548728 |
552998 |
4270 |
0.8 |
17501 |
18806 |
1305 |
7.5 |
3.2 |
3.4 |
| Jász-Nagykun-Szolnok | 426491 |
415917 |
-10574 |
-2.5 |
14104 |
12065 |
-2039 |
-14.5 |
3.3 |
2.9 |
| Szabolcs-Szatmár-Bereg | 572301 |
582256 |
9955 |
1.7 |
24162 |
21775 |
-2387 |
-9.9 |
4.2 |
3.7 |
| Alföld összesen: | 2942997 |
2928823 |
-14174 |
-0.5 |
183508 |
177490 |
-6018 |
-3.3 |
6.2 |
6.1 |
(Forrás: KSH 2001 Népszámlás)
7. táblázat: A mai tanyák lakói a különböző típusú településeken az Alföldön
összes külterületi lakos |
megyei jogú városban |
egyéb városban |
községekben |
||||
külterületi lakos |
megyén belüli megoszlás |
külterületi lakos |
megyén belüli megoszlás |
külterületi lakos |
megyén belüli megoszlás |
||
| Bács-Kiskun | 66007 | 13732 |
20.8 |
22061 |
33.4 |
30214 |
45.8 |
| Békés | 19712 | 3105 |
15.8 |
10566 |
53.6 |
6041 |
30.6 |
| Csongrád | 39125 | 5758 |
14.7 |
6865 |
17.5 |
26502 |
67.7 |
| Hajdú-Bihar | 18806 | 7686 |
40.9 |
3517 |
18.7 |
7603 |
40.4 |
| Jász-Nagykun-Szolnok | 12065 | 460 |
3.8 |
5092 |
42.2 |
6513 |
54.0 |
| Szabolcs-Szatmár-Bereg | 21775 | 9012 |
41.4 |
2006 |
9.2 |
10757 |
49.4 |
| Alföld összesen | 177490 |
39753 |
22.4 |
50107 |
28.2 |
87630 |
49.4 |
(Forrás: KSH 2001 Népszámlás)
A felmérésünkből a vizsgált tanyavilág „többszörös kétarcúsága” tűnt ki: egyrészről a városi tanyák megújulása, amit akár egy sajátos újra-tanyásodásnak is nevezhetnénk, de már nem a régi módon és szellemben.
Ugyanakkor a kisvárosi- és községi tanyák részleges stabilizációja is megfigyelhető, ahol megfelelő agrár-, vidék- és tanyapolitika mellett mód nyílhatna e „részleges stabil szórványok” tanyamegújulására is. Ennek léptékét tekintve jelentős települési-kistérségi összefogással volna komolyabb esélye. Ehhez főleg a tanyáknak és a tanyán élőknek a lehetőségekhez (útépítések, új értékesítési szövetkezetek, termelői és közösségi szervezetek, stb.) való hozzájutást kellene biztosítani.
A felmért a tanyák egyes adatsoraiból megkíséreltük felvázolni a azokat a lehetséges tanyai csoportokat, amelyekre a kétarcúság leginkább jellemző.
8. táblázat: A fiatalos és az idősödő népességű tanyáknak a teljes területi felméréshez viszonyított megoszlása településenként
Az idősödő népességű tanyák aránya magasabb a felmért terület átlagánál |
A fiatalos népességű tanyák aránya magasabb a felmért terület átlagánál |
|
| Ágasegyháza | ||
| Ballószög | X |
|
| Bugac | X |
|
| Bugacpusztaháza | X |
|
| Csongrád-Bokros | X |
X |
| Fülöpjakab | X |
|
| Fülüpháza | ||
| Gátér | X |
|
| Helvécia | X |
|
| Jakabszállás | X |
|
| Jászszentlászló | X |
|
| Kerekegyháza | X |
X |
| Kocsér | ||
| Kunszállás | X |
X |
| Lakitelek | X |
|
| Móricgát | X |
X |
| Nyárlőrinc | X |
|
| Orgovány | X |
|
| Pálmonostora | X |
|
| Petőfiszállás | X |
X |
| Szentkirály | ||
| Tiszaalpár | ||
| Tiszajenő | X |
|
| Tiszakécske | X |
|
| Városföld | X |
(Forrás: Tanyakollégium kérdőíves felmérése, 2002. szeptember)
A fiatal (40 év alatti) tanyán élő, gyermekes családok (a felmért mintában 117 tanya, 14,7 %) lakásainak 75 %-ában van már fürdőszoba, 62 %-ukban vízöblítéses WC is, 46 %-uk tervezi az épület felújítását, 73,5 %-uknak van gépkocsija, 73 %-uk naponta bejár a központi településre, 96,5 %-uknak van telefonja, 71- %-uk nem költözne el, s 47 %-uk fejlesztené a gazdaságát.
Az idősödő (60 év feletti) tanyán élők (a felmértek között tipikusan 293 tanya, 35, 5 %) lakásaik 62 %-a 1950 előtt épült. 76,4 %-uk egy vagy maximum két szobás. 90 %-uk nem tervezi (már) a tanyaépület felújítását, 66,5 %-uknak nincs gépkocsija, 28 %-uknak telefonja sem. 53 %-uk kizárólag önellátásra termel, s 53 %-uk azt jelezte: nincs, aki átvegye tőlük a tanyai gazdaságot. A vizsgált településeinken felmért kérdőíves minta alapján az alábbi táblázat szerint oszlanak meg a „kétarcú” tanyák.
A tanyakérdés a XXI. század küszöbén másképpen „sorskérdés”, mint az 1960-as években a róluk ezzel a címmel szóló könyv mondta.
Egyrészt ma – sajnos – lényegesen kevesebbek számára sorskérdés, másrészt az egész társadalom vagy a politika számára pedig még nem az. Pedig minél kevesebben lesznek azok, akik tanyán élnek, ott lakva őrzik-védik, ápolják, gondozzák a tájat, a környezetüket, termelik a finom, tiszta, eredeti, ízes tanyai élelmiszert, akár családjuk, akár a helyi, akár a megnyíló európai piac számára, annál fontosabbak lesznek az egész társadalom számára. Fél évszázad tiltó és e sajátosan magyar alföldi településformát megtűrő tanyapolitikája után most új időszaknak kellene következnie. Segíteni, támogatni kellene az ott – „a kint” – élőket. Az érintett települések megfontolhatnák külterületi részönkormányzatok vagy bizottságok alakítását, hogy a tanyai közösségek jövőjéhez vezető közös lehetőségeket végiggondolhassák, megvitathassák, s együttes új, fejlesztő programokba fogalmazhassák.
Ezeket – az európai vidékfejlesztési modellek szerint – akár a vizsgált tanyás települések összefogásával nagyobb tanyás vidékekre is ki kellene terjeszteniük. Az idős tanyaiak szociális ellátását a tanyagondnoki hálózat bővítésével, a fiatalokét a tanyai lakóhely és gazdaság megújításához szükséges fejlesztésekkel, hitelekkel, támogató szakmai szervezetek létrehozásával lehetne támogatni.
Függelék
A tanyás szórványok, mint a magyar vidékfejlesztés célterületei
(vázlat Csatári Bálint – egy 1998-ban elhangzott akadémiai előadásának – összefoglalójából)
1. Környezeti, táji és gazdálkodási aspektusok
a.) a fenntartható vidékfejlesztés alapegysége,
b.) okszerű tájhasznosítás ill. földhasználat,
c.) természetvédelem
2. Települési, társadalmi aspektusok
a.) táji, települési, építészeti értékvédelem,
b.) népességmegtartó képesség
3. Kultúr- és gazdálkodás-történeti és néprajzi aspektusok
a.) a sokszínű magyar tanya és gazdálkodási rendjének megőrzése,
b.) öko- és/vagy biotermesztés
Ezek alapján a tanya az új rurális ill. vidékfejlesztési elképzelések céltelepülés-formája lehet.
a.) szuburbanizáció – a városból való kiáramlás és a második otthonok,
b.) hiánypótló infrastruktúra-fejlesztés (pl. mezőgazdasági úthálózat stb.),
c.) a sajátos alföldi, tanyai turizmus és vendéglátás célterülete
Így a jövőjükhöz tisztázni kellene, hogy a tanyafejlesztés mennyiben
a.) erkölcsi kérdés (?) és/vagy európai érték,
b.) lehetne sajátos, indokoltan és kivételezetten támogatott mezőgazdasági termelési lehetőségeket biztosítani számukra,
c.) lehetne szigorú és sokoldalúan átgondolt építészeti és táji értékvédelemmel, megfelelő, tájkörzetekhez szabott szabályozással segíteni fejlődésüket,
d.) segíthetne egy jól felépített tanyakataszter és adatbázis rajtuk.
Mindezekhez – megfelelően összehangolt – intelligens, tanyás települési, térségi, megyei, regionális külterület-fejlesztési, rendezési tervezési, szabályozási megoldások és programozott fejlesztés kellene.
A következmény:
A XXI. század magyar (alföldi) tanyája – tradícióin megújulni képes, a modern európai és a magyar vidékfejlesztést szolgáló szórványtelepülés lesz.
