TANYAKOLLÉGIUM 2002-2003

ZÁRÓNYILATKOZATA ÉS AJÁNLÁSAI

 

A tanyakutatás keretei, céljai

A Szent István Egyetem tanárai és hallgatói a Lakiteleki Népfőiskola szervezésében, az MTA Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézet Kecskeméti Osztálya szakmai irányításával 2002-2003-ban szisztematikus és sokoldalú tanyakutatást végeztek a Kiskunság 24 településén, az e célra szerveződött „Tanyakollégium” keretében. A Tanyakollégium az alábbi célokat tűzte ki:

a kiskunsági (Kecskemét és Kiskunfélegyháza környéki) tanyavilág felmérése és megismerése, az eredmények alapján a regionális és a kistérségi tervezés segítése, illetve a kormányzat és más döntéshozók számára is hasznosítható információk gyűjtése, ajánlások kidolgozása;

a két világháború közötti falujáró és tanyakutató mozgalmak hagyományainak felelevenítése;

a kutatásban résztvevő egyetemisták, a jövő értelmisége számára „tanyaélmény” nyújtása, figyelmük ráirányítása az alföldi tanyavilágra és a velük kapcsolatos területi és társadalmi problémákra.

A kutatás keretében 2002 őszén és 2003 tavaszán alapos helyzetfeltárás készült. A hallgatók a felkeresett települések 825 tanyáján jártak és készítettek kérdőíves felmérést. E munkarész feldolgozása az MTA RKK Alföldi Tudományos Intézetében készült el. Az első átfogó eredményeket kis füzetben és a Falu c. periodikában publikálták. A második kutatási forduló során 200-nál több tanyára látogattak vissza a kérdezőbiztos tanárok és hallgatók. Olyan tematikus mélyinterjúkat készítettek tanyai lakosokkal, valamint községi vezetőkkel, amelyek tovább bővítették a népszámlálási és kérdőíves adatbázisokat. Ezek új ismereteket hoztak, melyek segítségével folyamat-elemezések készültek, hozzájárulva a tanyán élők tényleges helyzetének és jövőképének a megrajzolásához.

A Tanyakollégium munkáját 2003. szeptember 26-27-én megrendezett konferencián zárta, amelyen a kutatás eredményeire alapozva, a tanyák jövője érdekében e zárónyilatkozatban összefoglalt ajánlások fogalmazódtak meg.

 

A főbb eredmények:

A hagyományos alföldi tanyavilág – elsősorban az államszocializmus hosszan tartó időszakának erőteljes politikai beavatkozásainak következtében – lényegében megszűnt, illetve térben is differenciáltan jelentősen átalakult.

A 2001-es népszámlálás szerint az alföldi megyékben közel 200 000 ember él külterületen, 59%-uk Bács-Kiskun és Csongrád megyében, elsősorban a Homokhátságon, 51 % a városok, 49 % a községek külterületén. A tanyás térségek megújítása e koncentráltan fennmaradó tanyás területeken nemcsak indokolt, de a fenntartható vidékfejlesztés okán szükséges is.

A külterületi népesség száma – a korábbi évtizedekhez képest – a rendszerváltás óta mérsékelten csökken (-3,3 %), sőt egyes volt mezővárosokban és a hozzájuk szorosan kötődő, azokról egykor „leválasztott” tanyaközségekben még nőtt is. A megmaradt tanyák és a lakott külterületek helyzete igen különböző.

A tanyás térségek épületállománya általában elavult. A felmért tanyák 50%-a 1950 előtt épült, ugyanakkor kedvező, hogy 6 %-uk 1990 után. Ezek átlagosan 4 szobásak és korszerűek. A megújulás jelei elsősorban a mezőgazdaságilag valamelyest prosperáló, illetve az átalakult lakó-, hobby –vagy idegenforgalmi tanyákban jellemzőek.

Felméréseink szerint a tanyás térségek megújításának alapfeltétele az elhanyagolt és fejletlen infrastruktúra felzárkóztató fejlesztése. A vizsgált tanyák 55%-ában van gépkocsi, 84%-ában telefon. Ehhez viszonyítva a közösségi infrastruktúra, az út és elektromos hálózat rendkívül elmaradott. Ezek megújítására a tanyás települések önerőből ma nem képesek.

A kiskunsági tanyák létalapját több, mint egy évszázadon át biztosító mezőgazdálkodás tulajdonviszonyai és szervezeti keretei a rendszerváltással ismét átalakultak. A megmaradt, illetve a megújuló tanyáknak csak mintegy negyede folytat érdemi termelő tevékenységet (rendelkezik géppel, őstermelői vagy vállalkozói igazolvánnyal, tervezi gazdasága fejlesztését). A tanyák egy része csak gazdálkodási funkciókat lát el. A lakott és nem lakott farmtanyák tudatos, mintagazdaság-szerű és szervezett, – az agrártevékenységük integrációjára építő – térségi fejlesztése a tanyás vidéki térségek jövőjének alapvető kérdése.

A tanyán lakók társadalma is változik. Az elöregedés lassult, a városok külterületén szaporodnak a fiatalos lakótanyák, illetve a távolabbi részeken – tradíciók nélkül – szerény megélhetést kereső bevándorlók. A tanyán élők közössége ma jórészt szervezetlen, érdekképviseletük a helyi önkormányzatokban minimális. Ennek ellenére 70%-uk hosszútávon sem szándékozik elköltözni. Az idősödő tanyai lakosok szociális ellátásának fejlesztése mellett (pl. tanyagondnoki hálózat) a településközpontok jó közúti elérhetőségének biztosítása is elengedhetetlen feltétel ahhoz, hogy a tanyán élők helyzete és tanyai közösségeik perspektívája érdemben javuljon.

A tanyás térségek jövőjét illetően további két fontos tudományos – fejlesztési tényező emelendő ki. Az egyik az érzékeny, sérülékeny, tanyás kultúrtáj – a Kiskunsági Nemzeti Park e településformához is kötődő – értékeinek a megőrzése és fenntartása, a másik a tanyai rekreáció és idegenforgalom mértéktartó fejlesztése. Mindkettő a modern európai típusú vidékfejlesztési megoldások bevezetését igényli a Homokhátság területén. Ehhez új, komplex és integrált szemléletű tanya(vidék-)fejlesztési tervekre, sikeres programokra, eredményes projektekre, számos elkötelezett helyi szakemberre, az érintettek partnerségére és térségi összefogására, valamint koncentráltan és megfelelő területi kooperációval a tanyás térségekbe irányított forrásokra van szükség.

Ezek szükségességét a Tanyakollégium minden mozzanata és vizsgálati eredménye igazolta.

A Homokhátságon szükséges tanyafejlesztésre teljes mértékben alkalmazhatók a fenntartható vidékfejlesztés elveit meghatározó Bruntland-jelentés kritériumai. „A vidékfejlesztést – kompromisszumok nélkül – úgy kell elvégezni, hogy a jövő generációja számára is biztosítsa mindazokat az értékeket, lehetőségeket és szükségleteket, amelyek elvárhatók. Ezen fejlesztések morális (jogi, „egyenlőségi”), társadalmi (közösségi, önbecsülési) és materiális (víz, élelem, védelem, biztonság) aspektusai egyaránt fontosak és figyelembe veendők.

 

Általános ajánlások

A tanya, a tanyás településrendszer és gazdálkodási forma a magyar nemzeti örökség fontos része, sajátos „hungaricum”, amelynek fennmaradása, új életre keltése, fejlesztése nemzeti érdek.

Revitalizációja európai kultúrtörténeti jelentőségű lehet. A tanyás vidékeink teljesen megfelelnek a fenntartható fejlődés, az integrált, komplex vidékfejlesztés és a multifunkcionális mezőgazdaság Európában kialakult fejlesztési modelljeinek.

A Tanyakollégium 2002-2003 együttműködő kollektívája (politikusok, egyetemi oktatók és akadémiai kutatók, egyetemi és főiskolai hallgatók, a tanyás települések polgármesterei és szakemberei, a felkeresett tanyán élő lakosok) egybehangzóan ajánlja az illetékesek figyelmébe, hogy dolgozzák ki és indítsák be az alföldi tanyás térségek megújításának komplex programját.

Ajánlja, hogy a legfontosabb érintett partnerek, önkormányzatok, intézmények, kamarai és más szervezetek, hozzanak létre olyan speciális és partnerségen alapuló térségi társulást, szakmai fejlesztési szervezetet, amely a természeti és kultúrtáji értékek megőrzése mellett lehetővé teszi a tanyavidékeink sokoldalú és sokszínű rehabilitációját, infrastruktúrájának fejlesztését, gazdaságának megújítását, társadalmának boldogulását.

Ajánlja, hogy az Országgyűlés – a területfejlesztési- és rendezési törvénnyel összhangban – alkosson vidékfejlesztési törvényt, amiben a fenntartható vidékfejlődéshez szükséges jogi biztosítékok garanciái mellett fontosságuknak megfelelő, külön fejezetet kapnak a tanyák és a tanyás térségek is.

A Kormányzat számára ajánlja, hogy a szubszidiaritás és decentralizáció elveire is tekintettel, a rendelkezésre álló és az EU csatlakozás nyomán bővülő (ágazati) környezetfejlesztési, természetvédelmi, vidéki infrastruktúra-fejlesztési, a mezőgazdasági és vidékfejlesztési, szociális és társadalmi-felzárkóztatási programjainak és forrásainak legalább arányos részét tudatosan koncentrálja a megújúlóképes tanyás térségekbe, megemelve a tanyai lakosok méltatlanul alacsony önkormányzati fejkvótáját is.

Ajánlja az érintett területi önkormányzatoknak és az alföldi régióknak, hogy bővülő regionális pályázati rendszereikben biztosítsanak külön támogatási lehetőségeket és forrásokat az arra érdemes, – a tanyás térségek megújítását célzó – szervezeteknek és programoknak.

Ajánlja a tanyás települések önkormányzatainak, hogy biztosítsák a tanyán élők érdekképviseletét, fejlesszék tovább a tanyagondnoki rendszert, hozzanak létre tanya-bizottságokat, segítsék a tanyai társadalom közösségeinek újjászerveződését, és szorgalmazzák településük részvételét a remélt tanyás-térségi vidékfejlesztési programokban. Nagy körültekintéssel, a helyi hagyományok, értékek és a tanyán élők tudásának figyelembe vételével készíttessék el új külterületi rendezési és szabályozási terveiket.

A szakemberek (mezőgazdasági mérnökök, tervezők, fejlesztők, kutatók, egyetemisták) számára ajánlja, hogy szakmai összefogással, közös és kitartó munkájukkal segítsék a szükséges tanyafejlesztési programok kidolgozását, népszerűsítését, elfogadottságát.

Az állandóan vagy ideiglenesen a tanyán élőknek, vagy az oda a legkülönbözőbb okokból költözni szándékozóknak ajánlja, hogy a szükséges épület-korszerűsítések vagy az új építkezések mellett is őrizzék meg az alföldi tanya hagyományos építészeti, területhasználati értékeit, a táj arculatát, és a tanyák környezetbe illeszkedését tekintsék régi múltunkból is gyökerező fontos erkölcsi kívánalomnak.

Az alföldi társadalom számára ajánlja, hogy a tanyát, mint feltétlenül megőrzendő és megújítandó sajátos magyar településformát kezelje értékén, és tekintsen tanyán élőkre támogató szolidaritással.

 

Részletes ajánlások

1. tézis

A tanya ma érvényes jogi definíciója idejét múlt. E településforma egy sajátos gazdasági, társadalmi és települési egység, amely az utóbbi években jelentős funkcionális változáson ment át. Ennek megfelelően a termőföldről szóló, 1994. évi XV. tv. 3. §-ban megadott definíció, mely szerint a „tanya a település külterületén levő, mezőgazdasági termelés (növénytermesztés és állattenyésztés), továbbá az ezekkel kapcsolatos termékfeldolgozás és terménytárolás céljára létesített lakó-, illetve gazdasági épület, épületcsoport, és az azonos helyrajzi szám alatt hozzá tartozó föld együttese” nem írja le hűen a mai kor tanyáit.

1. ajánlás

Szükség van a tanya fogalmának újra-értelmezésére, definiálására és jogszabályban történő rögzítésére, hogy e településformát is egyértelműen nevesíteni lehessen a különböző támogatási rendszerekben. A megalkotandó definíciónak mindenképpen tartalmaznia kell a tanyasi mezőgazdasági tevékenység sajátosságait, de meg kellene fogalmaznia a tanya nem mezőgazdasági hasznosításának lehetőségeit és korlátait is (pl. tanyasi turizmus, hobby tevékenység, pihenés).

2. tézis

Annak ellenére, hogy a tanyás térségek egyértelmű ismérvekkel leírhatók, jól körülhatárolhatók, sajátos területi egységet képeznek, melyek összehangolt tervezéséhez, rendezéséhez és fejlesztéséhez országos érdekek is fűződnek, a tanyás térségek a területfejlesztés célterületei között nem szerepelnek, és a vidékfejlesztésen belül sem kaptak eddig érdemi szerepet.

2. ajánlás

A tanya és a tanyás térségek kerüljenek bele a területfejlesztésről és területrendezésről szóló, 1996. évi XXI. törvény támogatandó térségei közé. Szükség lehet egy önálló tanyatörvényre, vagy egy olyan vidékfejlesztési törvény megalkotására, amelyben a tanyák és a tanyás térségek, azok megőrzése, fejlesztése külön fejezetként, önállóan szerepel.

3. tézis

A 2004. és 2006. közötti Nemzeti Fejlesztési Terv, és annak operatív programjai a tanyás térségekkel nem foglalkoznak, hozzájuk kapcsolódva fejlesztési forrásokat nem különítenek el és európai uniós forrásokat sem terveznek e területekre.

3. ajánlás

A 2007. és 2013. közötti időszakra elkészítendő Nemzet Fejlesztési Tervben a tanyás térségek fejlesztésének hangsúlyosabb szerepet kellene kapniuk. A Regionális Operatív Programon belül külön prioritásként kellene szerepeltetni a tanyás térségek átfogó és komplex fejlesztését, míg az Agrár- és Vidékfejlesztési Operatív programon belül a tanyai gazdálkodás, a tanyás táj, az építészet, a tanyai lakosságot kiszolgáló intézmények stb., azaz a tanyás –vidéki térségek integrált fejlesztését. Ajánlható, hogy a tradicionális tanyai építkezés, tájhasználat, a külterületi közösségi életben való részvétel külön forrásalapból, pályázati rendszeren keresztül támogatható legyen.

4. tézis

A tanyák és a tanyai lakosok életét egész sor olyan döntés befolyásolja, amelyeket különböző szinteken elhelyezkedő döntéshozók, a döntések által érintett emberektől függetlenül, az ő megkérdezésük nélkül hoznak. Sok konkrét esetben merült fel az, hogy a tanyai lakosokat érintő döntéseket nem a megfelelő szinten hozzák, illetve az érintetteket nem megfelelően tájékoztatják.

4. ajánlás

A tanyákat és a külterületi népességet közvetlenül érintő döntések esetében a különböző döntési szintek rendszerét a szubszidiaritás jegyében át kellene tekinteni. Különböző szakmacsoportok képviselőinek a bevonásával kell megvizsgálni, hogy mik azok a ma lokálisan kezelt problémák (pl. tanyasi iskola fenntartása, finanszírozása), amelyeket nem települési szinten kellene kezelni, és mik azok, amelyeket ma magasabb szinten kezelnek (országos szintű előírások), de lokálisan kellene elbírálni (pl. külterületek beépítési korlátai). Ki kell dolgozni annak a rendszerét, hogy a helyi tanyás népességet az őket érintő döntések meghozatalába hogyan lehet intézményesen bevonni, illetve egy-egy változás esetén őket tájékoztatni.

5. tézis

A külterületi népesség egy része – a települések belterületén élőkhöz képest – erősen marginalizálódott, gyenge érdekérvényesítési képességgel rendelkezik. Nemcsak fizikai értelemben, de társadalmilag is érzékelhető az elkülönülésük. A külterületi/tanyasi társadalom érdemben alig jelenik meg, hallatja hangját a tanyás falvak és városok helyi társadalmában.

5. ajánlás

Módosítani szükséges a helyi önkormányzati képviselők választását szabályozó törvényt, oly módon, hogy a tanyai szórványok számára meg legyen a lehetőség a települési önkormányzatokban való garantált reprezentációra. A részönkormányzatok létrehozásának jelenlegi lehetősége ezt nem garantálja maradéktalanul.

Amennyiben a település népességén belül a külterületen élő népesség meghalad egy bizonyos (részletesebb vizsgálat alapján meghatározott) létszámot, vagy %-ot, a kislistás, azaz a 10.000 fő lélekszám alatti települések esetében a listán legalább egy-két helyet külterületen élő jelöltnek kellene biztosítani.

10.000 fő feletti település esetében a választókerületek kialakításánál törekedni kell arra, hogy tiszta külterületi és tiszta belterületi választókerületek jöjjenek létre, és a külterületi választókerületek száma a külterületi népesség számával arányos legyen.

6. tézis

Jelenleg az egyébként is szűkös önkormányzati költségvetésből kell biztosítani a külterületekhez, illetve a külterületi népességhez kapcsolódó feladatok forrásait. A külterületen élők számára az oktatás, az egészségügyi és szociális ellátás biztosítása népességarányosan több forrást igényel, mint a faluban-városban élők ellátása (pl.: a diákok és idősek szállítása, az orvos rendszere kijárása, a dűlők járhatóságának biztosítása stb.). A forráselosztás jelenlegi rendszerében a külterületi népesség általában hátrányos helyzetbe kerül, ami nemegyszer a belterületi és a külterületi népességet – az anyatelepülés és a tanya társadalmát – is szembeállítja.

6. ajánlás

A jelenleg méltatlanul alacsony külterületi normatíva megemelése szükséges.

A normatív támogatási rendszerben meg kell jelenni minden olyan költségnek, amely a külterületekkel és a külterületi népességgel kapcsolatos többletforrást jelentenek.

7. tézis

Megengedhetetlen, hogy a külterületen élők életkörülményei aránytalanul rosszabbak legyenek, mint a falvak, városok belterületén élőké. E tekintetben a minimális infrastrukturális feltételek biztosítása alapvető prioritást képvisel a tanyás térségekben. Természetesen a vonalas infrastruktúra belterületi jellegű, teljes körű kiépítését nem lehet célul kitűzni, viszont ma már számos olyan alternatív lehetőség (pl. házi-közmű) létezik, amely a szórványterületeken is teljes körű komfortot biztosít. A felmérések eredményei azt mutatják, hogy a tanyák pusztulása különösképpen azokon a területeken ölt jelentős méreteket, ahol a megközelítés nem biztosított, az utak rosszak, s van ahol még a villany sem áll rendelkezésre.

7. ajánlás

Tanyás térségeinkben – a 21. század kezdetén – joggal elvárható az átlagos életkörülmények megteremtése minden olyan határrészen, ahol azt a külterületi lakottság indokolja. Biztosítani kell az elektromos áramot, valamint a fő feltáró dűlőkön az időjárástól független, burkolt úton történő megközelítés lehetőségét, továbbá azokon a területeken, ahol a közműhálózat kiépítése nem gazdaságos, támogatni kell a házi közművek kialakítását. Erre állami források biztosítása szükséges.

8. tézis

A tanyai népesség tanyákon történő megtartása, a tanyai közösségek élő, organikus egységként való megőrzése, illetve a lehetőségekhez képesti revitalizációja elképzelhetetlen olyan kulturális-közösségi épületek nélkül, amelyekben a külterületi népesség társadalmi-közösségi életet élhet. Egykor ezt a „kulturális-szellemi központot” a tanyasi iskolák jelentették.

8. ajánlás

Az egykori tanyasi iskolahálózat még meglévő – bár időközben funkciót váltó – épületeire, valamint egyéb nagyobb, átalakítható-fejleszthető külterületi ingatlanokra alapozva tanyasi közösségi házakat kellene kialakítani, illetve ezek létrehozását költségvetési forrásokból támogatni. Meg kell vizsgálni továbbá annak a lehetőségét, hogy egyes – még ma is jelentős lakónépességgel rendelkező külterületi részeken – van-e igény a tanyai oktatásra, s ha van milyen feltételek (finanszírozás, tanterv, oktatási forma) mellett valósítható a meg.

9. tézis

A tanyagondnoki szolgálat pótolhatatlan szerepet tölt be a külterületi népesség életében. Sok tanyás település azonban források hiányában tanyagondnoki szolgálatot ma még nem tud működtetni.

9. ajánlás

A tanyagondnoki hálózatot meg kellene erősíteni, a tanyagondnok alkalmazását a tanyás településeken kötelezővé kellene tenni, és ennek finanszírozását a normatív támogatási rendszeren belül nevesítve lehetne biztosítani. A tanyagondok feladatait úgy kell bővíteni, hogy a szociális gondozáson túlmenően formális érdekérvényesítő szerepet is betölthessenek.

10. tézis

A Homokhátság amúgy is gyenge talajadottságai mellett az egyéb természeti feltételek egyre hátrányosabb irányú változása is sújtja a tanyai gazdálkodókat: az elmúlt évtizedekben drasztikusan csökkent a térségben a talajvíz szintje, s mind gyakoribb az aszály.

10. ajánlás

Olyan komplex program megindítása szükséges, amely biztosítja a Homokhátság vízpótlását, és egyúttal a hatékony öntözés feltételeinek megteremtését. Ajánlható, hogy a Kormányprogramban szereplő és elkezdődő vízpótlási- és vízvisszatartási projektek segítsék a tanyás térségek revitalizációját is.

11. tézis

A birtokviszonyok a külterületeken – így a tanyás térségekben is – sok helyen rendezetlenek, kaotikusak. A birtokszerkezet elaprózódott, ugyanazon termelőnek egymástól távol levő birtokrészei vannak, miközben a tanya körül idegen birtoktestek találhatók. Mindez nehezíti a gazdálkodást és rontja annak hatékonyságát.

11. ajánlás

Alapos térségi feltárás után ajánlható a birtok- és üzemviszonyok rendezése. Olyan birtokösszevonások támogatása szükséges, amelyek révén az egyes tanyák körül életképes méretű földterületek, gazdaságos mezőgazdasági üzemek jöhesseneklétre.

12. tézis

A hagyományos szántóföldi növénytermesztésen alapuló mezőgazdasági tevékenység kisüzemi méretekben egyre kevésbé folytatható gazdaságosan. Az 5-10 hektáros tanyai gazdaságok tulajdonosaik számára nem biztosítják a megélhetést.

12. ajánlás

Fel kell tárni olyan mezőgazdasági termékek előállításának a lehetőségét, amelyek kisüzemi méretekben is gazdaságosan termelhetők, értékesíthetők, s így a mai szántóföldi növénytermesztés alternatívái lehetnek. Támogatni kell azoknak a termékeknek a tanyai gazdaságokban történő előállítását, amelyek előállításához magas élőmunka-hányad és szaktudás szükséges. A tanyai gazdálkodás egyik megújulási lehetősége lehetne a piacképes biogazdálkodás.

13. tézis

Magyarországon az egyes mezőgazdasági termékek biotermékké minősítése rendkívül bonyolult és költséges. A tanyasi termelők többsége az eljárást lefolytatni, azt kifizetni és az előírásoknak megfelelni képtelen.

13. ajánlás

A biotermékké minősítés folyamatának felülvizsgálata és egyszerűsítése szükséges, hogy a tanyán gazdálkodók jelentősebb plusz költségek nélkül is bevizsgált biotermékek előállítására képesek legyenek. Javasolt létrehozni a biotermék mellett egy újabb kategóriát, az „egészséges tanyai élelmiszer” kategóriát, amely minősítés megszerzése egyszerűsített eljárás keretében történhet, és amely egyfajta védjegyként szerepelhet a tanyasi gazdaságok által előállított élelmiszereken.

14. tézis

A nagytermelők és nagykereskedők által uralt mezőgazdasági termelési és értékesítési rendszerben az elszigetelt tanyai kistermelők piacra jutásának, piacon maradásának és megfelelő jövedelemhez jutásának ma nincs reális esélye. Az is tény, hogy tanyai gazdálkodók az új szövetkezési formáktól is idegenkednek, ráadásul anyagi erőforrásaik a TÉSZ-ekben és a BÉSZ-ekben való részvételhez általában nem elégségesek.

14. ajánlás

A mezőgazdasági integráció terén olyan önkéntes közös társulások kialakítását kell támogatni, amelyek előnyeik révén a tanyai gazdálkodókat a leginkább képesek összefogni. Ennek érdekében meg kell vizsgálni a működőképes tanyai integrációk érdekeltségi rendszerét.

A tájfenntartó, extenzív gazdálkodás az alacsony aranykorona-értékű földeken, illetve a védett természeti területek szomszédságában kapjon állami támogatást, ami kiegészítő jövedelemként (a nyugdíj, vagy más főfoglalkozás mellett) nagymértékben hozzájárulhat a tanyavilág népességének és tradicionális értékeinek megőrzéséhez.

15. tézis

A tanyai gazdálkodó népesség periférikus helyzetéből, a belterülettől lévő távolságából, szétszórtságából és egyéb okokból adódóan a korszerű, naprakész gazdasági és piaci ismeretek terén információs hátrányba kerül a belterületi népességhez képest. Ez tovább súlyosbítja a tanyai gazdálkodók nagytermelőkkel szembeni, egyébként is jelentős versenyhátrányát.

15. ajánlás

A tanyán gazdálkodók információhoz jutása érdekében a „mobil szaktanácsadás” rendszerének kialakítása szükséges. Ez elsődlegesen olyan felkészült szakemberekre, illetve falugazdászokra támaszkodna, akik rendszeresen látogatnák a tanyás területeket, illetve magukat a tanyákat, de tevékenységük kiterjedhetne tanyákon szervezett szakmai estékre is.

16. tézis

A tanyák a magyar alföldi táj jellegzetes és pótolhatatlan értékű táji tényezői. Funkcióváltásukkal, az építészet és a közízlés változásával azonban a külterületen épített épületek egyre heterogénebbé válnak, a hagyományos építészet és tanyasi táj átalakulóban és visszaszorulóban van.

16. ajánlás

Kezdeményezni kell egy szakértői csoport megalakulását, különböző szakma-területekről, amelynek feladata a tanyák táji építészeti értékeinek feltárása, összegyűjtése és archiválása. A külterületi építkezéseknél – a mai kornak megfelelő építési technológia alkalmazása mellett – ösztönözni kell azokat az építészeti, téralakítási, területhasználati megoldásokat, amelyek a hagyományos tanyai építészet karakterjegyeit újjáteremtik.

 

Kelt Lakiteleken, 2003. év szeptember hó 27. napján

 

A Tanyakollégium résztvevői