Tisza Program 2000

(A Tisza-menti kistérségek integrált és összehangolt vidékfejlesztési koncepciója és programjainak kidolgozása)

Természetvédelmi és ökológiai alprogram
a Tisza Kiskörétől délre eső szakaszára

(Összefoglaló)

Témavezető: Gallé László, tanszékvezető egyetemi tanár (SZTE Ökológiai Tanszék)

Összeállította: Margóczi Katalin, egyetemi adjunktus (SZTE Ökológiai Tanszék)

A részek kidolgozásában részt vettek: Deák József Áron (Környezet-és Természetvédok Csongrád VárosiEgyesülete), Dobrosi Dénes (Hortobágyi Nemzeti Park), Györffy György (SZTE Ökológiai Tanszék), Jusztin István (SZTE Ökológiai Tanszék), Lőrincz István (Hortobágyi Nemzeti Park), Körmöczi László (SZTE Ökológiai Tanszék), Tajty László (Kiskunsági Nemzeti Park), Somodi István (Kiskunsági Nemzeti Park), Vajda Zoltán (Kiskunsági Nemzeti Park)

A Tisza folyó, annak hullámtere és mentett ártere még ma, a számos, természetességi állapotában bekövetkezett kedvezőtlen, antropogén változás (szabályozás, töltések emelése, a természetközeli erdők jelentős részének kiirtása, szennyezések stb.) után is kiemelkedő természeti értéket képvisel, amelynek megőrzése és az eredeti állapotok lehetőségek szerinti visszaállítása általi növelése nemcsak hosszú távú érdekünk, hanem nemzeti kincseink megtartása és méltó kezelése kapcsán kötelességünk is. A tiszai táj természetközeli életközösségei stabilitásuk határán vannak, Tiszát, annak természeti állapotát érintő káros hatások ezért irreverzibilis vagy csak nagy nehézségek és költségek árán helyrehozható degradatív változásokhoz vezethetnek. Ezért minden fejlesztési és egyéb intézkedési tevékenység során abszolút prioritást kell kapjon annak a vizsgálata, hogy az milyen irányban és mennyiben befolyásolja a Tisza-mente természetességi állapotát. Ehhez elengedhetetlenül fontos ismernünk a referenciaállapotot, tehát a tiszai táj jelenlegi természetességi állapotát, azt, hogy mennyiben és hol kell ezen állapotot pozitív irányban befolyásolni és hol, milyen beavatkozások, fejlesztések valósíthatók meg káros állapotváltozások nélkül. Mindezek feltárása viszont ökológiai állapotfelmérést tesz szükségessé.

Az előző részben körvonalazott prioritás nem jelenthet konfliktushelyzetet más ágazatokkal szemben, mert itt nem elsősorban a természetvédelemnek, mint ágazatnak az érdekéről, hanem a természeti tájak, területek és biológiai objektumok megőrzéséről, mint egyetemes és hosszú távú emberi érdekről van szó még akkor is, ha az adott esetben egy-egy kis tér-idő léptéku és korlátozott méretu emberi populáció rövidtávú érdekeit látszólag sérti. A konfliktusok helyett ezért törekedni kell az egyes ágazatok közötti komplementaritásra, a kölcsönösségen alapuló együttmuködésre. A fejlesztési programok megalkotásakor figyelembe kell venni, hogy azok Tisza mellékének természeti állapotát ne rontsák, lehetőséget kell biztosítani a degradált, de még helyreállítható területek restaurációjára, ugyanakkor a természeti területek nyújtotta turisztikai, horgászati, vadászati, ornitológiai turisztikai stb. lehetőségekkel is élni kell, úgy, hogy e lehetőségeket őrizzük meg a jövő generációjának is, tehát a természet adta erőforrások ne a „ consummable resource” sorsára jussanak, hanem „ sustainable resource” -ként tartsuk fenn azokat.

A Tisza völgyének tájökológiai szerepe egyértelmu: összefüggő sávot képez, melyben adott élőhelyek és társulások (pl. vízparti bokorfuzesek, fuz-nyár ligeterdők, ártéri rétek, gátoldali gyepek stb.) longitudinális zónái helyezkednek el, az abiotikus feltételek, elsősorban a folyótól való távolság (pontosabban a vízellátottság) által és egymás viszonylatában is meghatározva. Nagyon fontos része az alföldi természetközeli területek hálózatának (ún. „ökológiai hálózat”, „econet” vagy „neconet”) biztosítva a biota tagjainak vándorlását (pl. madarak tavaszi—őszi migrációját) és terjedését (pl. déli fajok Észak felé nyomulását, és fordítva, sajátosan igaz ez a degradációt jelző, nem kívánatos invazív fajokra is). Erre, az ún. „ökológiai folyosó” funkcióra a Tisza kutatói már számos esetben felhívták a figyelmet, (áttekintést ld. Gallé és mtsai 1995). A területfejlesztés során ügyelni kell arra, hogy ez a funkció érvényesülhessen, tehát maradjanak összefüggő élőhelysávok, amelyek lehetővé teszik a migrációt.

A Tisza szerepe azonban nem korlátozódik erre a közvetítésre, hanem sehol máshol meg nem található Tisza ártéri életközösségek élőhelye, és mint ilyen természetvédelmi törzsterületként is funkcionál. A hullámtéri puhafaligetek, kubikerdők, békabuzogányos, virágkákás mocsarak, ecsetpázsitos kaszálórétek gazdag élővilág fennmaradását szolgálják. A hullámtérhez szervesen kapcsolódnak mentett oldali, hasonló jellegu élőhelyek. Ezek kapcsolatának megőrzése a hullámtérrel transzverzális ökológiai folyosók segítségével legalább olyan fontosságú, mint a hosszirányú, összefüggő élőhelysávok megléte.

A folyóvölgyek, mint ökológiai folyosók és természetvédelmi törzsterületek kiemelt helyen szerepelnek a nemzetközi természetvédelmi programokban, például a Pán-Európai Biológiai és Tájdiverzitási Stratégiában (PEBLDS, 1996), a Természetvédelmi Világszövetség „River Corridors” programjában (IUCN, 1995). Magyarországon a területfejlesztés területén is kiemelkedő szerepe van a Tisza Programnak (Gallé és mts, 1995a).

Egy terület természetességének megítélésénél az emberi hatások mértékét szokták értékelni. A Tisza esetén természetesen érintetlenségről nem beszélhetünk, mert a XIX. században megvalósított szabályozás jelentősen átformálta a tájat. Az Első Katonai Felmérés 1782-1785-ben készült térképei alapján a szabályozás előtti Tisza mentén kiterjedt mocsarak terültek el. Feltunően kevés volt ekkor az erdő, amit sokan korábbi emberi hatásnak tulajdonítanak. A Második Katonai Felmérés (1863-1864) térképein a Tisza már nagyrészt gátak közé szorított, sok kanyarulatot már átvágtak. A korábbi ártéri mocsarak egy részén kaszálókat jelölnek, jelentős részükön pedig szántók vannak. Ekkor már valamivel több az erdő is, főleg a meder partján. A mai képre a telepített erdők nagy kiterjedése, minden korábbinál több szántó és a mocsarak, gyepek kisebb maradvány foltjai, valamint a különböző állapotú holtágak jellemzők.

A mai természetvédelem feladata egyrészt a korábbi korokra jellemző élőhelytípusok maradványainak megőrzése mivel ezek a vadon élő fajok élőhelyei, és így a biodiverzitás megőrzésének törzsterületei, másrészt pedig a közösségdinamikai folyamatok fenntartása is fontos szempont. Az utóbbi feladat a modern természetvédelmi szemléletet tükrözi (folyamat elv). Ennek megfelelően nem elegendő pl. a szép, idős, természetes fuz-nyár ligeterdők megőrzése, hanem biztosítani kell olyan területeket, ahol ezek felújulhatnak, és meg kell őrizni fejlődésük valamennyi stádiumát. Továbbá biztosítani kell a fajok vándorlásának lehetőségét, azt, hogy eljuthassanak az újonnan keletkezett élőhelyekre, tehát élőhelyhálózatokat, ökológiai folyosókkal összekötött törzsterületeket kell fenntartani. E feladat teljesítéséhez, és a biodiverzitás jelenlegi szintjének megőrzéséhez a természetközeli területek (fuz-nyár ligeterdők, természetközeli gyepek, mocsarak, vizes élőhelyek) mennyiségének növelése szükséges a Tisza mentén.

A vizsgált szakaszon a hullámtér túlnyomó része természetvédelmi oltalom alatt áll, ezért komoly realitása van annak, hogy itt minden emberi beavatkozás a természetvédelmi szempontok elsődlegességének megtartásával történik, hiszen erre törvény is van.

A legfontosabb feladatok az erdők kezelésével kapcsolatosak. Fel kell számolni a tájidegen faültetvényeket, és helyettük az őshonos ártéri ligeterdők természetes felújulását kell elősegíteni, vagy természetközeli erdőt telepíteni. A természetes ligeterdő fejlődés valamennyi stádiumát fenn kell tartani. Az erdőtervezésnél gondosan ügyelni kell a tájökológiai szempontok figyelembe vételére. Pl. arra, hogy egy letermelt erdő mellett mindig legyen egy olyan, amely biztosíthatja a fejújuláshoz szükséges propagulumok forrását.

A hullámtéri rétek fenntartását megfelelő kezeléssel meg kell oldani. Sajnos ma komoly nehézséget jelent a kaszálásuk, legeltetésük az állatállomány drasztikus csökkenése miatt, ami nemhogy hasznot hozna, de inkább a természetvédelmi kezelő terheit növeli. Mivel nagyon kicsi területről van szó, remény van az elfogadható gazdasági megoldás megtalálására.

A hullámtéri vizes élőhelyek (kubikgödrök, holtág maradványok, mocsaras lapályok) lecsapolása, megszüntetése semmi esetre sem elfogadható. Inkább arra kell törekedni, hogy sikertelen erdőtelepítések helyén, felhagyott szántóról történő anyagnyerés helyén újabbak létesüljenek.

A hullámtéren is támogatandó a hagyományos ártéri gazdálkodási formák felélesztése. Extenzív gyümölcsösök telepítése szántók helyére, vagy alkalmas helyen a fokgazdálkodás bevezetése. Az utóbbi a tiszai halállomány számára is nagyon kedvező lenne, mivel nagyobb kiterjedésu, biztonságos ívóhelyek kialakításával járna, és egyben növekedne az értékes vizes élőhelyek kiterjedése is.

A Szeged-Kisköre Tisza-szakaszon az Alpári öblözetnél, valamint északabbra, Tiszasuly és Tiszaroff határában találhatók nyári gátak. Ezek a Tisza meder közvetlen közelében épültek, és az 1999-2000 évi hatalmas árhullámok bebizonyították, hogy az általuk védett területekre, mint vésztározókra nagy szükség van. Másfelől pedig az ország felé határozottan kinyilvánított EU elvárás a szántóterület csökkentése. Természetvédelmi szempontból ezeken a területeken viszonylag könnyen lehetséges természetközeli állapotok kialakítása, és óriási szerepük lehetne a hullámtér természetvédelmi törzsterület funkciójának elősegítésében. A nyári gátak és fővédvonalak közötti területeket tehát egyértelmuen a hullámtérhez kell csatolni, és természetvédelmi törzsterületnek tekinteni. Sőt, meg kell vizsgálni, hogy egyéb szakaszokon van-e lehetőség hasonló területek kialakítására. Javaslatot teszünk Baks és Csanytelek határában, a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzetben létesítendő hasonló hullámtér szélesítésre.

A dél-Tisza-menti holtágak, nagyon különböző állapotúak, és sokféle igénybevételnek kitettek. Értékük nemcsak természetvédelmi, hanem mezőgazdasági, rekreációs és környezetvédelmi szempontból is felbecsülhetetlen. Általánosságban lehetetlen meghatározni, hogy melyik típusú igénybevétel milyen mértékben jelenjen meg a holtágak hasznosításában. A legfontosabb szempont a fenntarthatóság, vagyis a használat miatt nem szabad, hogy romoljon a holtág természeti vagy környezeti állapota, sőt több holtág esetén ezek jelentős javulására lenne szükség. A vízszennyezést holtágak esetén teljesen meg kell szüntetni, a szántóföldi vegyszer és mutrágya bemosódást parti gyepes vagy erdős pufferzóna létesítésével kellene megakadályozni. A minőségi és mennyiségi fenntarthatóságot biztosító vízpótlást az élő Tiszával való szabályozható kapcsolat kiépítésével kell megoldani. A különböző használati szempontokat (természetvédelem, öntözés, horgászat, halászat, üdülés, vésztározás, stb.) minden holtág esetén egyedileg kell meghatározni, konszenzus alapján.

A pufferzóna természetvédelmi funkciója alapvetően a hullámtér biodiverzitás megőrző szerepének támogatása, azonban vannak olyan szakaszok, ahol a pufferzónában jelentősebb természeti értékek vannak, mint a hullámtéren (pl. Alpári öblözet). Mindenütt ajánlatos lenne, ha a Tisza árvízvédelmi töltését gyep és/vagy erdősáv kísérné, és az intenzíven muvelt szántók a töltéstől távolabb kezdődnének. Ez lenne az elsődleges pufferzóna. Ahol a mentett oldalon, nem messze a töltéstől természetvédelmileg értékes terület van, ott a pufferzóna azt is magába foglalja, következésképpen hosszú távon az értékes terület és a töltés közötti területet természetközelivé kellene alakítani.

Számos, nem természetvédelmi szempontú érvet is fel lehet hozni a pufferzónában történő gyep- és erdőtelepítés mellett. Az egyik legnyomósabb az EU csatlakozáskor esedékes szántóterület csökkentési kötelezettség. A Tisza mentén számos belvízveszélyes terület is van, ahol az intenzív szántóföldi muvelés nem biztonságos, ezeket lehetne felszámolni.

A pufferzóna fejlesztését jelentené az is, hogy a Tisza-völgybe irányuló idegenforgalom, vagy a kiépítendő hagyományos gazdálkodáshoz szükséges infrastruktúra egy részét itt lehetne kialakítani, természetesen az elsődleges pufferzóna fenntartása mellett, és gondos hatásbecslés alapján.

A Tisza Program 2000 előzetes tartalmi összefoglalójában található a következő kérdés: „Mi lehet az egész Tisza(-völgy) szerepe a jövő Alföld fejlődésében? Térségeket, régiókat összekötő, fejlesztést generáló övezet legyen-e vagy kizárólag a természet- és vízvédelmet, a biológiai sokféleséget, a tájkímélő agrárgazdálkodást, a rekreációt, a természetbarát turizmust szolgáló, különleges szabályozású fejlesztést és védettséget élvező zóna?”

Véleményünk szerint a Tisza(-völgy) akkor lesz igazán „összekötő, fejlesztést generáló övezet”, ha teljesülnek a mondat második felében felsoroltak. Közgazdasági elemzéssel kellene kimutatni, hogy egy ilyen „különleges szabályozású fejlesztést és védettséget élvező zóna” mindenképpen gazdaságilag „sink” vagyis elnyelő, külső anyagi segítségre szoruló terület, vagy képes az önfenntartásra? Nem valószínu, hogy a Tisza mentén az ipartelepítés, és a mezőgazdaság intenzifikálása jelentené az igazi fejlődést.

A természetvédelmi jövőkép a következő részekből áll össze:

• Védett területek hálózata. Fuz-nyár ligetek, mocsarak, gyepek, gazdag madárvilág a hullámtéren, gyepes-erdős pufferzóna, transzverzális ökológiai folyosókkal.
• Hagyományos gazdálkodási formák felélesztése. Tartamos erdő- és gyepgazdálkodás, fokgazdálkodás, extenzív állattartás, hullámtéri gyümölcsösök, halászat stb.
• Idegenforgalmi infrastruktúra kiépítése. Az előző kettőre épülő, jól szervezett, természet- és emberkímélő, a helyi lakosságnak megélhetést nyújtó turizmus.