(az alátámasztó munkarészekkel együtt)
Alaphelyzet: A kistérség a Kiskunsági-homokhát középső területén helyezkedik el. Arculatát négy tájtípus határozza meg: a félig kötött buckás homokvidék telepített erdőkkel és homokpusztarét maradványokkal; kötött homokos síkság akác és nyárerdővel, szőlő- és gyümölcskultúrákkal; csernozjomos homoksíkság; valamint buckaközi medencék lápos réti, illetve szikes talajokkal.
A térségben jelentős nagyságú természetvédelmi terület található. A Kiskunsági Nemzeti Parkhoz tartozik: a Kolon-tó teljes területe; a Felső-Kiskunsági tavak, Mikla-puszta, Bócsa-Bugac homokbuckái és –pusztáinak egy-egy részterülete. Országos és helyi jelentőségű természetvédelmi terület pedig: a Kiskőrösi turjános, a Keceli Örjeg, a Keceli Berek erdő, valamint Császártöltés határában a Vörös mocsár. A védett területek tulajdonjogi helyzete az utóbbi években tulajdonvásárlások révén a Kiskunsági Nemzeti Park számára kedvező módon változott.
A védett területek egy részén a turisztikai igénybevétel miatt jelentős a tájterhelés, így. a Kolon-tó Izsák felőli rétjén, a Felső-Kiskunsági tavak Kígyós-csatorna felöli oldalán és a Bócsa-Bugaci terület nyugati részén.
A korábbi belvízrendezések, a nagyüzemi szőlő és gyümölcstelepítések, a szántóterületek bővítése és a homoki monokultúrás erdősítések jelentős élőhely pusztulásokat idéztek elő, amelyet tovább súlyosbított az utóbbi évek tartós vízhiánya, a talajvízszint süllyedése.
A kistérség valamennyi településén kiépült a közüzemi vízhálózat, ugyanakkor jelentős problémák vannak a szennyvízelvezetés és -tisztítás vonatkozásában. Kiskőrös és Soltvadkert rendelkezik ugyan szennyvízcsatorna-hálózattal és -tisztítóval, de ez a rendszer is a hálózat teljes kiépítését, a tisztítókapacitás bővítését igényli.
A kistérségben a legfontosabb ökológiai célkitűzés a természet- és a környezetvédelem, valamint a gazdaság és az idegenforgalom érdekeinek összehangolása.
A kistérséget is érintő fontos feladat a Duna-Tisza köze vízháztartásának javítása, mely rövid-, illetve középtávon vízvisszatartással oldható meg. Az ennek mintaterületeként kijelölt Turjánvidéken (amely jelentős részben ebben a kistérségben van) rövidtávon is jelentős eredmények érhetők el.
A védett területek ökoszisztémáit kapcsolja össze a "Zöldfolyosó Hálózatok" rendszere, amelyből a kistérséget a Turjánvidéki folyosó érinti.
A korlátozottan látogatható védett területeken tanösvények és kiállítóhelyek létesítése szükséges. Külön figyelmet kell fordítani a Vörös mocsár természetvédelmi területének többfunkciós védett együttesére és ennek a löszpartos pincesorok, valamint a hagyományos szőlőművelésű területek felé irányuló, várható bővítésére.
A természetvédelem és a mezőgazdaság érdekeit közösen szolgálhatja a hagyományos gazdálkodási formák fenntartása, illetve visszahonosítása a sérülékeny területeken.
A védett területekkel, a vizes élőhelyekkel, a sérülékeny vízbázisokkal közvetlenül határos települések kommunális hulladék-elhelyezését, szennyvíz-elvezetését meg kell oldani.
A mezőgazdaság helyzete és fejlesztési lehetőségei
Alaphelyzet: A megye középső területén, a Homokhátság táji-termelési körzetében elhelyezkedő kistérség uralkodó talajtípusai a gyenge termőképességű homok- és rétitalajok.
A kedvező klimatikus adottságokkal, magas napfénytartammal jellemezhető terület meghatározó gazdasági ágazata a mezőgazdaság, a nagy hagyományokkal rendelkező szőlő- és gyümölcstermesztés, valamint a szántóföldi növénytermesztés.
Izsák, Csengőd, Kiskőrös, Soltvadkert, Kecel, Császártöltés térségében van az Alföldi Borvidék jelentős nagyságú, összefüggő területe, s az ország legnagyobb hegyközsége is.
A hatékony mezőgazdasági termelést erőteljesen nehezíti a hosszú ideje tartó csapadékhiány, a talajvízszint süllyedése.
Alapvető szempont a mezőgazdaság beillesztése a területgazdálkodás és a vidékfejlesztés szélesebb összefüggésrendszerébe.
A különleges termőhelyi, a kedvező talaj- és klimatikus adottságok biztosítják a szőlő- gyümölcstermesztés, a bortermelés környezeti hátteret, ám a fejlődés feltételeinek megteremtéséhez szigorú eredet- és minőség védelem, valamint közösségi agrármarketing szükséges.
A természetvédelmi területeken a környezetkímélő, biogazdálkodási formák bevezetését célszerű támogatni.
A gyenge minőségű, elhanyagolt területek hasznosításához – pl. spárgatermesztés – központi támogatás szükséges.
Az erdőtelepítéseket elsősorban a felhagyott szántók és nem a gyepterületek rovására célszerű végrehajtani, s törekedni kell a nagy párologtató képességű fajok visszaszorítására, illetve az őshonos fajok telepítésére.
Törekedni kell a mezőgazdasági termékek feldolgozottsági fokának növelésére.
Múltbeli és jelenlegi helyzet: A térség a társadalmi – gazdasági átalakulásokat viszonylag kevés veszteséggel élte át. A korábbi gazdasági szervezetek többsége átalakult, de fennmaradt, számos új vállalkozás is megtelepedett. 1996. végén 3588 vállalkozást tartottak nyilván, ebből 504 jogi személyiségű, több mint háromezer jogi személyiség nélküli formában működött. Utóbbiak döntő többsége egyéni vállalkozás volt.
A térségben meghatározó tevékenység a mezőgazdaság, a szőlőművelés, a kertészet. Ezt a régi-új mezőgazdasági szervezetek is tükrözik. Ehhez kapcsolódóan több vállalkozás foglalkozik szőlő- és borfeldolgozással, palackozással. Készítenek üdítőitalokat, de takarmányokat is. A feldolgozóipar más ágai közül említésre méltó a műanyaggyártás és –feldolgozás, a cipőgyártás, a konfekció- és vegyipari termékek előállítása, a fafeldolgozás, valamint a kárpitos bútorok és járműalkatrészek gyártása. Az építőipar különböző szakágazatai mellett több vállalkozás végez szállításokat, fuvarozásokat a bel- és külpiacokra egyaránt. A térségben jelentős számban találhatók kis- és nagykereskedelmi vállalkozások, amelyek a mezőgazdasági felvásárlástól kezdve a külkereskedelemig szolgálják a termelőket és a fogyasztókat.
Jövőbeni lehetőségek
A mezőgazdaság – bár jelentősége valószínűleg mérséklődni fog – továbbra is feladatot ad a feldolgozóipar és az értékesítési hálózatok számára. Több kisebb, korszerű üzemmel, térségi marketing kialakításával lehetne fokozni a termékek, termények piacra jutását. Más termelő, szolgáltató ágazatok megtelepedését, a meglévők megerősödését különböző módon – pl. kedvezményes, közművesített telek, helyi adókedvezmény vagy támogatás, a munkavállalók képzettségi szintjének emelése, stb. – lehet és kell elősegíteni.
A térségben több megyét átszelő tranzitút keresztezi egymást, ez további lehetőségeket teremthet a fejlesztésekhez. A forgalom kiszolgálása, a távolabbi partnerekhez kapcsolódás eddig is gyakorlata volt a településeknek, ezt tovább lehet szélesíteni (pl. szervizekkel, raktárakkal, átrakókkal). A vállalkozási kedvre és tudásra, az eddigi piacokra, a családi szálakhoz kötődő külkapcsolatokra, a tranzithelyzetre alapozva a térség további fejlődése, felemelkedése prognosztizálható.
Adottságok: A kistérségben a turizmus jelentősége az adottságokhoz képest ma még szerény (kivéve Soltvadkert és Kiskőrös), a lakosság megélhetésében ugyancsak elhanyagolható. A terület adottságai közül fontossági sorrendben első helyen a kulturális értékeket (a Petőfi-kultuszt; a terület nemzetiségi hagyományának ápolását és az egyedi országos nagyrendezvényeket) kell kiemelni. A kistérség agroturisztikai értékeit (bor és borutcák, szüreti bál) megyei szinten is az elsők között tartják számon. A természeti környezet (folyó- és állóvizek, nemzeti parki területek) alkalmassá teszi a kistérséget a vízi (Vadkerti-tó) és a természet-megfigyelő (a bócsai homokbucka, a kiskőrösi turjános), gyalogos és kerékpáros turizmusra (Kiskőrös-Soltvadkert Páhi-Izsák irányába), valamint a kapcsolódó horgászatra (Akasztó), lovaglásra (Akasztó, Bócsa, Kaskantyú) és vadászatra (Fülöpszállás, Tázlár). Nagy esélyt jelentene a kiskőrösi reumás és nőgyógyászati betegségeket gyógyító, magas sókoncentrációjú bevizsgált gyógyvíz hasznosítása, de csak megfelelő szabadidő-központ kialakítása esetén. A területen a falusi turizmus kialakulóban van. A lovastanyákra, és/vagy a vadászatra építve nagyobb sikerrel folytatható a falusi fizetővendéglátás több településen (Bócsa, Császártöltés, Kaskantyú, Kiskőrös).
Alaphelyzet: A térségre a rövid tartózkodású rendezvényturizmus (Kecel), a kiránduló, a kulturális és a zöldturizmus (Kiskőrös), a tanyai turizmus (Bócsa), valamint a vízparti (Vadkerti-tó, DVCS, Kiskunsági-csatorna) második otthonokhoz kapcsolódó tartós és hétvégi üdülés jellemző, mely szezonális, elsősorban a nyári 2-4 hónapra korlátozódik. Reálisan felmérve a jelenlegi helyzetet megállapítható, hogy a kistérség egy hétre tud programot, turisztikai látványosságot nyújtani a vendégeknek.
A kiskőrösi kistérségben (1996) található kereskedelmi szálláshelyek száma 840, a megye szálláshelyeinek 7,9%-a, mellyel a megye kistérségei között az 5. helyen áll. Az 1000 lakosra jutó férőhelyek száma 17, a vendégéjszakáké 413, mindkettő elmarad a megyei átlagtól, s a kistérségi sorrendben a 6. helyet foglalja el. Ezt egészítik ki a hivatalos statisztika által nem regisztrált magánüdülők (több mint félezer, elsősorban Soltvadkerten, valamint Izsákon, Fülöpszálláson), vállalati üdülők (Soltvadkerten 45), üdülési, hétvégi ház hasznosítású volt zártkertek (pl. Kiskőrös) és falusi-tanyai vendégfogadók (Bócsa, Császártöltés, Kaskantyú, Kiskőrös).
Jellegzetes folyamat: A természeti adottságokat és a hagyományokat figyelembe véve a kistérség a megyében előkelő szerepet játszhat a borturizmus és a kulturális turizmus (Petőfi-kultusz) területén, kapcsolódni tud a megyei kerékpáros és vízitúra programokhoz.
Problémák: A térség kedvező adottságai nincsenek kihasználva. A területen alapvető gond a megfelelő alapinfrastruktúra és a speciális turisztikai infrastruktúra hiánya (a településeket összekötő utak állapota, a Budapest-Szabadka gyorsvasút hiánya, a szilárd burkolat hiánya, a csatornázottság mutatói, utazási irodák, eligazító táblák, nyilvános WC hiánya). Ellátási, köz- és vagyonbiztonsági problémák is jelentkeznek a települések üdülőterületein, sőt a külterületeken is, amely a tanyai turizmustól elriaszthatja a látogatókat. A tanyák fokozatos „leépülése” szintén negatív hatással van ez utóbbira. Gondot jelent a már említett szezonalitás is, bár ez országos probléma. A jelenlegi kereslethez a meglévő, különféle kategóriájú szálláshely kevés, így a fejlesztéshez további bővítésre van szükség.
Nagy probléma a reklám, a propaganda, a jó kiajánlás hiánya, „nincs mit adni a turistának”. A személyi, a szervezési, az információs anyagok hiányán és a pályázati lehetőségek (IKIM, FM, kamarák) kihasználatlanságán változtatni kell. A projektek kidolgozásához (nemcsak a beruházásokhoz, hanem már a tervek elkészítéséhez is) megyei szinten több támogatást kellene adni. Az idegenforgalom területén működő vállalkozások száma kevés, ám a meglévő nagyobb vállalkozások - különösen a vendéglátás terén - jól együttműködnek a kisebbekkel.
A Szivárvány Kistérségi Idegenforgalmi Egyesület a települések és a vállalkozók összefogásával próbálja felmérni, megfogalmazni, kiajánlani a kistérség turisztikai értékeit. A jelenleginél hosszabb tartózkodási időben és a kistérségnél nagyobb területi egységben kell gondolkodni, s e programokkal kapcsolódni kell a kalocsai, bajai és a halasi térség turisztikai lehetőségeihez. Cél a minőségi turizmus, amely azonban az érdekeltek összefogása nélkül nem lesz eredményes.
A turisztikai fejlesztési prioritások (programok) a terület adottságainak megfelelően a következők:
A Petőfi-kultusz ápolása a Kiskőrös Város tulajdonába került Petőfi Szülőház, Petőfi Emlékmúzeum bemutatásával. Utazási irodák bevonásával a látogatói létszám jelentős méretű, 45-60 ezer fő/év szintre történő emelése érhető el, melynek célcsoportja elsősorban az iskoláskorú népesség.
A területen található az ország legnagyobb hegyközsége, a kistérség szőlőtermesztéséről és borászatáról híres („Kiskőrös a szőlő és a bor városa”). Ebből adódik, hogy be kellene kapcsolódni a magyarországi borutak hálózatába, illetve a megyei agroturisztikai programcsomag keretében – együttműködve a kistérségen kívüli Hajóssal és Solttal –kiemelten kellene fejleszteni, együttesen lehetne kiajánlani (borházak, présházak, borutcák, szüreti napok, stb.). 1999 a gasztronómia és a borturizmus éve lesz, amelynek szervezését már most meg kell kezdeni.
A fejlesztések során kiemelten kell kezelni azokat az egyedi témájú attrakciókat, amelyek országos rendezvényekhez kötődnek (virágkiállítás, aratófesztivál, fogathajtás, motocross). Sajátos karaktert ad a területnek a szlovákok (Kiskőrös) és a németek (Császártöltés, Kecel) élő nemzetiségi hagyományainak, néprajzi értékeinek ápolása.
A természeti (a KNP védett területei) és a települési adottságok kihasználásával kialakítható az ökoturizmus („zöld” természet-közeli, természet-megfigyelő, lágy turizmus, gyalogos turizmus). A térség tanyáinak egy része a falusi-tanyai turizmusba (Bócsa, Császártöltés, Kaskantyú), valamint a vadászatba kapcsolódhat be (Kaskantyú, Tázlár, Pirtó). Térségi összefogással, a szomszédos kistérségekhez is kapcsolódva alakíthatók a kistérség kerékpárútjai az 53. és az 54. sz. utak mentén. Területrendezési szinten a Kiskőrös-Soltvadkert-Kiskunhalas, a Soltvadkert-Kecskemét, az Imrehegy-Kecel-Öregcsertő (Csorna) vonalakon az útszakasz melletti kerékpáros nyomvonal, míg Szabadszállás-Kiskőrös között mellékút építésével.
Végezetül a természetes vizek mentén a vízi turizmus (csónakázás) és a horgászat lehetőségei, illetve – komoly megfontolás után – a szezon meghosszabbításával kecsegtető termálturizmus fejleszthető.
Alaphelyzet: A 15 településből álló kistérségben a megye lakosságának 10,8 %-a él. A népesség képzettségi szintje közepesnek mondható (1990-ben az átlagos iskolai végzettség 8,11 osztály volt), elmarad a kistérségek átlagától (8,27 osztály) is. Ebben szerepet játszhat az, hogy a középfokú oktatást mindössze két középiskola képviseli.
A regisztrált munkanélküliség szempontjából - kb. az 1990-es évek közepétől – a megye egyik legjobb helyzetű kistérsége, 1997. januárjában mindössze 8,2% volt a munkanélküliségi ráta. A létszámadatok alapján a megyében regisztrált munkanélkülieknek a 7,4%-a él ebben a térségben. Az ellátottak megoszlása is nagyon kedvezően alakult: 35% volt a járadékosok, és mindössze 17% a jövedelempótló támogatásban részesültek aránya.
Főbb folyamatok: A térség lakónépessége jelenleg kevesebb, mint a 90-es évek elején, amiben szerepet játszott az élveszületések számának mérsékelt csökkenése, valamint a kismértékű elvándorlás. Kedvezőnek tekinthető viszont, hogy a halálozások számának ezer főre jutó mutatója jelentősen – a megyei átlagot meghaladó mértékben - javult.
A hagyományosan mezőgazdasági jellegű kistérségben ez az ágazat (legalábbis az aktív keresők aránya alapján) veszített ugyan a foglalkoztatási struktúrában betöltött meghatározó helyzetéből, de mindvégig megőrizte a gazdasági életben a vezető szerepét. A szolgáltató szektor viszont egyre fontosabbá válik.
Fő problémák: A térség további gazdasági fejlődését akadályozhatja a népesség viszonylag alacsony képzettségi szintje. Ez nem feltétlenül egy felsőfokú intézmény térségbe való letelepítésének szükségességét jelenti, sokkal inkább azt, hogy az oktatási struktúrán belül a kisebb településeken is a meglévő alapszintű intézmények számára biztosítani kell a továbbműködésükhöz szükséges személyi és tárgyi feltételeket. A tanyákon, a távolabbi falvakban élő tanulók számára biztosítani kell a megfelelő szintű képzést nyújtó intézmények elérését.
A térség tanyás területein élők száma jelentősen csökken, és itt az elöregedés is nagymérvű. Az üresen maradt tanyákat gyakran gazdálkodási ismeretekkel nem rendelkező, városi munkanélküliek vagy megélhetési gondok elől menekülők vásárolják fel. Mivel a település- és életformaváltás nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, ezért a róluk való gondoskodás nemegyszer az önkormányzatok amúgy is – az igényekhez képest - szűkös segélyezési keretét terheli.
A munkanélküliség regisztrált adatai látszólag kedvezőek, de a valóságos helyzet ennél általában is - és egyes településeken különösen - rosszabb. A térség alacsony munkanélküliségi rátája nagyrészt annak köszönhető, hogy a munkanélküliek egy része eleve jogot sem szerzett a munkanélküliként való regisztrációra. A nyilvántartott munkanélküliek jelentős csoportját azok alkotják, akik a rendszerváltás során felszámolt, átalakított üzemekből kerültek az utcára.
A gazdasági élet fejlődésének jelentős akadálya, hogy a térség nemegyszer különböző gazdasági bűncselekmények kapcsán szerzett országos "hírnevet", és ezek a komoly befektetők számára erősen rontják a térség hitelét.
Az oktatási intézményrendszer fejlesztése, a lakosság általános és szakmai képzettségi szintjének az emelése, a képzés és a foglalkoztatási lehetőségek nagyobb koordinációja.
A térségben élő idősekkel, tanyasiakkal kapcsolatban a szociális ellátórendszer fejlesztése.
A térség forgalmas közlekedési helyzetéhez is kapcsolódóan az egészségügyi ellátórendszer, és ezen belül különösen a sürgősségi ellátás fejlesztése.
A kistérség jórészt az egykori kiskőrösi járás településeit foglalja magában. A kivételek: Fülöpszállás, amely eredetileg a kunszentmiklósi járás része volt, valamint Izsák, amely mindvégig a kecskeméti járáshoz tartozott. A halasi határból önállósult Imrehegy és Tázlár ma is erősen kötődik a szomszédos kistérség központját alkotó anyatelepüléséhez.
Forgalmi helyzet: A térség nemcsak a Homokhátságnak, hanem Bács-Kiskun megyének is a középső részén helyezkedik el. Forgalmi helyzete rendkívül kedvező, hiszen központi fekvésénél fogva É-D-i és K-NY-i irányban egyaránt fontos útvonalak haladnak át rajta. Az 53. és az 54. sz. főközlekedési út - a kistérség településeinek felét fölfűzve - Kiskőrös közelében metszi egymást és Fülöpszállás határában csatlakozik a Kecskemétet a Dunántúllal összekötő 52. sz. főúthoz. A településegyüttes forgalmi tengelye a Budapest-Kelebia-Belgrád vasúti fővonal, amelyhez egy szárnyvonal (Kiskőrös-Kalocsa) és egy helyi jelentőségű, keskeny nyomközű vasútvonal (Kecskemét-Kiskőrös) kapcsolódik. Az öt falu közül - amelynek nincs állomása - Akasztót, Bócsát és Császártöltést kárpótolják a főútvonalak, ám Imrehegyet és Tázlárt csak alsóbbrendű utakon lehet megközelíteni.
A közúthálózat fejlesztése itt kettős feladatot jelent: a városok inkább elkerülő, a községek pedig összekötő útszakaszok építésében érdekeltek. Ez utóbbi útvonalak a mezőgazdasági területek jobb megközelítését is szolgálnák; közülük Kiskőrös és Kecskemét Kaskantyún, Orgoványon és Helvécián keresztül tervezett összekapcsolása, a Kaskantyút Bócsával, ill. Soltvadkerttel összekötő utak kiépítése, valamint a Bócsa-Szank és a Fischerbócsa-Tázlár kapcsolat megteremtése a legfontosabb. A Budapest-Kelebia vasúti fővonal kétvágányúsítása már régóta időszerű, a Kecskemét és Kiskőrös között közlekedő kisvasút azonban nem eléggé gazdaságos; ezen a helyzeten sokat javíthatna az idegenforgalom.
Településszerkezet: Akasztó és Császártöltés kivételével a vidék meghatározó jellegzetessége a tanyás településszerkezet, noha a külterületi népesség aránya tág határok között változik. Az 1990-es népszámlálás tükrében a két végletet Imrehegy és Bócsa (közel 50%), ill. Kecel és Kiskőrös (10% alatt) képviselik. A mai kistérség települései történeti szempontból az alábbi három típusba sorolhatók:
Fülöpszállás mellett, amely egyike volt a Kiskun Kerület nyolc szabadalmas településének, mezővárosi múltra tekinthet vissza Kiskőrös és Izsák is.
A török hódoltság után telepített falvak, mint pl. Akasztó, Császártöltés vagy Kecel, általában zárt települések maradtak. Ha mégis kifejlesztették tanyarendszerüket, az csak a jobbágyfölszabadítás után történt meg.
A tanyaközségek az egykori kun pusztákon jöttek létre a zárt településektől távol eső szórványok természetes besűrűsödésével századunk első felében (Bócsa, Soltszentimre), vagy a tanyás határrészek mesterséges községgé alakításával 1949-1952 között (Kaskantyú, Tabdi, Imrehegy).
Mai szemmel nézve nemcsak a külterületen élők arányát tekintve lehet különbséget tenni a kistérség falusi települései között, hanem aszerint is, hogy kisfalvak vagy óriásfalvak-e. Ez utóbbi csoportból emelkedett a kisvárosok sorába 1993-ban Kecel és Soltvadkert, majd 1997-ben Izsák.
Térkapcsolatok: A térségben Kiskőrös tölti be a kisvárosi szerepkörnek megfelelő központi funkciókat. Intézmény-ellátottság tekintetében lassan fölzárkózik hozzá Izsák, Kecel, Soltvadkert és Fülöpszállás is.
E centrális elhelyezkedésű, jómódú települések együttesétől határozottan elkülönül a periférikus fekvésű, kedvezőtlenebb adottságokkal rendelkező tanyaközségek csoportja. E településtípus sorsa e vidéken is a tanya jövőjétől függ, ami nem csupán a helybeliek ügye. A külterületi lakó- és munkahelyek térbeli átrendeződésével párhuzamosan ugyanis új társadalmi csoportok képviselői jelennek meg a tanyai lakosok között: a természet közelségét kereső külföldiek, akik jó befektetésnek tartják a külterületi ingatlant és olyan elszegényedő városiak, akik a tanyai gazdálkodástól remélik sorsuk jobbra fordulását. Beilleszkedésük távolról sem problémamentes.
A területrendezési terv főbb elemei
A kistérség a megye közepén, főközlekedési tengelyek metszéspontjában helyezkedik el. ugyanakkor részben a múltban történt gyakori közigazgatási változások, részben egyéb okokból nem tekinthető kompakt területi egységnek. Elkülönül a középső, bortermelő és viszonylag gazdag térség a szélső, szegényebb településektől.
A középső részen nagyobb a vállalkozási készség (ez esetenként kétes eredményekhez is vezet), valamint jelentősebb a nemzetiségi lakosság aránya. A településközi együttműködési készség nem nevezhető tökéletesnek, pedig - az adottságokra való tekintettel - így könnyebben érhetnének el eredményeket. Az együttműködéshez a térségi infrastruktúra - a tervezett fejlesztéseket is tekintetbe véve - kedvező területi-műszaki kereteket biztosítana. Ezt támasztja alá a rendezési tervekkel való kedvező ellátottság is. A kistérség településeinek többsége korszerű általános rendezési tervekkel rendelkezik.
A térség központja Kiskőrös, de vezető szerepe és településközi kapcsolatai nem egyértelműek. Kecel és Soltvadkert 1993-ban, Izsák 1997-ben vált várossá, így ezek funkcionális együttműködése szükséges lenne.
A kistérség gazdasági bázisa a mezőgazdaság és az erre ráépülő kiegészítő tevékenységek, valamint az idegenforgalom. A térség középső - gazdagabb - részén az idegenforgalommal kombinált agrár kistermelés, az északi és déli széleken a természetvédelmi célú agrár kistermelés a jellemző és kívánatos. Ezekhez bizonyos EU támogatások megszerzése is lehetségesnek látszik, így a különböző projekteket ennek figyelembevételével célszerű kidolgozni.
A térségben - a kedvezőtlen talajadottságok és az EU támogatások várható irányára való tekintettel - viszonylag magas (mintegy 9.200 ha) a megyei terv szerint erdősítésre szánt terület, mely nagyobbrészt a térség keleti részein jelentkezne. A rendezési terv előirányzatainak megvalósítása során az erdősítés és az ültetvénykultúrák telepítésének összehangolása az egyik legfontosabb menedzselési feladatnak tekinthető.
A lakó- és intézményterületek, valamint ezek esetleges növekedései igénye elsősorban a laza szerkezetű, kevésbé intenzív beépítési jelleg felé jelentkeznek. Az 53. és 54. sz. főutak kereszteződésének tágabb térségében jellemző a különböző kereskedelmi létesítmények települése. A belterületi iparterület Kiskőrösön, a külterületi iparterület Kecelen a legjelentősebb. A kistérség mind a négy városa rendelkezik üdülési funkcióval. Üdülőterület Soltvadkerten és Kecelen van (utóbbi rendezési feladatokkal). Kiskőrös termáladottságai befektetőre várnak.
A legjelentősebb infrastruktúra fejlesztési feladatok a közlekedés területén jelentkeznek. A közúti főhálózaton a település elkerülő szakaszok kiépítése a legfontosabb. Így: az 53. sz. főúton Kiskőrös elkerülése Ny-on, Soltvadkert elkerülése Ny-on, az 54. sz. főúton Soltvadkert elkerülése É-on, Kecel elkerülése É-on.
A térségi jelentőségű mellékutaknál Izsák elkerülése keleten, míg az egyéb mellékutakon a Kecskemét-Kiskőrös kapcsolat kiépítése az 5303-as út hiányzó szakaszainak kiépítésével (25,8 km) a legjelentősebb. További fejlesztés szükséges Bócsa-Kaskantyú (9,8 km), Soltvadkert-Kaskantyú (9,4 km) és térségközi kapcsolatban Bócsa-Szank (9,3 km) és Fischerbócsa-Tázlár (6,0 km) között.
Helyi jelentőségű hálózat-kiegészítést jelent a Vadkerti tó - Alsócebe, illetve Páhi 5302 sz. út közti összeköttetés megteremtése is. Alternatív lehetőségként (helybiztosítási céllal) számol a terv a Déli Autópálya nyomvonalával is, mely Keceltől D-re érinti a térséget.
Az 53. sz. út Soltvadkert Ny-i elkerülése, valamint ennek az 54. sz. út Soltvadkert É-i elkerülésével való illesztése még további részletesebb tervezést igényel. A Soltvadkert Ny-i elkerülés megépítése az 53. sz. út jelenlegi szakaszára települt kereskedelmi létesítmények forgalmára hatással lehet. Az elkerülés elodázása, területbiztosításának esetleges feloldása az elkerülés megvalósíthatóságát hosszú távra megakadályozhatja, illetve költségesebbé teheti.
Az 54. sz. út forgalomnövekedése miatt Császártöltés önkormányzata településelkerülő szakasz kiépítését igényli. Ennek rendezési tervi kialakítása még nem történt meg.
A Kaskantyú-Bócsa út nyomvonalvezetésének meghatározását a Nemzeti Park érintett területének figyelembevételével kell kialakítani. Az önkormányzatok által kezdeményezett Izsák-Soltszentimre közvetlen útkapcsolat kialakítását ugyanakkor a két település közötti védett terület (Kolon-tó) lehetetlenné teszi.
A program a Budapest-Kelebia vasútvonal kétvágányúsításával számol. A Kiskőrös-Kecskemét keskeny-nyomközű vonal gazdaságosságának javítása érdekében az idegenforgalmi kihasználás növelése célszerű.
Soltvadkert, Kecel, Kiskőrös és Akasztó térségeiben már megindult a kerékpárutak kiépítése. A program ezek hálózattá fejlesztésével számol. Így: a Kiskőrös-Soltvadkert-Kiskunhalas, a Soltvadkert-Kecskemét, az Imrehegy-Kecel-Öregcsertő (Csorna) relációkban útszakasz mellett tervezett (korlátozott) kerékpáros nyomvonal kialakítását, valamint Szabadszállás-Kiskőrös közötti mellékút kerékpárút céljára való igénybevételét irányozza elő. Hasonló módon igénybe vehető kerékpárút céljára az 5301. sz. út Izsák-Ágasegyháza közötti szakasza is. Esetenként - pl. Turjános térsége - a vasútvonallal párhuzamosan is célszerű kerékpárutat kialakítani.
A vízrendezés terén a kistérségben a vízvisszatartás-vízpótlás és a szennyvízkezelés és -elhelyezés létesítményei a legfontosabbak. Gondot okoz, hogy a tervezett víztározók területe általában nem került kisajátításra, így a megvalósítás során kártérítési igényekkel kell majd számolni. (Ezzel a közeljövőben külön munka foglalkozik.) Legjelentősebb tározók Izsák, Kiskőrös, Bócsa, Soltvadkert és Tázlár területén, míg az e célból végzendő mederrekonstrukció elsősorban a VII. sz. csatorna és a II. sz. övcsatorna mentén várható.
A kistérség valamennyi települése rendelkezik vízművel. (Izsák vízműve a kecskeméti kistérséghez tartozó Ágasegyházát is ellátja). A vízműkapacitás általában megfelelő, csak Kecelen közelíti meg a maximális termelés a mértékadó kapacitást. A távolabbi jövőben a vízművek mintegy 2/3-ánál vízkezelés szükséges. Fülöpszállás, Szabadszállás és Izsák térségi vízműveknek a Kecskemét térségi rendszerrel való összekötése is szóba került. Ezzel a Dunától Kecskemétig összefüggő rendszer alakulna ki. Ez - megfelelő kapacitásnövelés mellett - hozzájárulhat a Homokhátság vízpótlási problémáinak részleges megoldásához is.
Jelentős elmaradás mutatkozik a szennyvízkezelés és -elhelyezés tekintetében. A meglévő szennyvízcsatorna-hálózat teljes kiépítését, szennyvíztelep tisztítókapacitásának bővítését tervezi Kiskőrös, ehhez engedélyezési tervvel is rendelkezik. Hasonló a helyzet Soltvadkerten, ahol azonban a csatornaépítés az önkormányzat anyagi lehetőségének függvénye. Kecel és Izsák csatorna- és tisztítótelepei tervezési stádiumban vannak. A megyei szennyvíztisztítási koncepció (ADUVIZIG) előirányzatai szerint: Kiskőrös és Tázlár önálló marad; Soltvadkerthez Bócsa, Izsákhoz Ágasegyháza és Orgovány (kistérségen kívül), Kecelhez Imrehegy csatlakozna. Fülöpháza és Soltszentimre, Páhi és Kaskantyú, Akasztó, Csengőd és Tabdi, Császártöltés és Hajós (kistérségen kívül) közös megoldást alakítana ki. A szennyvíziszap környezetbarát elhelyezéséről is gondoskodni kell.
A kistérségben a hulladék-elhelyezés - előbbiek következtében - különös figyelmet igényel. Ez különösen regionális lerakó esetén fontos. A Kaskantyú - Tabdi - Csengőd vonaltól É-ra lévő települések az Izsákon, az ettől D-re lévők a Kecel térségében tervezett lerakóhoz csatlakoznának. (Akasztó - a munka jelen fázisáig - még nem döntött). A térségi lerakók kialakítását célszerű úgy irányítani, hogy azok egy nagyobb térségi rendszer kialakítása esetén mint átrakó-tömörítő és szelektáló állomások továbbra is működni tudjanak.
Energia szempontból a térség közepesen ellátott. Ennek esetleges javítása megyei kiemelt fejlesztéseket igényelne. Országos alaphálózati fejlesztés vonatkozásában a rendezési terv a Kiskőrös-Sándorfalva 120 KV-os összekötés megvalósításával számol. A vezetékes gázellátásba valamennyi település bekapcsolódott, csupán helyi fejlesztések szükségesek.
A távközlési létesítmények vonatkozásában a kiskőrösi TV adó jelentkezik jelentősebb területrendezési, illetve szabályozási feladattal.
A kistérség területének nagy részét lefedik a Kiskunsági Nemzeti Park mozaik területei, vagy egyéb természetvédelmi területek. Ezek jelentős része az UNESCO Ember és Bioszféra Program (MAB) alapján bioszféra rezervátumok. A Nemzeti Park védelmi szabályozási előírásai jelen munkánkkal párhuzamosan készülnek, és ezt követően kerülnek beépítésre.
A különleges szabályozást igénylő katonai objektumok területe csökkent, ám Fülöpszállás és Kiskőrös térségében továbbra is kell ilyen területekkel számolni.
A kistérség fejlesztési koncepciója (összefoglaló)
A kistérség fejlesztésének alaptényezői és lehetséges kitörési irányai
erősödő, túrterhelt közlekedési-forgalmi helyzet, elégtelen kapacitású vasutak
irány: a közúthálózat fejlesztése, további elkerülő szakaszok megépítése, a fő vasútvonal kiemelt korszerűsítése
környezeti érzékenység, értékek: a Nemzeti Park értékes területei (Kolon-tó, szikes tavak, túrján vidék, tőzeglápok), a Vadkerti-tó, a különleges tanyás településrendszer, s annak építészeti és tájértékei
irány: jelentős összehangolást igénylő falusi-tanyai turizmus, annak zöld, természetkímélő változataival
a gazdaság eltartóképességének problémái, viszonylag magas színvonalú, de egyoldalú agrárium
irány: az eltartóképesség növelésére irányuló többoldalú, beszállítói ipar-, szolgáltatás- és kereskedelemfejlesztési programok
átlagos műszaki infrastruktúra
irány: az elmaradott települések felzárkóztatása
nagyságrendileg tagolt, viszonylag gyenge belső kohéziójú településszerkezet
irány: az ellátási, szervezési és tervezési együttműködés fokozása, a kisvárosok, a markáns nagyközségek, s a tanyaközségek szintjén
strukturális, idényjellegű munkanélküliség
irány: az új, kiegészítő profilú gazdaságfejlesztéssel a szabad munkaerő lekötése, a fiatalok térségben való tartása
a tanyás települések és falvaik ellentmondásos helyzete
irány: a tanyás gazdálkodás hagyományainak megújítása, a tanyai társadalom gazdasági, társadalmi, szociális és kulturális helyzetének számottevő javítása
nemzetiségi és vallási sokszínűség, jelentős kulturális tradíciók
irány: az identitás, a helyi kötődések erősítése, szervesebb kapcsolódás a térségen belül, s közösen az európai vidékfejlesztési térségekhez
A kistérség területfejlesztési koncepciója regionális és megyei kapcsolódásai
A nemzetközi jelentőségű főközlekedési vasútvonal és a regionális jelentőségű közutak összehangolt fejlesztése lehetőségeinek jobb kihasználása, a Budapest – Fülöpszállás - Kiskőrös – Soltvadkert – Kelebia vasúti tengely, a Solt – Kiskőrös – Soltvadkert – Tompa valamint a Kecskemét - Soltvadkert – Kecel –Baja – Mohács –Pécs közúti tengelyek fejlesztést vonzó hatásának kihasználása a beszállítói ipar- és a kereskedelem fejlesztésében, figyelemmel a Déli Autópálya lehetőségére is.
A térség természeti értékeinek szigorú védelme, a tájgazdálkodás szorgalmazása, részleges erdősítések, a Vadkerti-tó rehabilitációja, a fokozódó vízhiány nagytérségi szintű feloldása.
A közlekedési és ellátási kapcsolatok összehangolt fejlesztése a kecskeméti, a halasi, a kalocsai és a bajai kistérségekkel, a térség „megyeközponti” helyzetének jobb kihasználásával.
A kistérség néhány szempontból elmaradott országos besorolása valamennyi lehetőségnek kiaknázása (környezet- és természetvédelem, turizmus, humán programok, stb.).
A településközi – térségi szemléletű együttműködés fokozása, különös tekintettel a térség négy kisvárosára, nagyközségeire, s azoknak a kisebb települések felé való területi gazdasági, ellátási hatásainak fokozására.
Az ültetvényes mezőgazdaság minőségi fejlesztése, a bedolgozó jellegű kis- és középüzemi méretű vállalkozói gazdaság diverzifikálása.
A térség egészére kiható szakoktatási és kulturális szervezet-fejlesztések, amelyek az idegenforgalmat is szolgálják.
A megyei koncepció fejlesztési prioritásainak alkalmazása a területre
A természet- és környezetvédelem terén sokszereplős együttműködés a természetvédők, a víz- és hulladékgazdálkodók, a mezőgazdasági termelők, a vállalkozók és az önkormányzatok között tájvédelmi alapú fejlesztési programok kidolgozására.
Munkahelyteremtő gazdaságfejlesztő programok beindítása, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra.
A gazdaságfejlesztés infrastrukturális alapjainak megerősítése, különös tekintettel a közlekedésre.
A távlatban javuló tranzitszerepkör kihasználása.
Kommunikációs és informatikai fejlesztések.
Közös települési és kistérségi marketing megteremtése.
Professzionális kistérségi fejlesztő-tervező-menedzser iroda létrehozása.
A szakoktatási, átképzési, tanácsadási lehetőségek továbbfejlesztése.
A sokszínű és soknemzetiségű helyi társadalom identitásának fejlesztése, összekapcsolva az idegenforgalommal.
A megyei zóna- és térségbeosztásból következő feladatok
A kiskőrösi kistérségre a következő kiemelt (települési) területi besorolások alkalmazhatók: elmaradott térség, egyes települései a települési besorolások szerint is támogatandók. A megyei övezeti besorolás szerint: a Kiskunsági Nemzeti Park kiemelten védett területei és pufferzónái, a tranzitút fejlesztési zóna, megyetengely, sajátos településhálózatú, fenntartható, tanyás vidékfejlesztési övezet.
A kiskőrösi kistérség fejlesztési prioritásai
A mezőgazdaság komplex, minőségi fejlesztése, diverzifikálása, a termelés – feldolgozás – értékesítés teljes vertikumának kialakítása, a jövedelmezőség növelése.
A gazdaság több lábon állását és jövedelmét biztosító fejlesztések az ipar, a szállítás, a kereskedelem, a szolgáltatások terén.
A kulturális adottságok, néprajzi értékek, nemzetiségi hagyományok összehangolt kihasználása, a turizmus sokoldalú fejlesztése.
Az infrastruktúra széleskörű fejlesztése, különös tekintettel a természet- és környezetvédelemre, a közúti és vasúti hálózat bővítésére és korszerűsítésére.
Összehangolt humán képzési, átképzési, szociális jellegű programok kidolgozása és megvalósítása, a térségi összefogás erősítése.
© 1998 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete és a VÁTI Kht. Minden jog fenntartva!