A kiskunhalasi kistérség fejlesztési koncepciója
(az alátámasztó munkarészekkel együtt)
Alaphelyzet: A kistérség a Kiskunsági-homokvidék déli részén helyezkedik el, amelyet nyugatról a Bácskai-löszhát szegélyez. A terület arculatát három tájtípus határozza meg: félig kötött buckás homokvidék telepített erdőkkel és homokpusztarét maradványokkal; csernozjomos homoksíkság kertészeti és szántóföldi hasznosítással; buckaközi medencék lápos réti, illetve szikes réti talajokkal.
A korábban végrehajtott belvízrendezések, a nagyüzemi szőlő- és gyümölcstelepítések tereprendezései, a szántóterület bővülése és a homoki monokultúrás erdősítések súlyos élőhely-pusztulásokat idéztek elő. Ezt tetézte az 1980-as évek eleje óta tartó vízhiány is, amely – más tényezőkkel együtt - erőteljes talajvízszint süllyedéssel járt.
A kistérségben csekély és elszórtan elhelyezkedő, kis felületű természetvédelmi terület található: Fejeték-mocsár, Pirtói homokbuckák, Kiskunhalasi-mocsárciprusok, Kelebiai Egyhajú virág és tarka sáfrány termőhelye. Most van folyamatban a Kelebia határában lévő Kőrös-éri főcsatorna menti összefüggő nagy felület védetté nyilvánítása.
A kiskunhalasi kistérség településein kiépült a vízhálózat (bár vannak minőségi problémák, így pl. a magas arzéntartalom), ám ezt nem követte a csatornahálózat és a tisztítóművek kiépülése. Hasonlóképpen megoldandó feladat a kommunális hulladék regionális léptékű elhelyezésének megszervezése.
A kistérség fejlesztési irányainak meghatározása során a természet- és környezetvédelem, valamint a gazdaság és az idegenforgalom érdekeit össze kell hangolni.
A kiskunhalasi kistérséget is érintő fontos feladat a Duna-Tisza köze vízháztartásának javítása, rövid, illetve középtávon vízvisszatartással (tározási lehetőségek: Harkakötöny, Kunfehértó, Kiskunhalas és Kelebia körzetében). A hátsági területeken alapos mérlegelést kíván az erdőtelepítés a nagy beszivárgási zónákon, s vissza kell szorítani a nagy párologtató képességű fajokat (pl. nemesnyárak), helyettük az akáctelepítést célszerű támogatni. A védett területeken csak az őshonos fajok telepíthetők.
A természetvédelem és az idegenforgalom érdekeit közösen szolgálhatja a hagyományos gazdálkodási formák fenntartása, illetve visszahonosítása a sérülékeny területeken.
A természeti terület védelmét és a települési infrastruktúra fejlesztését egyszerre hivatottak szolgálni a kommunális hulladék-elhelyezési, valamint a szennyvíz-elvezetési és -tisztítási programok. A Kőrös-éri tájvédelmi körzetben komplex tájgazdálkodás és őshonos állatfajok betelepítése és tenyésztése lehetséges.
Indokolt a felhagyott katonai területek védetté nyilvánítása (Pirtó).
A Duna-Tisza ökoszisztémáinak összekapcsolását szolgálja a "Zöldfolyosó Hálózatok" rendszere, a kiskunhalasi kistérséget a „hátsággerinci erdők” folyosója érinti.
A mezőgazdaság helyzete és fejlesztési lehetőségei
Alaphelyzet: A kistérség a Homokhátság táji-termelési övezetben helyezkedik el, meghatározó talajtípusai: a gyenge termőképességű homoktalajok; a kiterjedt területeket borító réti talajok a kistérség középső és déli részén; valamint a terület DNY-i felületét borító, jobb termőképességű csernozjom talajok.
Ezen a kedvező klimatikus adottságú, magas napfénytartamú és hőösszegű területen a gazdaság meghatározó ágazata a mezőgazdaság. A tulajdonviszonyok átrendeződése után sok tőkeszegény kényszervállalkozás alakult, a birtokszerkezet a gazdálkodás hatékonysága szempontjából kedvezőtlen. Problémát jelent a megfelelő kapacitású és minőséget előállító feldolgozóipar részbeni hiánya, az értékesítési láncolatok fejletlensége és a (közösségi) marketing kapcsolatok kiépítetlensége.
A kistérség fejlesztési irányainak meghatározása során fontos figyelembe venni azt, hogy a mezőgazdaságot be kell illeszteni a területgazdálkodás tágabb összefüggésrendszerébe.
A kistérség sűrű tanyahálózatú, homokos talajú területein a rendelkezésre álló szabad munkaerő foglalkoztatásának megfelelő üzemformája lehet a családi gazdaság zöldség-, szőlő- és gyümölcstermelő gazdasági profillal.
Törekedni kell a növénytermesztés, az állattenyésztés, a feldolgozás, az értékesítés közötti helyi integrációk létrehozására, illetve azok fejlesztésére, különös tekintettel a spárgára és a cseresznyére.
Figyelemmel kell lenni a tájjellegű termékekre, s azokra elfogadott védjegyezést kellene biztosítani.
A leggyengébb minőségű termőföldeken (10 AK alatti) - ahol a mezőgazdasági termelés csak nagyarányú állami támogatással folytatható - célszerű felhagyni a termeléssel, és érdemes áttérni a gyepgazdálkodásra, illetve az állattenyésztésre (juhászat).
Erdőtelepítéseket a jövőben elsősorban a felhagyott szántók, és nem a gyepterületek rovására célszerű végrehajtani, s törekedni kell a nagy párologtató képességű fajok visszaszorítására, illetve az őshonos fajok telepítésére.
A környezetvédelmi-tájvédelmi funkciót ellátó területeken a termelést korlátozottan, értékmegőrző módon célszerű folytatni. Ezt a környezetkímélő, biotermesztésen alapuló gazdálkodási formát támogatni kell.
Múltbeli és jelenlegi helyzet: Kiskunhalas térségében három jellegzetesség vázolható fel: a széleskörű mezőgazdasági tevékenység; a főleg Kiskunhalasra telepített-telepedett különböző feldolgozóipari üzemek és a térség tranzit szerepéből, határmentiségéből, a határátkelőkből fakadó helyzet. A térségben 1996-ban több mint háromezer vállalkozás működött: 362 jogi személyiségű és 2685 jogi személyiség nélküli – utóbbiak döntő hányada egyéni – vállalkozást tartottak nyilván. A kiskereskedelem magánkézbe kerülésével ezen vállalkozások száma a legnagyobb, ugyanakkor nagyon jelentős a térségben a feldolgozóipar is. Feltűnően sokan foglalkoznak ingatlanügyekkel és gazdasági szolgáltatásokkal, valamint szállítmányozással, ami szintén a tranzitszereppel és a határ közelségével függ össze. Jelentős számban vannak építőipari vállalkozások, emellett az idegenforgalom is többeknek nyújt munkalehetőséget. A határmentiség arra is alkalmat teremt, hogy a vállalkozások egy része a határon túli megrendeléseket teljesítse, bővítse piacát a külkapcsolatokkal. (Ebből komoly feszültség is adódik, ugyanis a kapcsolatok egy – nem is jelentéktelen – része a feketegazdaságon keresztül valósul meg.)
A kilencvenes évek folyamatai során számos mezőgazdasági szervezet maradt fenn, illetve az egyes tevékenységek külön vállalkozásokban folytatódtak. A térség adottságaihoz igazodóan az élelmiszeripar igen jelentősnek számít, foglalkoznak bor-, vetőmag-, hibridkukorica feldolgozással, gyógy-tápszer előállítással, a baromfikészítmények külföldre is eljutnak.
A régi ipartelepítések hagyományaira alapozva a térségben a gépipar és a könnyűipar továbbra is megmaradt, a régi és az új vállalkozások keretében számos terméket továbbra is gyártanak. A konfekcionált ruházati termékek közül a munkaruházat és a farmerruha készítés emelhető ki, folytatódik a hagyományos halasi csipkevarrás, több kisüzem pedig bérmunkát vállal. Gyártanak itt autóvillamossági cikkeket, kompresszorokat, áramfejlesztőket. Vannak műanyag-feldolgozó, konténereket előállító, faipari árukat, papír csomagolóanyagokat gyártó vállalkozások. Kisebb-nagyobb vállalkozások foglalkoznak – helybeliek és más székhelyűek - építőipari tervezéssel, magas- és mélyépítéssel, építőanyag-előállítással.
A termelők mellett egyre többen nyújtanak különböző szolgáltatásokat, járulnak hozzá a lakosság és a vállalkozások ellátásához. Különösen a mezőgazdasági tevékenységet támogató szolgáltatások találhatók meg nagyobb számban, emellett az idegenforgalmat kiszolgálók is jelentős kört tesznek ki. A szálláshelyek biztosításán kívül főleg a vendéglátóhelyek szaporodása figyelhető meg, ezek jelentős része az átutazókat szolgálja ki (bár minőségük nem mindig felel meg az elvárásoknak). A gazdasági tevékenységet számos vállalkozás javítással, szervizeléssel, karbantartással, tanácsadással, könyveléssel támogatja.
Problémák és jövőbeni lehetőségek
Vannak tehát reményt keltő jelek, több vállalkozás az utóbbi években már stabilizálódott, fejlődött. Gondot jelent viszont, hogy ezen vállalkozások többnyire kevés embert tudnak foglalkoztatni. A jövőben a térségnek jobban ki kellene használnia a tranzit helyzetből fakadó előnyöket, az áthaladó fő közlekedési vonalak – a közúti és a vasúti egyaránt -, a határátkelők ugyanis vonzó tényezők lehetnek a telephelyet kereső vállalkozások számára. Az áthaladókat pedig jó színvonalú ellátással – szálláshelyek, vendéglátóhelyek, kiskereskedelmi boltok, szolgáltatók – lehet megállítani és marasztalni. Kiskunhalas körzete tehát a megye fejlődő térsége lehet, erre adottságai vannak, lehetőségeit pedig ki kell használnia.
Adottságok: A kistérség településein a turizmus jelentősége a lehetőségekhez képest szerény. A területen jelentős tranzitutak (53., 55.) vezetnek keresztül, amelyek idegenforgalmi folyosóként is szolgálnak. A terület vendégforgalmat is csalogató adottságai közül legtöbb Kiskunhalason található: a világhírű halasi csipke, a jódtartalmú gyógyvíz, a jelentős lovasbázis (a határőrség 80-100 kiképzett lova) és a horgászatra és fürdésre igénybevett halasi Sóstó. A harkakötönyi Harkai-tó (zöldturizmus), a szikes-és homokpuszta növény- és állatvilága, a fürdésre alkalmas kunfehértói tó és strand, a tompai határátkelő, valamint a terület vadállománya emelhető ki, amelyek a vadászat és a lovasturizmus bázisai, illetve azokká fejleszthetők. A kistérségben a terep adottságainak megfelelően több lovaglóközpont található. Több település rendelkezik magas hőfokú termálvízzel (Balotaszállás, Kiskunhalas, Tompa, Kelebia, Zsana). A kulturális adottságok közül az országszerte híres halasi csipke, a májusi Halasi Lovasnapok, a Halasi Napok, és az őszi Szüreti fesztivál, valamint a Kunfehértói Nyár sok látogatót vonz. A kistérség néhány településén a falusi turizmus csak most indul be.
Alaphelyzet: A térséget az egész éves rövid, fél-egynapos tartózkodású kirándulóturizmus (Kiskunhalas), a tranzit- és bevásárlóturizmus (Tompa), valamint vízparti második otthonokhoz kapcsolódó (Kunfehértó), május közepéről október közepéig tartó, szezonális hétvégi turizmus jellemzi.
A kiskunhalasi kistérségben található kereskedelmi szálláshelyek száma 1599, a megye szálláshelyeinek 15%-a. Az 1000 lakosra jutó férőhelyek száma 32, a vendégéjszakáké 814, mindkettő jelentősen meghaladja a megyei átlagot, mellyel a megye kistérségei között az 1., valamint a 4. helyet foglalja el. Ezt egészítik ki a hivatalos statisztika által nem regisztrált magánüdülők (Kunfehértón több mint 800), a vállalati üdülők férőhelyei (250), az üdülési, hétvégi ház hasznosítású volt zártkertek (pl. Kiskunhalas) és falusi-tanyai vendégfogadók (Balotaszállás, Kiskunhalas, Kisszállás, Pirtó).
Jellegzetes folyamat az egynapos, csak a helyi építészeti, népművészeti attrakcióra kíváncsi bel- és külföldi turisták célturizmusa, illetve a már említett hétvégi üdülés, amelyet az utóbbi időben szinte mindegyik településen az egyre jobban terjedő lovaglás egészít ki. A kistérség turisztikai vállalatai között még nincs kiszorítósdi, sokszor ők maguk is csak a lehetőségeket keresik. A kistérségben a tömegturizmus jelei nem mutatkoznak.
Problémák: A területen alapvető gond a megfelelő alapinfrastruktúra és a speciális turisztikai infrastruktúra hiánya (az úthálózat kiépítése, járhatóvá tétele, a csatornázottság mutatói, TOURINFORM iroda, utazási irodák, eligazító táblák, nyilvános WC hiánya), de ellátási és az etnikai összetétel miatt vagyonbiztonsági problémák is jelentkeznek a települések üdülőterületein, vagy a külterületeken, s ez a turistákra inkább elriasztó hatással van. A jelenlegi kereslethez a meglévő kereskedelmi szálláshely nem elegendő, a fejlesztéshez további bővítésre van szükség. A kunfehértói üdülőterület eltartóképessége határán van, a természeti körülmények nem teszik lehetővé a fejlesztést. A tranzitút jelenléte is problematikus, az ún. bevásárlóturizmus jelentősebb turisztikai fejlesztéseket nem indukál.
Fejlesztési lehetőségek, prioritások
A kistérségben tevékenykedő IRISZ Kistérségi Idegenforgalmi Egyesület és a Kötöny Területfejlesztési Társaság foglalkozik a térség turizmusával is. Bár még kész fejlesztési tervet nem dolgoztak ki, pályázati anyagaikban, prospektusukban bemutatják a térség turisztikai adottságait. A kistérség jelenleg önmagában nem tud komplex programot kínálni, ezért kapcsolatba kell lépni a környékkel (Bugac, Hajós, Kalocsa, Kiskőrös, Kiskunmajsa, Ópusztaszer, Szeged), valamint fontos az intenzív nemzetközi kapcsolatok kiépítése (termál- és vadászturizmus) elsősorban a német nyelvterületű országokkal és Olaszországgal.
A fejlesztési prioritások a terület adottságainak megfelelően a következők:
A Kiskunhalason lévő termálvíz hasznosítása - komoly megfontolás után - nagy beruházás lesz, melynek keretében fedett fürdőt, újabb gyógymedencét, balneoterápiás, ellátó és kiszolgáló egységeket szeretnének.
Magyarország egyik legnagyobb lovasbázisán a lovaglás kiterjesztése a jövőben komoly lehetőséget rejt magában, amely magában foglalja a lovasoktatást, a lovastúrák, kocsikázás, sőt a megyei, országos és nemzetközi versenyek szervezését, megrendezését is.
A megye egyéb kistérségeihez kapcsolná a területet a borutak (Kiskunhalas-Soltvadkert-Kecel) és a kerékpárutak kiépítése, amely a turisztikai adottságokat összekötve fontos eleme lehetne a fejlesztésnek.
Fontos a hiányzó TOURINFORM Irodahálózat kiépítése is.
Alaphelyzet: A megye lakónépességének kb. egytizede él ebben - a lakosság száma és aránya alapján közepes méretű - kistérségben. 1990 és 1996 között a megyei kistérségek átlagánál (1%) valamelyest kedvezőbb volt a népesség fogyása (0,9%). A térség egyik sajátossága (ez főleg Kiskunhalasra jellemző) a cigány népesség magas száma.
A lakosság általános iskolázottsági szintjét jelző mutató (1990-ben 8,18 osztály) a legjobbak közé tartozott a megyében. Az oktatási intézményrendszert alap-és középfokú intézmények képviselik, középiskolából négy található a térségben. A felsőfokú intézmények hiányoznak, de korlátozott hallgatói létszámmal néhány éve működik kihelyezett főiskolai képzés.
A térségben a munkanélküliségi ráta 1997. januárjában (9,3%) lényegesen kedvezőbb volt a megyeinél (10,6%), a megyében hivatalosan nyilvántartott munkanélkülieknek kb. 8%-a élt a térségben (1947 fő). Az ellátási formákat tekintve a munkanélküli járadékban részesülők aránya 28% volt. Lényegesen népesebb volt azok csoportja (38%), akik szociális rászorultságuk miatt az önkormányzattól jövedelempótló támogatást kaptak. A kistérségben képviselt arányuk meghaladta a megye területén regisztrált jövedelempótlósok arányát.
Főbb folyamatok: A külterületi lakónépesség aránya - bár a 10 évvel korábbi értékhez képest 8%-kal csökkent - még az 1990-es évek elején is meghaladta a megyei átlagot, ami a tanyának, mint településformának erőteljes, meghatározó szerepét jelzi.
Az elmúlt 20 év leforgása alatt a megyében zajló folyamatok átlagát meghaladó erősségű váltás történt a foglalkoztatási szerkezetben. A mezőgazdaság dominanciáját már az 1980-as években a szolgáltatás váltotta fel. Az aktív keresők ágazati átrétegződése mellett a másik lényeges változás az volt, hogy az aktív keresők aránya (a megyeivel összhangban) a 10 évvel korábbinak kb. a 80%-ára esett vissza.
Fő problémák: A térségben a hivatalosan regisztrált munkanélküliség mutatói igen kedvezőek. A jövedelempótló támogatásban részesülők magas aránya viszont arra figyelmeztet, hogy sokan már csak egy alacsonyabb szintű ellátást kapnak. A támogatás megszűntével pedig úgy kerülnek ki az ellátó rendszerből, hogy a munkaerőpiacra való belépésük (képzetlenségük, fizikai-mentális állapotuk miatt) szinte teljesen reménytelen. Különösen nehéz helyzetben vannak a cigányok, akiket a sok esetben tapasztalható negatív diszkrimináció is sújt. Az e probléma kezelése érdekében létrejött közhasznú társaság működésére továbbra is szükség van, annak ellenére, hogy csak igen korlátozott számú cigány munkaerő foglalkoztatására képes. Megélhetésüket túlnyomó részben a különböző szociálpolitikai juttatások jelentik (ezek jelentős hányada önkormányzati segély), amelyek ugyanakkor alkalmasak arra, hogy feszültséget gerjesszenek a cigányság és a nem cigány, de szintén leszakadó csoportok között.
A térség komoly problémája a cigányság nagy száma. Megszűntek a megyében az önálló cigányiskolák (így Kiskunhalason is), és a gyerekek képzése integrált intézményrendszerben történik, aminek következtében a gyakorlatban a cigány gyerekeket nagy létszámban oktató iskolák erősen szegregálódnak. Emellett a cigánytanulók (elsősorban társadalmi hátrányaik miatt) jelentős számban szorulnak a különböző szintű értelmi zavarokkal küszködő gyermekek számára szervezett korrekciós általános iskolákba. Speciális felzárkóztató programok, a cigányság eltérő értékrendszerét ismerő, és azt elfogadni képes oktatók, valamint megfelelő költségvetési támogatások nélkül nem csökkenthetők ezek a hátrányok. Igen sokan morzsolódnak le közülük az általános iskolában, pedig a cél az lenne, hogy minél több cigány gyerek jusson be a közép-, illetve a felsőfokú oktatási intézményekbe. Csak a képzettségi szintjük javításán keresztül van esélyük arra, hogy a rendkívül rossz munkaerőpiaci pozíciójukon változtatni tudjanak.
Jelentős társadalmi problémákat vet fel a külterületi népesség magas aránya. Többnyire idős emberek laknak ott, akik számára a szociális gondozás, illetve az egészségügyi ellátás megoldatlan. Mindkét ellátási forma fejlesztésekor erre kiemelt figyelmet kell fordítani.
Komoly fejlesztési lehetőséget jelent, hogy a térségben (megyei viszonylatban is) igen magas a lakosság átlagos képzettségi színvonala. Különböző felmérések egyértelműen igazolják, hogy a legalább középfokú végzettséggel rendelkezők általában könnyebben képezhetők át különböző piacképesebb szakmákra, könnyebben alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez.
Forgalmi helyzet, településszerkezet, térkapcsolatok
A mai kistérség kilenc települése volt a magja az egykori kiskunhalasi járásnak, amely a szomszédos Jánoshalma és Bácsalmás körzetébe sorolt falvak egy részét is magában foglalta. Ez a településcsoport - Jugoszlávia és Csongrád megye határai mentén - Bács-Kiskun DK-i "végvidékét" alkotja. A félperiférikus helyzet azonban nem föltétlenül hátrányos, hiszen az euroregionális kapcsolatok fejlődésével minden bizonnyal fölértékelődnek majd a határátkelőhelyek s előnyt jelent a dél-alföldi nagyváros, Szeged közelsége is.
Forgalmi helyzet: Kiskunhalas - a Homokhátság D-i harmadában - fontos forgalmi csomópont. Térségének fő közlekedési tengelye az 53. sz. főút, ahonnan a Dunántúl (52. sz. főút), a megyeszékhely (54. sz. főút), valamint Baja és Szeged (55. sz. főút) egyaránt elérhető. A főútvonalak a központi városon kívül Pirtó, Balotaszállás, Kisszállás és Tompa közigazgatási területét is érintik, a többi faluba viszont csak alsóbbrendű utak vezetnek. A vasúti közlekedésben szintén az É-D-i szerkezeti irány a meghatározó; ezt követi a Budapest-Kelebia-Belgrád nemzetközi fővonal. Maga Kiskunhalas egy ÉK-DNY-i futású szárnyvonal révén Félegyházával és Bajával is összeköttetésben áll (vonattal pl. egyedül ezen a vonalon lehet eljutni Szegedről Pécsre). Tompa mint közúti és Kelebia mint vasúti határátkelőhely jelentősége túlmutat a kistérségen.
A tervezett közlekedési beruházások - a vasúti fővonal kétvágányúsítása, a Tompa és az országhatár közötti főútvonalszakasz korszerűsítése, valamint az M9-es gyorsforgalmi út megépítése - É-D-i és Ny-K-i irányban egyaránt az átmenő forgalom növelését célozzák. Kiskunhalas és Tompa elkerülése, illetve a Jánoshalma - Kisszállás közúti összeköttetés megteremtése ugyancsak szerepel a fejlesztési elképzelések között.
Településszerkezet: Nagy múltú zárt településmaggal egyedül Halas, a néhai kiváltságolt Kiskun mezővárosok egyike és Kisszállás rendelkezik; a többi falu kivétel nélkül tanyaközség. Ezek két szakaszban jöttek létre: a 20-as évek első felében a trianoni határrendezés következtében, valamint 1949-1952 között a Tanyai Tanács határozata nyomán. Az első csoportot Tompa és Kelebia képviseli, amelyek Szabadka magyar földön maradt határrészeiből önállósultak. Harkakötönynek Tázlár; Balotaszállásnak, Kunfehértónak, Pirtónak és Zsanának pedig Kiskunhalas az anyatelepülése; ez utóbbi községeket tehát nem egyszerű város-vidék kapcsolat fűzi a kistérség központjához.
A legnépesebb falusi település a közel ötezres lélekszámú Tompa. Kelebián, Kisszálláson és Kunfehértón már csak kb. feleennyien élnek. Balotaszállás és Pirtó az ezer-kétezer fős kategóriába tartozik, Harkakötöny és Zsana lakóinak száma viszont az ezret sem éri el. A nagyságrendi különbségek ellenére közös jellegzetesség a tanyás településszerkezet. Az 1990-es népszámlálás adatai szerint Zsana volt a térség "legtanyásabb" települése, de Halas kivételével mindenütt meghaladta a 20%-ot a külterületi lakosok aránya.
Térkapcsolatok: Kiskunhalas - mint mezővárosi jogállású település, piaci központ, majd járási székhely - valódi kapcsolatokra épülő vonzáskörzetet tudott kialakítani. A ma közel 30 ezer lakosú, színvonalas középfokú intézményhálózattal rendelkező kisváros teljes értékű centruma kistérségének is.
A községi alapellátás szintje a két határőr-településen és a régi falunak számító Kisszálláson a legmagasabb. Aligha véletlen, hogy a vállalkozások élénkülése a központi városon kívül éppen itt, a határátkelőhelyek közelében tapasztalható. A II. világháború után önállósult tanyaközségek hasonló mutatói már nem ilyen kedvezőek, bár kétségtelen, hogy a külterületen élők nem csupán saját faluközpontjuk szolgáltatásait vehetik igénybe. A Csongrád megyével szomszédos Balotaszállás belterülettől távol eső határrészének lakói pl. - közelebb lévén - mindenért inkább Pusztamérgesre vagy Öttömösre járnak.
A területrendezési terv főbb elemei
A kistérség a megye DK-i részén, túlnyomóan a Homokhátság területén helyezkedik el. Meghatározó, regionális jelentőségű közlekedési tengelye az 53. sz. főút, valamint a Baja - Szeged közötti 55. sz. főút, amelyek idegenforgalmi folyosóként is funkcionálnak. A keresztirányú tengelyt erősítheti az országos előirányzat szerinti, 2x2 sávosra tervezett M9 autóút, illetve a Déli autópálya esetleges nyomvonala. Ezek egymás alternatíváit képezik, megvalósulási valószínűsége csak az egyiknek van. Bár Kiskunhalas szempontjából a DAP nyomvonalvezetése a kedvezőbb, országos szempontból az M9 realitása a nagyobb. A rendezési terv - területfelhasználási szempontból - mindkét nyomvonalat jelöli. A térségi jelentőségű közlekedési infrastruktúra fejlesztési feladata az 53. sz. főút Kiskunhalast elkerülő (K-i) tervezett nyomvonala, valamint a Tompa - Országhatár közötti nyomvonal-korszerűsítés.
Térszerkezeti és területfejlesztési jelentőséggel bír a nemzetközi jelentőségű Budapest - Kelebia vasúti fővonal, melynek kétvágányúsítása tervezett. Előbbi alternatívájaként, illetve megelőző ütemeként szerepel a Kecskemét felől Kiskunhalasra vezető vasútvonal kétvágányúsítása, mely további vizsgálatokat igényel. A határon átnyúló kapcsolatok közül a megyében a legjelentősebb a Kelebia - Tompa - Szabadka irány, melynek fontos részét képezi a vasúti és a közúti határátkelők környéke.
A kistérség településeinek rendezési tervellátottsága jó, kivételt képez Zsana, melynek 1974-ben készült, elavultnak tekinthető rendezési terve van még érvényben, azonban itt is jelentkezik a felülvizsgálat, illetve továbbtervezés igénye.
A terület-felhasználást illetően mezőgazdasági szempontból a várható EU követelményeknek és támogatásoknak megfelelően, (mely szerint elő kell segíteni a környezet-, természet- és tájvédelmi célok integrálását a mezőgazdasági tevékenységbe) a kistérség az extenzív, környezetvédelmi célból is fenntartandó agrárterület zónájába sorolható (pl. biotermesztés, élőmunka-igényes, tájjellegű, piacképes kistermelés, szőlő-, gyümölcstermesztés, erdő, ezen kívül falusi turizmus, szociális és foglalkoztatási funkciók). Az előbbiekben említettek a gyengébb minőségű, rossz víz- és tápanyag-gazdálkodású talajok hasznosítását célozzák meg. A jobb talajviszonyokkal rendelkező, intenzívebb mezőgazdasági termelés lehetőségét Tompa Ny-i része adhatja. A térség terület-felhasználásában jelentős szerepet tölt be ÉNy - DK-i irányban a javasolt erdőtelepítések területe, ahol a nagy kiterjedésű, gyengébb minőségű homoktalajok - talajvédelmi, rekreációs (pihenési), üdülési, zöldfolyosó, stb. célokra - hasznosíthatók. Kisszálás ipari és vállalkozói terület kijelölésével számol.
A kistérségben számottevő a külterületi lakosság aránya. A települések jelentős részére a laza szerkezetű beépítés jellemző. Egyes településeknél a tanyás térségek speciális kezelése kiemelt jelentőséggel bír. Lakó- és intézményterületek bővítési igénye jelentkezik Kiskunhalas, Kelebia és Pirtó, ipar- és vállalkozási területbővítés Kiskunhalas és Kunfehértó, külterületi iparfejlesztés Tompa, végül üdülőterület bővítés, illetve fejlesztés Kiskunhalas és Kunfehértó esetében.
Üdülés - idegenforgalom tekintetében termálvízadottságokhoz kapcsolódó üdülési zóna található Kiskunhalas, Kunfehértó és Harkakötöny területén. Kunfehértó az üdülőtó melletti helyzetéből adódóan is üdülőterületként funkcionál. Kiskunhalas esetében a volt zártkerti területek városkörnyéki hobbikertes övezetként a lakosság hétvégi pihenését szolgálják.
A természetvédelem vonatkozásában helyi védelemre és rehabilitációra javasolható a Kelebiai halastavak környéke és a Kőröséri csatorna tejes hosszának védetté nyilvánítása.
A közlekedési (közúti) infrastruktúra legmarkánsabb eleme a tervezett gyorsforgalmi hálózat (M9) térséget érintő szakasza. A nyomvonalterv a Duna és az 53 sz. főút közötti szakaszon előrehaladottabb állapotban van, mint ettől K-re. Az M9 tervezett nyomvonala belesimul a Jánoshalma-Kisszállás közötti helyi kapcsolat tervezett nyomvonalába. A helyi forgalom és a lassú járművek, illetve szerviz céljára ez utóbbi megvalósításáról is gondoskodni szükséges. Ennek nyomvonalát a rendezési terv megjelöli. Felújítás szükséges a 5501. sz. úton és a Kelebia – Ásotthalom úton.
A térségi kapcsolatok javítását szolgáló további közlekedési infrastruktúra-fejlesztési feladatok: főforgalmi utak esetében: az 53. sz. főút Kiskunhalas K-i elkerülő szakasza, és az 53. sz. főút Tompát nyugaton elkerülő szakasza, mellékúthálózatot illetően tervezett útépítés: az 5416. sz. út Jánoshalma és Kisszállás között. Felmerült a 5408. sz. útnak kerékpársávval való szélesítése is a Csongrád megyei határig.
A Kiskunhalas Ny-i elkerülése és így részben az 5309. sz. út bevezető szakaszának kiváltása nagyobb távlati és valószínűleg helyi erőforrásokra alapozott feladat lehet. Nyomvonalát a rendezési terv jelöli. A térségi forgalom számára az ún. "olajos utak" (Kiskunhalastól keletre) közforgalmi célú nagyobb igénybevétele javasolható.
A kerékpáros forgalom szempontjából Kiskunhalas térsége központi szerepkört tölt be. A tekintetbe vehető tervezett nyomvonalak Soltvadkert - Kiskunhalas - Tompa (Kelebia) között, valamint Kiskunhalas - Kiskunmajsa (Tajó) között. Kerékpárforgalom céljára igénybe vehető mellékút a Bácsszőlős - Kelebia - Ásotthalom, a Kiskunhalas - Imrehegy (Kecel), illetve a Kiskunhalas - Üllés (Szeged) nyomvonal. Ezek lovasutakkal is kombinálhatók.
A bevezetőben már említett vasútfejlesztéssel összefüggésben a tompai teherforgalom nagymértékű felfutása esetén Kelebia térségében egy vasúti kamionfelrakó (RO-La) állomás kialakításának igénye is felmerülhet. Ennek területbiztosítási igényeit további részletesebb tervezés során lehet meghatározni.
Vízrendezés szempontjából a Dongéri-főcsatorna nyújt belvíztározási lehetőséget, Kiskunhalas északi részén tervezett zsilip segítheti a vízvisszatartást. A kistérség másik vízfolyása a Kőrös-éri-főcsatorna, amely Kunfehértó - Kelebia irányában húzódik, befogadója jugoszláv területen van. Esetleges tározási lehetőséggel Harkakötöny, Kunfehértó, Kiskunhalas, Kiszállás (Kápolnai tó) és Kelebia közelében lehet számolni.
A települési vízellátás szempontjából a települések egyedi vízművel rendelkeznek, ahol a vízkezelés és a biztonságot fokozó beruházások megvalósítása ad feladatot. Tervezett hálózat-rekonstrukcióval lehet számolni Pirtón, Kisszálláson, Kelebián, vastalanító építése szükséges Kunfehértón és Zsanán.
A szennyvíztisztítás a kiskunhalasi szennyvíztisztító telepnél okoz gondot a Levis farmergyár indigós szennyvize, illetve a telepen elhelyezett folyékony hulladék miatt. A többi településre vonatkozóan az ADUVIZIG megyei szennyvíz-elhelyezési koncepciója szerint: Kunfehértó, Harkakötöny és Zsana Kiskunhalashoz csatlakozna, míg Tompa és Kelebia, valamint Kisszállás és Balotaszállás közös tisztítót létesítene. Pírtó pedig önálló, szennyvízközmű-pótló berendezéssel és helyi elhelyezéssel oldaná meg problémáját. A szennyvízprogram megvalósulása 2010-ig irányozható elő.
Energia vonatkozásában a térség most közepesen, a tervezett fejlesztésekkel jól ellátott lesz. 120/20 kV-os alállomás üzemel Zsana területén.
A térségi telefonkapcsolatot a megyében négy primer körzet biztosítja. A kiskunhalasi körzet az EMITEL kezelésében van, ahol a folyamatban lévő fejlesztésekkel kínálati piac kialakulása várható. Mobil telefon bázisállomás Tompán található.
Kiskunhalas térségi hulladék-elhelyezési koncepciója még véglegesen nem alakult ki. A város rendelkezik viszonylag korszerű lerakóval, de az - bővítés nélkül - a térségi funkciókra nem rendelkezik elég kapacitástartalékkal. A lerakó távlati hasznosítását az átrakó-tömörítő, szelektív hasznosító irányba célszerű fejleszteni. A kistérség északi részén lévő települések Kecel felé, míg a déli részén lévő települések (Tompa, Kelebia, Kisszállás) Csongrád megye felé keresik a kapcsolatot. Bizonytalan Kunfehértó távlati hulladék-elhelyezési megoldása is. A térségben felmerült egy zsanai lerakó lehetősége is, melyről a kistérségi társulás további egyztetéseket folytat.
A kistérség fejlesztési koncepciója (összefoglaló)
A fejlesztés alaptényezői és lehetséges kitörési irányai
kedvező közlekedési-forgalmi helyzet, elégtelen kapacitású vasutak
irány: a közúthálózat fejlesztése, a fő vasútvonal kiemelt korszerűsítése
környezeti érzékenység, értékek: ariditási érzékenység, vízpótlásra váró homok-talajok, szennyvízkezelés, Kun–Fehér–tó, Harkai –tó, termál-adottságok, a tanyás településrendszer, s annak építészeti és tájértékei
irány: térségi szennyvízkezelés, vízvisszatartás és -pótlás, további erdősítések, üdülőterületek fejlesztése, lovas (tanyai) és gyalogos turizmus,
a gazdaság eltartóképességének problémái, egyoldalú agrárium
irány: az eltartóképesség növelésére irányuló többoldalú, beszállítói ipar-, szolgáltatás- és kereskedelemfejlesztési (munkahelyteremtő) programok, extenzív –fenntartható agrárprogramok
nagyságrendileg erősen tagolt, három-osztatú településszerkezet
irány: az ellátási, szervezési és tervezési együttműködés fokozása Kiskunhalas, a jelentős nagyközségek, illetve a tanyaközségek szintjén, különös tekintettel a tanyavillamosítás korszerűsítésére, befejezésére
határmenti fekvés, illetve a Szeged – Baja tengely szerepe
irány: a határmenti gazdasági – társadalmi – környezetvédelmi együttműködés tudatos fokozása, kiépítése, a megyehatáron átnyúló kapcsolatok tervezett fejlesztése
A kistérség területfejlesztési koncepciója regionális és megyei kapcsolódásai
A nemzetközi jelentőségű főközlekedési vasútvonal és a regionális jelentőségű közutak összehangolt fejlesztése, a Budapest – Kiskunhalas – Kelebia vasúti tengely, a Solt – Kiskőrös – Kiskunhalas – Tompa, valamint a Szeged – Kisszállás - Baja – Pécs közúti tengelyek lehetőségeinek jobb kihasználása a beszállítói ipar- és a kereskedelem fejlesztésében.
A térség természeti értékeinek gyarapítása, erdősítés, a fenntartható tájgazdálkodás szorgalmazása, a Kun-Fehér-tó rehabilitációja, a fokozódó vízhiány nagytérségi szintű feloldása.
A közlekedési és ellátási kapcsolatok összehangolt fejlesztése a bajai, a kalocsai és a szegedi kistérségekkel, a térség határmenti helyzetének jobb kihasználásával, tekintettel az M9-es, illetve a DAP tervezett nyomvonalaira is.
A kistérség néhány szempontból elmaradott országos besorolása valamennyi lehetőségnek kiaknázása (környezet- és természetvédelem, agrár-kutatás-fejlesztés, turizmus, humán programok, stb.)
A településközi – térségi szemléletű kohéziós együttműködés fokozása, különös tekintettel a térség városára, nagyközségeire, s azoknak a kisebb települések felé ható területi gazdasági ellátásának fokozására az alapintézmény-hálózat fenntartásával.
Az elsősorban külterjes, extenzív, EU konform mezőgazdaság fenntartható fejlesztése, a bedolgozó jellegű kis- és középüzemi méretű vállalkozói gazdaság diverzifikálása.
A térség egészére kiható határmenti fejlesztések, amelyek a gazdaságot és az idegenforgalmat is szolgálják.
A megyei koncepció fejlesztési prioritásainak alkalmazása a területre
A víz-, szennyvíz és hulladékgazdálkodás problémáinak összehangolt megoldása a mezőgazdasági termelők, a vállalkozók, a környezetvédelmi hatóságok és az önkormányzatok között
Munkahelyteremtő gazdaságfejlesztő programok beindítása, különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra
A gazdaságfejlesztés infrastrukturális alapjainak megerősítése, különös tekintettel a közlekedésre
A távlatban javuló tranzitszerepkör kihasználása
Kommunikációs és informatikai fejlesztések
Professzionális kistérségi fejlesztő-tervező-menedzser iroda létrehozása
A szakoktatási, átképzési, tanácsadási lehetőségek továbbfejlesztése
A megyei zóna- és térségbeosztásból következő feladatok
A kistérségre a következő kiemelt (települési) területi besorolások alkalmazhatók: elmaradott térség, egyes települései a települési besorolások szerint is támogatandók az önerő közös biztosításával. A megyei övezeti besorolás szerint: tranzitút fejlesztési zóna, sajátos településhálózatú, fenntartható, tanyás vidékfejlesztési övezet, határmenti övezet.
A kistérség megvalósuló fejlesztési terveit, programjait célszerű összekapcsolni bizonyos Csongrád megyei lehetőségekkel.
A kistérség fejlesztési prioritásai
Kistérségi fejlesztő, menedzser iroda létrehozása, információs központtal, INTERNET- bázison
A határmenti különleges gazdasági övezet kialakítása a nemzetközi együttműködés lehetőségeinek kihasználásával
A gazdaságnak a több lábon állást és jövedelmet biztosító fejlesztése, a könnyűipar, a szállítás, a szolgáltatások és az idegenforgalom terén
A mezőgazdaság szintentartása, fenntartható vidékfejlesztési megközelítésű fejlesztései
Több település összefogására építő társadalom-fejlesztési programok a közbiztonság, a képzés-átképzés, a hagyományőrzés terén
© 1998 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete és a VÁTI Kht. Minden jog fenntartva!