1.

A törvény, és a törvény nyomán született végrehajtási rendeletek hazánkban teljesen új módon, sokszereplős és demokratikus intézményrendszer kiépítésének igényével, hazánk európai integrációjával, az euroregionális fejlesztési elvekkel, szabályokkal összhangban indították útjára a területi fejlődés sokszínű és bonyolult együttműködést igénylő folyamatát.

A területpolitika által megkívánt szintek közül az első törvényesen létrejött szint a megyei szint, amely -- a decentralizált hatáskör-telepítés, a szubszidiaritás elve alapján -- a megyei területfejlesztési tanácsok hatáskörébe utalja a megyei területfejlesztési koncepció kidolgozását és elfogadását, illetve a decentralizált területfejlesztési pályázati pénzalapok elosztásához szükséges prioritások meghatározását, a tanácsban képviselt kistérségi, gazdasági és más szervezetek képviseletének és érdekeik érvényesítésének biztosításával.

Bár a területfejlesztési koncepció és a hozzá szervesen kapcsolódó területrendezési terv tartalmi és jogi követelményei, a megvalósítás pénzügyi keretei még nem teljesen és pontosan tisztázottak, s feltételezhető az is, hogy a gyorsan változó gazdasági, társadalmi, politikai körülmények miatt hosszabb távon

lehet igazán sikeres.

(A kistérségi koncepciók tartalmára és elfogadására ma még nincs pontos törvényi előírás, s a szervezeteik jogi és intézményi keretei is bővítésre szorulnak. A jelenlegi tartalmú kistérségi koncepciók három, a térségekkel lefolytatott egyeztetés alapján készültek el.)

A koncepció fő célja, hogy a területfejlesztés valamennyi lehetséges szereplője számára, a megye sajátosságaiból, adottságaiból, tradícióiból, jelen és jövő lehetőségeiből kiindulva

először elvi, stratégiai, koncepcionális alapokon,

majd a folyamatos tervezés során prioritások, fejlesztési célok, ágazatokra és területekre bontott programok, projektek komplex szemléletű kidolgozásával, illetve megvalósításával vigye előre az egész megye területi -- környezeti, gazdasági, társadalmi, települési -- fejlődését.

Az ország közepén, az Alföld jellegzetes középtáján, a Duna – Tisza közén fekvő Bács-Kiskun megye fejlesztési koncepciójának kidolgozását az alábbi fő helyzetértékelő tényezőkből lehet elindítani:

· sajátos forgalmi helyzetéből, dinamizáló hatású tranzitszerepéből,

· európai jelentőségű természeti értékeiből (Duna, Tisza, Kiskunság, Felső-Bácska, hévizek),

· kiemelkedő komparatív - az adottságok összevetésében mutatkozó - előnyöket jelentő, nagyhagyományú agrár-adottságaiból és mezőgazdasági termeléséből, valamint erdőgazdálkodásából,

· különleges a kis- és középüzemi méretű gazdasági vállalkozások befogadására alkalmas településhálózatából,

· a déli országhatár mentén kínálkozó új nemzetközi integrációs (kitörési) lehetőségeiből,

· humán erőforrásainak, társadalmának vállalkozó-készségéből, innovatív megújíthatóságából.

E tényezőkből kiindulva a megye jó esélyekkel indul az ország egyenletes fejlődését, a területi kiegyenlítést, illetve a fejlődési gócpontok és a közöttük kiépíthető modern gazdasági térszerkezet kifejlesztését egyszerre megcélzó területi versenyben. Az előnyös adottságokra építő fő fejlesztési irányok, a pozitív megközelítésű megyekép, az ún. "előre menekülő" taktika segítheti talán leginkább az egyes térségek és települések sürgető felzárkózását, az elmaradottság felszámolását is. Ezt a modern, komplex szemléletű vidékfejlesztés keretei között lehet majd megoldani.

A megye jövőbeli harmonikus területi fejlődése feltételeinek megfogalmazásakor a megye sajátos történelmi fejődésének következtében kialakult, igen bonyolultan összekapcsolódó, különböző tájegységekhez kötődő (Duna-mente, Kiskunság, Bácska, Tisza-mente) szerkezetéből kell kiindulni.

Ezek szerint szükséges,

· hogy a megye saját területpolitikája alulról építkező, a kistérségekre támaszkodó, a területeknek megfelelően sokszínű legyen (ezt szolgálják a kistérségi fejlesztési koncepciók),

· ugyanakkor szükséges az is - lévén e megye is csak alig fél évszázados területi-közigazgatási képződmény -, hogy legyenek valóban közös, valamennyi térségre, településre kiható, a gazdaság ágazati szektorai, valamint a térségi intézményi, társadalmi és civil szereplők, tehát az egész megye számára elfogadható, felvállalható céljai, prioritásai.

2.

Bács–Kiskun megye egésze számára négy ilyen általános, közös, fő fejlesztési cél adható meg:

· a megye városi központjainak dinamizálása, a gazdasági-társadalmi fejlődésük hatásaként területi kisugárzásuk, ellátóképességük növelése a fejletlenebb térségek, települések felé, azok felzárkózása céljából,

· a megye jelentős közúti, vasúti, vízi közlekedési, forgalmi és üzleti tranzit szerepéből kiindulva, komplex hatású forgalmi tengelyek kiépítése és rájuk épülően modernizációs fejlesztések elindítása az észak-nyugatról dél-keletre áramló fejlődés trendjeiből, folyamataiból következő közvetítői kereskedelmi, termelési, logisztikai kapacitások kiépítésével,

· az európai csatlakozási folyamatokból következően törekedni kell – különösen a területpolitika és az agrártermelés terén – az alapfeltételek megteremtésére, a megye sokoldalú, komplex fejlesztésének eurokonformitására,

· fokozni szükséges a megye népességmegtartó képességét, tekintettel a helyi társadalom területi-települési harmónia igényeire, s a humán erőforrások átfogó fejlesztésére.

3.

· a megye egésze népességmegtartó képességének erősítése;

· a mező- és erdőgazdálkodás többirányú fejlesztése és a jelenleginél nagyobb közvetett és közvetlen támogatása;

· új típusú termelő és szolgáltató gazdasági ágazatok befogadása, sokoldalú fejlesztése;

· az életkörülmények közvetett gazdaságfejlesztésen és közvetlen infrastruktúra-fejlesztésen alapuló javítása, s ahol szükséges ott a szintrehozása;

· a történelmi okok következtében is erősen tagolt, sokoldalú településállomány értékeinek megőrzése és megújítása;

· a megye térségi – települési - társadalmi összefogásának (kohéziójának, partneri viszonyrendszerének) erősítése;

· a helyi-megyei kötődések (identitástudat) erősítése és annak cselekvő társadalmi erővé való transzformálása, a lakossági és civil szervezeti kezdeményezőkészség fejlesztése;

· a megye és tájegységei (kistérségei) közös és egyedi értékeket felmutató jövőképének, imázsának megformálása, fejlesztése, s végül

· a megye és térségei területi és nemzetközi marketingjének, kapcsolatrendszerének, együttműködési rendszerének javítása.

4.

A megyei területfejlesztési koncepciónak - a négy fő cél és az általános stratégiai célok megvalósításához - területpolitikai szempontból az alábbi elveket szükséges a különböző típusú területekre alkalmaznia:

· mérsékeltebb állami hozzájárulás esetén: az önerőre támaszkodás elve;

· komplexen koordinált és koncentrált források esetén: a gazdaságot és a humán szférát együttesen átható, megújító-befogadó (innováció-orientált) fejlesztés elve;

· a megye karakteres területi különbségeiből kiindulva, elsősorban a kistérségeket célzó címzett és céltámogatási források esetén: az alulról építkező táji, kistérségi és települési összefogás fejlesztési elve;

· a megye sajátos városodottságából kiindulva, a régi és új városok kisugárzó szerepét támogató lehetőségek esetén: a tervezett városfejlesztés (dezurbanizáció) és a minőségi vidék-(falu, tanya) fejlesztés elve, megfelelő forgalmi, információs és kommunikációs rendszerek kiépítésével.

5.

A koncepció időtávjai:

a stratégiai célokból következő feladatok, programok egy részének megvalósíthatósága már rövidtávon (kb. 2 év) is eredményes lehet,

a két fő célt tekintve a középtáv (3 - 6 év) tekinthető reálisnak,

míg a teljes megvalósulás elsősorban hosszú távú (7 éven túl) cél lehet.

© 1998 MTA RKK Alföldi Tudományos Intézete és a VÁTI Kht. Minden jog fenntartva!